A Sinsid bizonyára sokak régi jó ismerőse, hiszen a 2012-ben alakult norvég csapatnak az idei már a negyedik nagylemeze. Én előző két albumukat (Enter the Gates – 2020, In Victory – 2022) hallgattam sokat, az Enter…-ről írtam is, még a Rattle Inc. hasábjain (itt). Irántuk érzett szimpátiámat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy vártam az új anyagot, és a hallottakkal kapcsolatos benyomásaimat sem vagyok rest megosztani veletek.
A korábbi recenzió okán nem sztoriznék róluk bővebben, ami viszont fontos, hogy a kezdeti felállásból mára csupán az énekes Terje Singh Sidhu és a basszusgitáros Grzegorz Urbański maradt hírmondónak; aktuális társaik (Jostein Marø és Erik Westerlund gitárosok, valamint Trygve A. Tvedt dobos) az In Victory album megjelenését követően érkeztek.
Ahogy korábban is írtam, a haugesundi muzsikusok klasszikus, régi vágású heavy metalt játszanak, konkrétan a ’80-as évek másod-harmadvonalbeli, nyugat-európai bandáinak nyomvonalán. Sidhu viszonylag szűk hangterjedelmű, kiabálós, ám tiszta énekéről a német Trance egykori frontembere, a tavaly elhunyt Lothar Antoni vokalizálása jut eszembe. A kellemesen, mélyen zsizsegő gitárok, az organikusan pufogó dobok és a fémesen pendülő cinek valódi old school hangulattal ajándékozzák meg a hallgatót, sőt, a magasabb hangok függönye mögül egy-egy rövid futamra még a basszus is előbújik. A tempókat jó érzékkel válogatják, dallamok is akadnak, amiket azonban hiányolok, azok az igazán fogós, idővel koncerthimnusszá érő szerzemények.
A címadó nóta Black Sabbath-osan (Heaven and Hell) hömpölyögve indítja a lemezt. A gyors tempójú Sarcophagus sejthetően egy régi, demós tétel modernizált, újra felvett verziója. Személyes favoritom a szépen felépített, óóó-zós kórussal megtámogatott Pioneers, a képzeletbeli dobogóért pedig az olyan, refrénjükben erős dalok vannak versenyben, mint a Lawless Hunter („You’d better run for cover / cause he’s the lawless hunter”), a Somewhere in the Dark („Whatever waits for me / the trench has left it’s mark / It all begun somewhere in the dark”) és a mély hangú dobokkal nyitó Lords of the Northern Land („Axes and shields, stand your ground / we shall fight for freedom tonight / Brave men stand, lords of the northern land”).
Ha egy szóval kellene jellemeznem, az All That Remains lendületes anyag. Kellemes hallgatnivaló, bátran ajánlom az irányzat szerelmeseinek. A Sinsid ez alkalommal sem adott alább a tőle megszokott színvonalból, a csapat továbbra is az old school heavy metal elkötelezett képviselője.
