Sammy, a Ruthless 1982-ben alakult, veled énekesként és Kenny McGee gitárossal, majd csatlakozott Jack Black (basszus – nyugodjon békében), Todd Billings (dob), és Roland Schroader (gitár) – hogyan jöttetek össze?
Én, McGee és Black már együtt játszottunk egy bandában egy másik dobossal, de a dolog nem haladt sehova, így megváltunk a dobostól. Feladtam egy hirdetést egy helyi újságban, a Recyclerben dobost és második gitárost keresve. Todd és Roland együtt zenéltek, jelentkeztek a hirdetésre, lejöttek próbálni, és azonnal megvolt az összhang – így kezdődött minden.
Korábban játszottál más zenekarokban/projektekben a Ruthless előtt?
Igen, voltam pár bandában, néhányban Kennyvel is, de semmi igazán komoly.
Mi inspirálta a zenekar megalakulását? Rolandot hamarosan Rollen Legman váltotta, igaz?
Egyszerűen jól működtünk együtt, minden könnyen jött, és elkezdtünk dalokat írni. Roland és Rollen ugyanaz a személy – csak megváltoztatta a neve írásmódját, és az anyja vezetéknevét kezdte használni.
Igaz, hogy 1982 elején próbáltál a Metallicával, de sosem voltál a zenekar tagja?
Igen, pár hétig próbáltam velük, de sosem léptem fel velük élőben.
Gyorsan elkezdtetek nevet szerezni a helyi Los Angeles-i színtéren a klubkoncertek és a „szájról szájra terjedő” hírnév révén – mesélnél erről?
Akkoriban minden zenekarnak folyamatosan játszania kellett. Mi is felléptünk minden lehetséges helyen Los Angelesben és Orange megyében. Emellett rengeteget plakátoltunk: koncertekre jártunk, minden autóra szórólapokat tettünk a parkolókban – ahogy minden más banda is. Nagyon szórakoztató volt, de kemény munka is. Rengeteg zenekarral kellett versenyezni, és mindenki ki akart törni.
Szerinted kettévált a színtér? Az egyik oldalon a glam/hair bandák (Ratt, Mötley Crüe, Dokken, W.A.S.P.), a másikon a thrash/speed vonal (Sceptre, Vermin, Slayer, Dark Angel, Metallica stb.)?
Valamennyire igen. Mi inkább a keményebb vonalon voltunk, de nem voltunk tiszta thrash banda. A glam egyáltalán nem érdekelt minket, inkább thrash bandákkal játszottunk, és sokukkal jó barátságot kötöttünk – remek arcok voltak.
A Roxx Regime/Stryper és a Tyrant/St. Vitus is ekkoriban tűnt fel – kilógtak a sorból?
Játszottunk a Tyranttel és a St. Vitusszal párszor, sőt egyszer a Stryperrel is. A promoterek „Heaven vs Hell” estnek hirdették – tele volt a hely.
Készítettetek demókat? Az első kiadványaitok a The Fever / Mass Killer kislemez és a Metal Without Mercy EP voltak – mesélnél róluk?
Több demót is rögzítettünk, például a Gates of Hell és a Metal Without Mercy dalokat. Az Azra/Iron Works ki akart adni egy kislemezt, ezért ezt a két számot választották. Mi inkább egy teljes albumot szerettünk volna, de egy kisebb kiadónak olcsóbb volt egy 5 számos EP. Megpróbáltunk több dalt is beletenni, de nem mentek bele. Nagyon élveztük a felvételeket Bill Metoyerrel.
Segítettek ezek a kiadványok a rajongótábor bővítésében?
Igen, abszolút.
A felállásban változások történtek – Bryant Scott dobos és Steven „T.Z.Z.” Yeager gitáros csatlakozott a szerződés előtt. Miért?
Személyes okok miatt történt, és nem az én döntésem volt. Erről inkább nem mondanék többet.
Mi volt a zenei hátteretek?
Todd, Rollen és én nagy Sabbath és Priest rajongók voltunk, Kenny pedig főleg Ted Nugentet hallgatott. Jack szinte csak a Priestet szerette. Később mindannyian elkezdtünk Acceptet hallgatni, Rollen és én Saxont, Motörheadet és másokat is. Ezek keveréke lett a Ruthless hangzása.
Más nagyobb kiadók is érdeklődtek irántatok az Axe Killer mellett?
Annyit mondok, hogy Brian Slagel sok koncertünkön ott volt.
Hogyan látod utólag az együttműködést az Axe Killerrel?
Rendben volt.
Mikor kezdtetek dolgozni a debütáló albumon, a Discipline of Steel-en?
Amikor Steve és Bryant csatlakozott, rengeteg ötletük volt. Hagytam, hogy írjanak. Kenny és Jack is hozott témákat. Én csak négy dalhoz írtam szöveget, Bryant sokat írt. Így mindenki hozzátette a magáét, és egy jó album született.
Hogyan zajlott a dalszerzés, és mire emlékszel a felvételekből?
Közösen írtuk a dalokat. A felvételek inkább egy részeg, drogos káoszra hasonlítottak – nem is tudom, hogyan fejeztük be az albumot. Utólag visszanézve néha csak annyit mondok: „hű, ez nagyon ütős lett!”
Az album még mindig súlyosabb volt a hagyományos heavy metalnál, de nem ment bele teljesen a thrash irányba?
Igen, voltak nagyon kemény dalok (pl. Discipline of Steel, Sign of the Cross), de mások teljesen más hangulatúak.
A hangod inkább nyersebb, középtartományban mozgó? Szerinted hasonlít J.D. Kimball (Omen) stílusára?
Nem, szerintem egyáltalán nem.
A dalok tempója a gyors és középtempós részek között váltakozik?
Igen, bár én mindig is inkább a gyorsabb számokat szerettem.
Mondhatjuk, hogy ez egy igazi US heavy/power metal anyag némi speed metal beütéssel?
Igen, mindig próbáltunk a gyökereinknél maradni, de szeretem a thrash-t is, ezért az újabb albumokon több gyors dal van.
Egy kis német 80-as évekbeli speed/power hatás is hallható?
Igen.
A változatos dalszerzés, jó riffek, szólók és erős ritmusszekció jellemzi az anyagot?
A mostani felállásunkkal különösen – brutális zenészeink vannak.
A hangzás összességében erős és ütős?
Az új albumon Ron Sandoval producerrel fantasztikus lett.
A hangzás kifinomultabb lett, mint a korábbi EP-n?
Szerintem mindkettő jól szólt.
Segített az album magasabb szintre emelni a zenekart?
Igen, a Discipline mindenképp.
Mit gondoltál a színtér fejlődéséről és az új bandákról?
Szerintem nagyon király volt látni.
A Discipline of Steel egy klasszikus US power metal album lett egy olyan bandától, amely többre is vihette volna?
Szerintem jó album volt és ma is az, de ma már sokkal jobbak a dalaink. Ugyanakkor klasszikus, és szerintem az új lemezünkről is így fognak beszélni.
Szerinted úgy képviselte a Ruthless-t, ahogy szerettétek volna?
Igen.
Sammy, köszönöm a válaszokat – mik a zárógondolataid?
Köszönöm, David. A Curse of the Beast július 17-én jelenik meg, és július 18-án indul a 2026-os európai turnénk. Remélem, találkozunk a nyáron az úton!
