Ha nem probléma, ezt a cikkemet is – ahogyan a Morbid Saint-írásomat – némi földrajzzal vezetem fel, ráadásul magyar vonatkozása is van. Cleveland az Amerikai Egyesült Államok egyik nagyvárosa, Ohio államban. Lakosainak száma 372 624 fő (a 2020. április 1-jei statisztika alapján), az USA 48. legnagyobb települése, és Ohio állam második legnagyobb városa a főváros, Columbus után. Miskolc testvérvárosa. Itt található a Rock and Roll Hall of Fame is. Clevelandet különféle becenevekkel illetik: az Erdős Város, az Új Amerikai Város, Amerika Északi Partja, Hatodik Város, illetve egyszerűen C-város.
Ilyen adottságok mellett (mármint területét és lakosságát tekintve) a ’80-as években nem alakulhatott ki itt olyan erős, meghatározó jelentőségű heavy metal színtér, mint például New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban vagy Chicagóban, ezek a bandák inkább kultikus státuszban „rekedtek meg”.
Nagyjából ez a kiadvány https://thecorroseum.org/comps/clevelandmetal.php
volt a „clevelandi nyitány”, majd olyan további csapatok bukkantak fel, mint például a Purgatory, a Mayhem, a Decimation, a Chemikill vagy éppen a Destructor. A város ikonikus figurája, egyik fő mozgatórugója Bill Peters volt, aki egyben a zömében clevelandi zenekaroknak otthont adó Auburn Records tulajdonosa is volt.
(Az Auburn Recordsot Bill Peters alapította a Clubside Records-szal elért sikerei után. A Clubside nevét arról az utcáról kapta, ahol Peters lakott, és egyetlen kiadványa a Cleveland Metal válogatásalbum volt 1983-ban – ezt linkeltem fentebb. A kiadónál dolgozó társa, Tim Stewart inkább „projektként” tekintett a Clubside-ra, és idővel elvesztette érdeklődését a metal zene iránt, ami végül oda vezetett, hogy Bill megalapította az Auburn Recordsot. Stílszerűen a kiadó az Auburn utcáról kapta a nevét, ahol egy korai támogatójuk, Patty Van Deusen lakott.)
A Destructor 1984 tavaszán alakult meg Matt „Flammable” Schindelar dobossal, David „Dave Overkill” Just gitáros/énekessel, Patrick „Pat Rabid” Wolowiecki gitárossal, valamint Samuel „Sinner” Lopiccolo basszusgitárossal. Utóbbi azonban gyakorlatilag még meg sem melegedett a zenekarban, mivel nagyon hamar Paul „Warhead” Habat váltotta őt. Ez a négyes rögzítette a Smash Your Skulls with Power demót (1984), valamint az Overdosed at WRUW koncertanyagot (recorded live at local FM radio station WRUW’s Studio A on September 9, 1985). A bemutatkozó nagylemezen azonban már David James „Dave Holocaust” Iannicca kezelte a négyhúrost.
Dave Overkill így emlékezett vissza:
„Paul helyére Dave került, mert egy csomó probléma merült fel a magánéletében, és nem működtek jól a dolgok. Olyan emberre volt szükségünk, aki éjjel-nappal tud próbákra járni, és 100%-os teljesítményt tesz bele a bandába. Sajnos Paul nem ilyen volt.”
Gyorsan hozzáteszem, hogy volt egy Bring Down the Hammers című, háromdalos próbatermi felvételük is, amely hivatalosan sosem jelent meg, de a zenekar tagjai terjesztették, „sefteltek vele” a Maximum Destruction megjelenése előtti időkben.
A lemezt Clevelandben, a Suma Recording stúdióban vették fel, Chicagóban, a Streeterville-ben keverték, New Yorkban, a Sterling Soundban maszterelték, a banda pedig végig felügyelte a munkálatokat, nem véletlenül szerepel a borítón a Co-produced by Destructor felirat. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a kiadvány eredeti címe Pounding Evil lett volna, de később Maximum Destruction-re változtatták, hogy elkerüljék a zenekarral kapcsolatos félreértéseket.
A Prelude in Sledge-Minor, Opus 7 intrót követő, Dave Overkill üvöltésével berobbanó címadó tétel málházós tempóival, középtempós gyorsulásával, majd a végén felpörgő, rövid reszelésével gyakorlatilag összefoglalja, miről szól a zenekar és maga a lemez. Az akkori standardoknak megfelelő, nyers hangzású power/speed/thrash metalról beszélünk, amely maximálisan tükrözi a korszak szellemiségét.
Az 1985. november 1-jén megjelent album rendkívül erős mezőnybe érkezett, hiszen addigra a Bonded by Blood, a Feel the Fire, a Seven Churches, a Long Live the Loud és sok más klasszikus már javában a boltok polcain volt. A clevelandi csapat teljesítménye azonban abszolút versenyképes volt: nem vallottak szégyent a Maximum Destruction-nel, sőt, egy egységesen erős, kiváló minőségű anyaggal rukkoltak elő.
A speed/thrash Destructor (a „Rabid, come on Flammable, Overkill, pound Holocaust” sorokkal egyértelmű utalást téve a zenészek neveire), a Pounding Evil és az Overdose a korai Slayer és Metallica világát idézik. A tradicionális heavy metalos, Iron Maidenre hajazó galoppozás az Iron Curtain-ben jelenik meg, míg az Exciter és az Exodus hatásai a Take Command, illetve a Hot Wet Leather/Bondage dalaiban érhetők tetten. Sőt, egy rövid, kétperces instrumentális tételt is elhelyeztek a lemezen.
Dave Overkill szavaival:
„Amikor a Maximum Destruction megjelent, még nagyon fiatalok voltunk, szóval jó tudni, hogy még mindig időtlennek tűnik. Ezek voltak az első dalok, amelyeket valaha írtunk, és tudtuk, hogy ki fogják állni az idő próbáját.”
A Maximum Destruction legnagyobb „hátránya” az volt, hogy az Auburn Records korántsem rendelkezett olyan promóciós és marketingerővel, mint például a Combat, a Megaforce vagy a Metal Blade, így a Destructor nem tudott felkapaszkodni az Overkill, a Slayer, a Metallica, az Exodus vagy a Megadeth fémjelezte ligába. Olyannyira nem, hogy legközelebb csak három évvel később, az 1988-as Decibel Casualties és Power Aggression demók kapcsán lehetett róluk hallani, ráadásul tragédia is árnyékot vetett a zenekar történetére.
(A Decibel Casualties lett volna a Maximum Destruction utáni következő lemez, ám a Destructor a felvételek befejezése előtt feloszlott. Az itt szereplő dalokat 1998-ban remaszterelték, és bónuszként csatolták a Maximum Destruction újrakiadásához. Az eredeti felvételeket, valamint az ugyanebből az időszakból származó Black Night-ot és több, 1987 végi élő felvételt gyűjtöttek össze a Power Aggression demóhoz, amelyet a zenekar Dave Holocaust halála után értékesített. A felvételek 1987–88-ban készültek a Beechwood stúdióban (Beechwood, Ohio), majd 1988 júliusában fejezték be a munkálatokat a clevelandi Buchanan Recording Complexben, Co-mixed by Destructor. Ezek voltak Dave Holocaust utolsó teljes felvételei a zenekarral. A demót soha nem adták ki hivatalosan nagy példányszámban: a zenekar által terjesztett példányok kézzel írt számcímeket és gépelt borítókat tartalmaztak.)
A dráma 1988. január 1-jén következett be, amikor egy szilveszteri bulin Dave Holocaustot Robert Bedzyk meggyilkolta. A Destructor, az Auburn Records és az Iannicca családja ezt követően hosszú éveken át kampányolt Bedzyk feltételes szabadlábra helyezése ellen. A tettes végül 2023. február 7-én, 35 év börtön után feltételesen szabadlábra került. (Pat Rabid 2018. március 30-án, cukorbetegség következtében hunyt el.)
A zenekar végül feloszlott, ám 1999-ben visszatértek – az alaptagságból Flammable és Overkill képviseli magát –, és azóta is töretlen lendülettel nyomják az ipart, amit több remek album is bizonyít. Legutóbb két éve jelentkeztek új anyaggal, a Blood, Bone, and Fire-rel. Nem mellékesen Destructor című daluk szerepelt a 2012-es Metal Maniac című filmben is.
A Maximum Destruction az adott korszak egyik tökéletes lenyomata — egy olyan album, amelyet soha nem késő felfedezni.
