Fábi, sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében. Egy kis időutazásra szeretnélek invitálni, amelynek keretén belül fellibbentjük a fátylat a Jericho-ról. Kezdhetjük?
Mindenkit üdvözlök, az ajtók záródnak, indulhatunk…
Annyit tudok, hogy Vácról indultatok, soraitokban veled gitár/ének, Nagy Györggyel (billentyűk), Berczelly Csabával (basszusgitár) és Juhász Róberttel (dob), hogyan jöttetek össze és ez mikor történt pontosan?
A Jericho története jóval hamarabb, az akkori (1985.) időkben jellemző módon, iskolapadokban kezdődött. Igen, volt egy Ős-Jericho mely az egyik váci középiskolában alakult. A néhai Hegedűs Péterrel aki gitárral, Nagy Endrével szintén gitárral, Juhász Robival (ma Firkin) dobbal, valamint jómagammal basszusgitárral és énekkel próbáltunk mindenki idegeire menni. ( Amúgy tök sikeresen – több portás borult ki és akart felmondani a csörömpölésünk miatt…) Első koncertünkről inkább nem is beszélnék, a másodikról sem szívesen, talán csak annyit, hogy pontosan 1986. 12. 27- én volt. 🙂 Aztán Hegedűs Peti kiszállt és Maróth P. G. (szintén ugyanaz a középiskola) bejelentkezett gitárosnak, de azt mondta, csak akkor jön, ha hozhat egy billentyűst is. Ezután úgy döntöttünk, hogy hangszert is cserélünk, így, ő azóta is bőgős, én meg gitáros…A következő felállásunk: Nagy Endre – gitár, Marót P. G. – basszus, Nagy György billentyű, Juhász Robi – dob, valamint jómagam immár gitáron és énekelni is próbáltam. Ezzel a felállással már demóztunk is, beküldtük az akkori Metal Hammerbe. Személyesen Lénárd Laci írt róla kritikát és annyira tetszett Neki, hogy kijött Vácra interjúzni, fotózni… Nagyon sokat jelentett ez nekünk akkoriban. Ezután Nagy Endre szállt ki, így a következő felállás: Wiedermann Erik- gitár (mondanom sem kell, hogy ugyanazt a középsulit végezte), Nagy György billentyű, Marót P. G. Basszus, Kotrucz Attila dob és én – gitár, ének. Ezzel a felállással bejutottunk a Magyar Rádió 8- as stúdiójába és felvettünk két dalt (Távoli Emlék, Álarc Nélkül). A zenei rendező Jenei Szilveszter volt. Szintén hatalmas élmény volt, mondanom sem kell… Szilveszternek köszönhetően megismerkedtem a „prozódia” fogalmával is. 😀 Erik távozása után jött a zenekar végleges felállása: Berczelly Csaba basszus, ének, Nagy György billentyű, a visszatérő Juhász Robi dob, vokál és én gitár, ének. Ezzel a felállással két tehetségkutatót is nyertünk, közönségdíjat a tokaji Rock Gyermekei Táborban stb. A díjak egy része stúdió idő volt, így vettük fel a dalainkat. Elkezdtünk viszonylag aktívan koncertezni is… A Wellington megalakulásáig ez volt a végső felállás. Hát így alakult a zenekar felállása az évek során…
Milyen zenei múlttal rendelkeztetek? A Jericho volt az első zenekar, amelyben részt vettetek vagy voltak már ezt megelőzően egyéb próbálkozásaitok?
Úgy tudom, Juhász Robi Hegedűs Péterrel próbált, P.G. Nagy Györggyel egy Turbó nevű formációval, viszont Endre és én együtt kezdtük. Beró a szintén váci No Bizniszben játszott előzőleg. Én ennyit tudok a zenei előéletekről…
Amúgy jó barátok voltatok, ismertétek egymást?
Az iskolából persze. Akkoriban mi ÉLTÜK a metalt, de szó szerint. Nem tudom szavakkal leírni azokat az éveket, mikor igazi alapművek jelentek meg a világban egymás után….
Hogyan találtátok meg a közös zenei nevezőt, amely mentén a csapat létrejött? Milyen célkitűzéseitek voltak akkoriban?
Nem volt koncepciónk, egyszerűen metalt, rockot szerettünk volna játszani… zenélni. Akkoriban csak ez a demó küldözgetés volt a legfőbb cél, csináltuk, ahogy tudtuk házilag… (olyan is volt). Mindegyik korszakunknak voltak a korra jellemző hatásai… az első felállás fő hatása a Maiden, Helloween, Metallica… stb. volt. Csak, mivel játszani még nem tudtunk, volt egy ilyen punk- os beütése is… Aztán, mikor már billentyűsünk is volt, a Malmsteen korszak hatott ránk leginkább… aztán már játszottunk mindenféle feldolgozást is egészen a zenekar végéig…
Gondolom legfontosabb, legmeghatározóbb hatásotok a Dream Theater volt, igaz? Ha már szóba hoztam őket, melyik tőlük a kedvenc albumod? A When Day and Dream Unite megérintett-e benneteket anno?
Halvány fogalmunk sem volt a Dream Theaterről. Lénárd Laci hasonlított minket hozzájuk abban a bizonyos demó kritikában… így aztán kíváncsiak lettünk, Robi be is ment a Solaris lemezboltba és másoltatott egy kazettát, azt hallgattuk. Zeneileg fel sem tudtuk fogni persze, Laci nagyon jóindulatú volt velünk… 🙂 Nem tartottunk még csak a közelében sem annak a zenei szintnek… Amúgy imádtuk azt a kazettát.. A kedvenc DT albumom az Awake és a Scenes from a memory amúgy. Ez utóbbit meg is tanultam elejétől a végéig és el is játszottuk párszor élőben, de az egy másik zenekar, másik történet…
Emberileg (is) működött a kémia közöttetek? Úgy zeneileg, mind emberileg azonos hullámhosszon voltatok?
Emberileg jól kijöttünk egymással, nem voltak komoly vitáink. Talán amikor Juhász Robival közölnöm kellett, hogy más lesz a dobos… Azt azóta is szégyellem. De visszajött később, mert még egyértelműen dolgunk volt Együtt… Amúgy a legtöbb, de főleg az utolsó felállással szinte a hét minden napján próbáltunk… Szóval szinte egy család voltunk…
Kitől származott a zenekar neve és a tematika/koncepció? Egyetértesz azzal, hogy idehaza valami újat, „szokatlant” képviseltetek?
Egy család, de különböző emberek vagyunk, voltunk és éppen ez volt a lényeg, hogy szinte mindenkinek más-más zenei kedvencei voltak. Voltak közös hatások, de voltak egyéniek is. Szerintem ebben rejlik a titok, ha volt valami egyéni, az emiatt lehetett. Főbb hatások: Iron Maiden, Gary Moore, Queen, Van Halen, Metallica, Rush, Scorpions, később Queensryche, Dream Theater..Lehet, hogy egyéni volt a zenénk, de biztosan nem volt tudatos ötvözet… A Jericho- név Juhász Robi ötlete volt még a középiskolai években, ha jól emlékszem.
Szerintem a hazai progresszív metal előfutárjai voltatok…
Lehet, hogy az előfutárjai voltunk, de nem volt tudatos. Igaz, már az első demón is volt 11 perces dalunk. De az talán a Maiden imádatunkból adódott… (ha Nekik lehet, nekünk is). Nem okozott problémát a sok téma megjegyzése, pedig még zenélni is alig tudtunk… Később már normál hosszúságú dalaink voltak, de ja… nem mindegyik volt könnyen emészthető, voltak az átlagosnál picit bonyolultabb szerkezetek…
Milyen emlékeid/élményeid vannak egyébként a ’80-as évek végi/’90-es évek elejei hazai underground színtérről?
Visszahozhatatlan idők voltak… Megjelent a Metallica Hungarica (a Metal Hammer elődje)… basszus emlékszem, hogy nem bírtam ki hazáig, miután megvettem, leültem egy padra és egyszerre kiolvastam…Talán nem is csak én… Akkoriban mindenki. Nekem azok az idők voltak az ARANYKOR…metál aranykor. Tényleg sorra jöttek az alapművek és a hazai mezőnyről is mindent tudtunk… akkor is, ha nem feltétlenül volt az ízlésünkön belül a stílus. Konkrétan demó kazettákat kértem, vettem más zenekaroktól. Olyan demók terjedtek, mint Sámán, Classica …meg még ezer… Én mindent kincsnek tekintettem..
Véleményed szerint a thrash metal komoly hatást gyakorolt hazánk földalatti színterére? Gondolok itt olyan bandákra, mint a Bedlam, az Undertaking, a Mirror, a Beyond, a Butchers, a Neckrofight, a Barbed Wire és még sorolhatnám… Mennyire ástátok bele magatokat egyáltalán a hazai szcénába? Naprakészek voltatok a színtér alakulását illetően, folyamatosan követtétek azt?
Igen, a trash is jelentős hatást gyakorolt a hazai mezőnyre. Akkor már voltunk Pesten, meg mindenféle fesztiválokon… Láttam a Bedlamot, Killan Gyuriékat, a Barbed Wire- t…ott volt az Exit és még sokan…én szerettem ezt a fajta zenét is… volt Thrash Mosh club is. Imádtam az Anthrax- et, Kreatort, Slayert, Testament- et…stb. De tényleg MINDENT hallgattunk, mert az, hogy valami új zenéhez jussunk, nem volt olyan könnyű mint ma – hogy egy kattintással letöltünk egy egész életművet… Izgatottan vittük haza az addig számunkra ismeretlen zenekar kazettáját és átszellemülve hallgattuk VÉGIG. Aztán eldöntöttük, hogy mennyire tetszett, vagy nem. Nagyon más volt minden. hallgattam én Venom- tól kezdve King Diamond- on keresztül az Exciteren át mindent. Mind egy- egy szertartás volt… Érdekesség: Mivel akkoriban az orosz nyelv volt kötelező, legtöbbünk még a zenekarok neveit sem tudta normálisan kiejteni… pl. a Napalm Death volt a „ Napalm Dít” , ám ugyanakkor a Death volt a „Desz”… semmi logika 😀 Ez mai fejjel már persze nagyon vicces.
Hogyan komponáltátok dalaitokat, hogyan születtek meg a Jericho nóták?
Mivel folyamatosan próbáltunk, próbán csiszolgattuk össze a dalokat, szövegeket írogattunk. Aztán átírtunk mindent, ha volt jobb ötlet. Mondjuk, ahogy a felállások változásával a meglévő dalok is változtak sokszor… ebben pont ez volt a szép.
Rögzítettek demót/demókat annak idején?
Voltak házilag rögzített dalaink, aztán tehetségkutatón nyert stúdió időkön rögzített dalaink. Volt, amit kedvenc váci klubunkban rögzítettünk élőben egy hangosító barátunk segítségével…
A Youtube-on az alábbi linket találtam:
Ez egy stúdiófelvétel? Hol és mennyi idő alatt került rögzítésre? Beszélnél róla bővebben? Fizikai hanghordozón napvilágot látott valaha is ez az anyag?
Az első három dal a budapesti Utópia stúdióban került rögzítésre két nap alatt. A stúdió időt az Utópia tehetségkutató nyereményeként kaptuk (I. hely). A másik két dal egy nap alatt készült el a Magyar Rádió nyolcas stúdiójában, Jenei Szilveszter vezetésével. Eddig nem láttam még ezt a borítót sem, köszönet érte! Ebben a formában nem jelent meg az anyag, kazettán terjesztettük, de azon több dal is volt ennél, ha jól emlékszem. Az Úl Élet – Éles Élet címmel, az Álarc Nélkül azonos címmel jelent meg a második, illetve az első Wellington albumokon.
Találtam egy ilyet is:
Ami azt feltételezi, hogy viszonylag produktív zenekar voltatok, széles körben terjesztettétek a Jericho dalokat?
Ez volt a kazetta, amit a zenész/ hangosító barátunk Wanderlich Béla vett fel anno. Totál élőben játszottuk fel (hát olyan is..), de ezt küldözgettük szélesebb körben. Volt olyan verzió is, ahol az előző link első három dala is rajta volt, plusz még talán négy dal..
Szerinted a Vasfüggöny lehullása gyümölcsöző volt a hazai metal élet számára? Gondolok itt arra, hogy független kiadók (pl. Proton) öltöttek testek és olyan csapatok bemutatkozó anyagai jelentek meg, mint a Dance, a Sex Action, a Moby Dick, a Rotor, a Lady Macbeth, vagy a Tankcsapda.
Mindenképpen. A nevek láttán ez, egyértelmű. Mi nem nagyon járkáltunk le akkoriban Budapestre, kapcsolataink sem nagyon voltak értelemszerűen.
Sajnos a Classica, a Tormentor és a Jack Daniel’s debütálásai fiókban maradtak…
Hát nem volt mindenkinek szerencséje, ettől függetlenül a Tormentort nem lehetett ezzel megállítani szerintem. A Classica pedig ma is aktív zenekar. Szóval nem tűnt el mindenki, akinek nem jött össze az album.
Volt esetleg kiadói érdeklődés irántatok? Egyáltalán terveztetek egy album kiadását?
Nem emlékszem érdeklődésre, de azon voltunk, hogy minél többet koncertezzünk, minél több helyen, így próbáltuk építeni magunkat. Aztán szerettünk volna csak lemezt…dalunk volt bőven, az biztos.
Szerepeltetek az A Rock Gyermekei ’93 (1993) valamint a Demonstráció I. (1994) válogatásokon, ezek segítettek nektek valamelyest a zenekar nevét népszerűsíteni? Sikerült magatokra felhívni a rajongók figyelmét?
Biztosan segítettek ezek a kiadványok, a Rock Gyermekei 93 a tokaji táborban készült egy dalt tartalmazta. Viszont, ha jól emlékszem a Demonstráción, már volt Wellington dal is. (Soha nem halsz meg) Itt már összecsúszott a két történet.
1995-ben fúzionáltatok Paksi Endrével. Ez a Jericho végét jelentette vagy szimplán átalakultatok Wellingtonná?
Juhász Robbal ( akit a Slogan Sun Club-ból már ismertünk ) átalakultunk Wellingtonná. Felhasználtunk Jericho dalokat, ötleteket is az albumokon.
A zenei világotok valamelyest megváltozott? Endre személye rányomta a bélyegét a muzsikára?
Én nem éreztem úgy, hogy „rányomta bélyegét”… Ő profizmust hozott a csapatba, neki voltak ismeretségei, hiszen az Ossian feloszlása után kerültünk össze. Én nem éreztem, hogy bármiben korlátozta volna a zenét, sőt, kifejezetten jól tudtunk együtt dolgozni… Szerettem a szövegeket, a zenét, nekem tetszett. Ami a legfontosabb, ma is bármikor szívesen meghallgatom.
Hogyan foglalnád össze a Wellingtonban eltöltött éveidet?
Nagyon jó tanuló idők voltak számomra, nem mondom, hogy minden percét maradéktalanul élveztem, de nem bántam meg semmit és büszke vagyok mindhárom albumra. Nekem már csak a zene számít, a többi csak szépülő múlt…
Ezt követően jött a Nemesis/Age Of Nemesis…
Igen, de az is egy nagyon hosszú és szövevényes történet. Viszont, tudatos prog metálnak indult és az is maradt végig. Itt is mindenre büszke vagyok és nem bántam meg egyetlen percét sem.
Manapság Ziskó Olivér második albumán játszol, erről az anyagról/projektről mit kell tudnunk?
Ez sajna téves infó… 🙂 Az viszont igaz, hogy tavaly alakult egy új prog metal project, h o p e l ä n d i c néven. Nap/ének, Bozor Ákos/gitár, Purnhauser Pál/basszusgitár, Ziskó Olivér/dob és jómagam. Kicsit talán keményebb, kísérletezősebb zene, mint a Jericho, vagy A.O.N. Nemrég debütáltunk az klipünkkel, itt megtalálható:
Kövessetek, szeressetek, ha tetszik! 🙂
Fábi, köszönöm szépen válaszaidat, befejező gondolataidat, kérlek, mondjad el olvasóinknak…
Érdekességként jegyzem meg: évek óta dolgozom azon, hogy az összes Jericho dalt felvegyem lehetőleg egységes minőségben. Az a koncepcióm, hogy „mi lett volna, ha” (jobban tudunk zenélni)… szóval kijavítgatok zeneileg dolgokat, akár szövegileg is, újra felveszem őket, de nem veszthetik el a jellegüket. Eddig kb. három albumnyi dal gyűlt össze. Ha elkészül, biztosan nem fogom eltitkolni. Érdekes, hogy érzem bennük az akkori idők varázsát… bár az is lehet, hogy csak nosztalgia. Köszönöm szépen a lehetőséget, kérdéseket és mindenkinek köszönöm, hogy elolvasta! 🙂