Ezt a 2014-ben alakult ukrán bandát még 2018-ban láttam Szerencsen, egy Extreme Noise Fest-en, ahol az éppen akkor debütáló, magyarul „Vak vezet világtalant” címre keresztelt, sorban a második lemezüket népszerűsítették. Mint azt anno még a Rattle INC hasábjain megírtam: „a szűk létszámú közönség egy rendkívül magával ragadó produkciónak lehetett szem- és fültanúja”, ami leginkább Ditmar Kumarberg énekes karizmatikus előadásának volt köszönhető. Ez a szuggesztív prezentáció, és persze a már akkor is átlag feletti muzsika úgy látszik, a zeneipar befolyásosabb szereplőit is meggyőzte, hiszen a csapat mára az egyik legnagyobb kiadónál (Napalm) adja ki a lemezeit. Megjegyzem: nem véletlenül!
Ez az új korong szövegében a már tőlük szokásos, költőien megfogalmazott háborús tematikára épül, amelyet egy erős hangzású, helyenként roppant súlyos doom-os („1918 Pt1: Wounded In Action”, „1918 Pt2: Prisoner of War”), máskor pedig piszkosul intenzív black/death metal („The Siege of Przemysl”, „Easter Battle for the Zwinin Ridge”, „The Südtirol Offensive”) fest alá. Az előbbiek a lemez második felében, az utóbbiak az első felében hallhatók.
Szóval nyitásként egyből kapunk 4–5 olyan tracket, amelyek túlnyomórészt viharos sebességgel közlekednek, persze lassabb részekkel megtörve. A gyors szakaszok nálam sok helyen az Anaal Nathrakh zseniálisan őrült stílusára hajaznak.
A „Tökéletes album” titulustól csupán a hosszú műsoridő (57 perc) miatt marad el ez az anyag; nálam minden más kritériumnak maximálisan megfelel. Ha a lemez két utolsó számát lehagyták volna, szerintem hibátlan LP lehetne a maga műfajában! Én ezt a két dalt sokszor nem is szoktam meghallgatni, mert számomra rontják az összképet.
Egyet azonban biztosan kijelenthetek: kevés olyan album született a metalzene történetében, amely ennél autentikusabban közvetítené a modern kori háborús csaták fájdalommal és szomorúsággal teli hangulatát. És talán az sem véletlen, hogy éppen egy ukrán együttes művészete kapcsán fogalmazódott meg bennem most ez a gondolat. Ha értitek, mire gondolok!
BRAVÓ 1914! Uff!
