„Az Autopsy a nyersesség és a mocsok tekintetében hatással volt ránk. Mindig is egy szupernehéz, mocskos szörnyetegnyi lemezt akartunk készíteni, és szerintem a BCB-vel (Been Caught Buttering) ezt sikerült is megvalósítanunk.”

Nem, ezt a két dalt a Been Caught Buttering felvételei során rögzítettük két válogatáslemezhez – a Death Is Just the Beginninghez és a Soul Rape-hez –, valamint ehhez az EP-hez. Az EP-re a BCB-ről még egy dal felkerült.

Már 1990-ben elkezdtük írni a dalokat, tavasszal fejeztük be őket, majd 1991 nyarán vettük fel az albumot.

Nos, eredetileg egy vadonatúj stúdióban kellett volna felvennünk az albumot, néhány órányira Bécstől délre. Amikor megérkeztünk, a keverőpult még meg sem érkezett, és amikor végül odaért, nem fért le a lépcsőn az újonnan épült házban! Ezért otthagytuk a helyet, és végül a Donnersoundot választottuk, egy régebbi stúdiót, amely éppen szabad volt, és amelynek tulajdonosa kapcsolatban állt a hangmérnökünkkel. Nagyszerű volt ott játszani, de a felvevőberendezések régiek voltak, és a gépek néha nem szinkronizáltak megfelelően, így ez komoly kihívást jelentett.

Először is, mi soha nem igazán tekintettünk magunkra grindcore-zenekarként. Szerettük a doomot és a hetvenes évek rockzenéjét is, mindezt pedig a saját death metalos játékstílusunkkal ötvöztük.

Mindig arra törekedtünk, hogy egyedinek és érdekesnek szóljunk. Már akkoriban is untam az egykaptafára készült death metalt.

Igen, pontosan ez volt a terv. Csináljunk egy doomosabb dalt a saját stílusunkban, aztán jöhet egy gyorsabb, és így tovább.

Abszolút. Nagyon szerettük a gitárszólók őrületét és elszálltságát.

Teljes mértékben. A hetvenes évek zenéjét általánosságban még mindig nagyon szeretem és élvezem, talán még jobban is, mint akkoriban!

Azt hiszem, ezt így lehet mondani.

Valószínűleg így van, de mi soha nem gondolkodtunk ilyen kategóriákban. És azt hiszem, ezek a zenekarok is élvezték azt a hetvenes évekbeli, seggbe rúgós groove-ot, amely bennük volt. Lehet, hogy ezek a rohadékok tőlünk lopták!

Én is így gondolom. Még mindig úgy vélem, hogy ezek a számok súlyosak, fülbemászóak és jól sikerültek.

Talán nem éppen a legjobbat, de mindkettő jó dal.

Azt hiszem, igen, hiszen ez az albumunk a rajongók egyik, ha nem a legnagyobb kedvence.

Teljes mértékben, és azt akartuk, hogy már a borítón szereplő címeket látva azonnal érthető legyen. Ez a legjobb ajánlólevél.

Zeneileg nagyon jól harmonizáltunk egymással.

Igen, azok.

Mindig szerettük, ha változatosság van a dalainkban, és szerintem ezt sikerült is megvalósítanunk.

Rengeteget fejlődtünk, hiszen végre lett egy próbatermünk, ahol folyamatosan tudtunk játszani, gyakorolni és felkészülni az albumra. Ugyanakkor mindig is mocskos, nyers és durva hangzást akartunk. Utálom azokat a túlságosan túlkészített, steril produkciókat.

Szerintem igen.

Az apró részletek teszik különlegessé.

Az Autopsy a nyersesség és a mocsok tekintetében hatással volt ránk. Mindig is egy szupernehéz, mocskos szörnyetegnyi lemezt akartunk készíteni, és szerintem a BCB-vel ezt sikerült is megvalósítanunk.

Határozottan.

Pontosan ez volt a célunk: minden hangszert tisztán lehessen hallani, ugyanakkor az egésznek együttesen mocskos, nyers hangzása legyen. És ezt sikerült is elérnünk.

Számomra egy albumborító ugyanolyan fontos, mint maga a zene. Akkoriban az emberek meglátták egy magazinban vagy egy boltban, és remélhetőleg azt gondolták: „Úristen, mi a fasz ez?” Ennek súlyosnak kell lennie. Olyan lemeznek kell lennie, amilyennek elképzelem. Szerintem ezért ez a borító száz százalékban illik a zenénkhez.

Nem, egyszerűen betiltották a forgalmazását Ausztráliában. Nem készült hozzá külön ausztrál borító.

Én egyáltalán nem így gondoltam rá. Nem érdekelt az a két seggfej.

Szerintem nem alulértékelt. Akkoriban világszerte nagyon jól fogyott, és még mindig jól fogy. Már régen elérte a maga státuszát, és a következő generációk is mindig újra fel fogják fedezni. Ahogy korábban mondtam, már 1990–91-ben is untam azt, hogy ennyi zenekar ugyanúgy szól.

Én is így gondolom. Minden a lehető legjobb módon lett összegyúrva.

Igen, de ne felejtsük el azt sem, hogy 1991–92-re maga a színtér is sokkal nagyobbra nőtt, mint amilyen 1990 elején volt.

Nem tudom. A BCB 1991 elején jelent meg, nagyjából a születésnapom környékén.

Akkoriban minden friss és erős volt, de már kezdtek megjelenni az unalmassá válás jelei is. Ne felejtsük el, hogy én már 1986 és 1991 között is hallgattam ezeket a death metal-zenekarokat, amikor még demókat és hasonló anyagokat jelentettek meg, tehát ez már hosszú időnek számított.

Októberben volt egy európai headliner turnénk, decemberben pedig a Type O zenekart kísértük Európában. 1992-ben valamennyit turnéztunk az Egyesült Államokban, majd néhány önálló koncertet adtunk különösebb, furcsa helyeken. Ezt követte 1993-ban Ausztrália és Új-Zéland.

Köszönöm az érdeklődést, nagyszerű időszak volt. Vigyázzatok magatokra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük