Újra abban a fura helyzetben vagyok, mint voltam a Lion’s Share legfrissebb lemeze kapcsán: már június közepén hozzájutottam a promóciós anyaghoz, amit nem voltam rest jó néhány alkalommal meghallgatni, és élményeimet veletek is szeretném megosztani – miközben az album hivatalosan csak szeptember 11-én lát napvilágot. A Metal Archives-on még se híre, se nyoma a Godslave idei alkotásának, és közeljövőbeli érkezését a nagyközönség számára csupán az előzetesen megszellőztetett két nóta, a Reset, Rebuild, Reclaim és a Part of the Pack jelezte.
A német thrasherek előző két LP-jét, a 2018-as Reborn Againt és a 2021-es Positive Aggressive-et ismerem és kedvelem, a mostani pedig – a 2025-ös Champions feldolgozásalbumot nem számolva – már a hetedik nagylemezük. A Thommy (Thomas A. Pickard) énekes, Bernie (Bernhard Lorig) és Manni (Manuel Zewe) gitárosok, Mika (Michael Koch) basszusgitáros, valamint Tobi (Tobias Huwig) dobos alkotta csapat hosszú ideje hozza a megbízható minőséget, amivel mégsem sikerült feljebb kapaszkodniuk; jómagam az irányzat harmadik vonalába sorolom őket.
Thommy éneke, stílusa sok helyen a Grave Digger-es Chris Boltendahlt, illetve az Overkill-torok Blitzet juttatja eszembe. S bár zeneileg többen is a germán vonal nagyágyúival, a Kreatorral és a Sodommal állítják őket párhuzamba, az ének és a gitártémák dallamossága inkább tengerentúli pályatársaikkal rokonítja őket, illetve a hangsúlyok időnként a power metal felé tolódnak el; a Repaid in Kindban például Blind Guardian-es gitártémák kerülnek elő.
Jó hallgatni a Godslave muzsikáját, maximum amiatt van bennem hiányérzet, hogy a lemezen sokáig nem igazán kerülnek elő az igazán fogós témák, slágernóták, amelyek megkülönböztetnék a Godslave-t a többi hasonló bandától, és amelyek miatt szívesen hallgatnám meg újra és újra a lemezt. Ilyen szempontból az utolsó előttiként elhangzó instrumentális tétel, a The Sum of All Wounds, illetve a több mint hétperces záró eposz, a The Fire That Calls Me jelent kivételt, és szolgál kellemes meglepetéssel. Míg előbbi szerzeményben a korábban elhangzott dalok fő motívumai bukkannak fel, utóbbiban vendégként Laura Guldemond, a Burning Witches énekesnője játssza a védelmező tűz szerepét. Paradox módon itt a két vokalista közül inkább Thommy hozza a melódiákat, az ő orgánuma a kellemesebb.
A jövőre húszéves együttes dallamos thrash metalt játszik, kifejezetten pozitív hozzáállással, hiszen mint írják, a világnak nem több haragra, hanem több reményre van szüksége. A korábbiakhoz képest mintha valamivel melodikusabbá vált volna a Godslave muzsikája, puhánysággal azonban továbbra sem vádolhatjuk őket. 🙂
