Őszintén bevallom, hogy zenehallgatás terén a tavalyi év november-decembere a Top 10-es lista felállítása, és úgy általában az új zenék keresése miatt is kissé sűrűre sikeredett nálam. Így az ünnepek alatt és január első napjaiban is jóval kevesebb időt szántam ezen szenvedélyemnek, főleg az új kiadványokra vonatkozóan, de a néhány hetes „zenei diéta” után az év második hetében már kiéhezve kezdtem kóstolgatni a Metal „konyha” 2023-as friss kínálatát. A turkálás közben sikerült mindjárt két olyan anyagot is találni, ami szerintem simán megérdemli hogy népszerűsítsem a Rattle A.D. virtuális hasábjain. Mint az az én ajánlóimban általában lenni szokott, most is mindkét produkció a metal zene „sötét oldaláról” érkezett január 13.-án.

Az első egy svéd/német projekt, amit Mark Grewe ex-Morgoth énekes, Rogga Johansson (Paganizer stb.) és Jon Skare dobos alkotnak. Á műfaj: régisulis death metal, némi thrash-el fűszerezve. Legfőbb hatásként szerintem a korai DEATH zenéje ami érződik az anyagon. A lemez hangzás jó, főleg a mély részek dominanciája, ami már elsőre is feltűnő jellegzetessége az anyagnak , de ez szerencsére nem megy más hangtartományok rovására. Grewe hangja már a Morgoth-os időkben is a legjobbak közé tartozott a mezőnyben. Az itt eleresztett hosszú rekedtes sikolyai kissé Tom Arayát juttatják eszembe. Jó ilyesmit újra hallani!
Ha valaki hozzám hasonlóan némileg csalódott a műfajon belül óriás névnek számító és szintén a napokban megjelent Obituary új albumában, akkor vigasztalódhat a „Lepratelep” ezen mocskával. Nálam egyértelműen veri a floridaiak kommersz, uncsi és zeneileg primitív produkcióját, persze, ízlések és pofonok…
A Human Paradox viszont szerintem egy jó album ,így értelemszerűen jár a 4 pont neki!

A holland WALG kb másfél éve tűnt fel a black metal zenei palettán. Engem már első anyagukkal meggyőztek, zenéjük iránti rajongásomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az eddig kijött két albumról is írtam, ITT és ITT, így hát azt hiszem nem túlzok ha a kedvenc holland black metal csapatomnak nevezem őket. A tavaly év elején megjelent második LP-jükön hallható muzsika szinte egyenes folytatása volt a debüt albumon lefektetett zene irányvonalnak. Ugyanez szintén elmondható most erről a puritán módon csak III-nak keresztelt friss anyagról is. Valószínűsíthető, tehát, mint az sok más bandánál is történt már, hogy több lemezre elegendő számnak legalább az alapjai nagyrészben elkészültek már a 2021 őszi bemutatkozó korong megjelenése előtt. Ha így történt, az némi magyarázatot adhat arra, hogy 18 hónap alatt már a harmadik LP -t adják ki a srácok, ami valljuk meg, elég szép teljesítmény, ha figyelembe vesszük , hogy nem három akkordos punk-rock dalcsokorról , hanem egy elég komplex szimfo-black zenéről beszélünk, így ez a teljesítmény még inkább felértékelődik. Már pedig ez a helyzet!
Ez a két hollandus olyan zsigeri módon nyomatja a minőségi szimfo black-et ,hogy csak, na. Szerintem a Dimmu Borgir ’97-2005-ig tartó időszakára hasonlít leginkább a zenéjük, és ezt bizonyítja talán az is, hogy a lemezen utolsó számként a norvégok ’97-es Enthrone Darkness Triumphant albumáról a Mourning Palace is szerepel. Felesleges is tovább ragozni, ami jó az jó! A pontszám magáért beszél!


Igenis hogy qrva jó az új Obi. Ebben a kommersz, primitív mocsokban a legjobbak, a Frozen óta végre észbe kaptak. Nagyon nem megy nekik mikor meg akarják mutatni a tekerős fasza gyereket, lásd előző albumok.
Ja hogy ez itt nem is erről szól-) A Leper Colony -t lefülelem. Köszi.