Noha az internetes „mindentudó adatbázis” active-ként jelöli meg a svéd Terrorama státuszát, legutolsó kiadványuk – egyben teljes értékű nagylemezük – a Genocide (2012) óta nem mutatnak túlzott aktivitást. Feltételezem, hogy ennek egyik oka az, hogy Peter Lidén énekes/basszusgitáros saját kiadójára, az I Hate Recordsra is rengeteg időt és energiát fordít.
A zenekar 2001-ben alakult Peter Lidén (basszusgitár/ének), Petri Pöllänen (dob) és Eric Gustafsson (gitár) felállásban. Utóbbit azonban már az első demó után Petter Nilsson váltotta, aki egészen 2013-ig kitartott a csapat mellett. Ez az évszám egyben a Terrorama addigi aktivitásának lezárását is jelenti, hiszen legutolsó megjelenésük a 2012-es Terrorama/Deathstorm split EP volt.
A pályafutásuk során nem zajlott komoly jövés-menés a soraikban: 2005-ben csatlakozott Micael Zetterberg basszusgitáros, majd Petri távozását követően ő vette át a dobfelszerelés kezelését, ennek következtében pedig Emil Åström került a bandába basszusgitárosként. A Terrorama fennállása alatt három nagylemezt, két megosztott kiadványt és négy demót jelentetett meg – ezek alkotják tehát a diszkográfiájukat.
Ahogyan a címből is kiderül, a jelen album egy gyűjtemény, amely a zenekar mind a négy demóját tartalmazza, és a honfitárs Bestial Invasion Records gondozásában látott napvilágot. A korong felépítése nem kronologikus: felülről haladunk lefelé, azaz a 2012-es Crimes Against the Humanity anyagával (1–5.) kezdődik, ezt követi a 2006-os The Cleansing (6–10.), majd a 2003-as Promoting the Orthodox (11–12.), végül pedig a 2002-es Misanthropic Genius (13–15.) zárja a sort.
Peter azt írta nekem, hogy a kompiláción hallható verziók eltérnek az eredeti kiadványokon szereplő változatoktól, továbbá a Violent Force-feldolgozás (M. A. O. T.) kizárólag itt hallható. Sőt, annak idején a kultikus uruguayi Graf Spee Of the Three Gunas Tamas című dalát is feldolgozták.
Az anyag rendkívül gyors és brutális thrash/black metalt kínál, amelyből egyértelműen kimutathatók a korai Kreator, Sodom, Destruction, Slayer, Possessed, illetve a brazil Vulcano hatásai. Túlzott változatossággal ugyan nem vádolhatók meg, de vélhetően nem is a műfaj forradalmasítása volt a céljuk – ahogyan például a Nifelheim, a Guillotine vagy a Nocturnal Breed esetében sem.
Az azonban biztos, hogy tehetséges, fanatikus és a műfajt értő kezek űzik itt az ipart. Aki eddig nem ismerte őket (vagy nem hallott volna róluk), mindenképpen tegyen velük egy próbát. Személy szerint sajnálom, hogy egy ideje hallgatnak, mert nálam komoly kedvenccé nőtték ki magukat.
