A március 10.-i új megjelenések között turkálva találtam rá erre a crossover/HC-thrash-ben „utazó”, szerintem roppant tehetséges texas-i bandára. Rögtön megfogott az a „világvége” hangulat ami többé kevésbé az egész anyag legfőbb jellemzőjeként elmondható. Miközben zenéjük egyértelműen a thrash metalban gyökerezik, eme öttagú „bírói” testület 😀 muzsikája szinte alig tartalmaz gyors (tuka-tuka-tuka…) dob témákat, helyette kapunk viszont frankó lassú és közép tempókat, valamint tördelt ritmusokat, riffeket. Az ordibálós hardcore ének, mint a tavalyi felfedezettem a Spiritworld esetében, itt is Tom Araya stílusára „hajaz”.
A már említett „végítélet” atmoszféra legfőképp a kissé „koszos”, mély tónusú, akár doom metalosnak is nevezhető hangzásnak tudható be, ami nekem személy szerint nagyon tetszik! Külön kiemelném a kifejezetten „ízes” gitárszólókat, amik több számban is üdítő jelleget csempésznek a komor hangulatú témák közé. Ilyen dalok például a nyitó, Flesh,Engulfed,Stare Into the Sun… is.
Kedvenc dalaim egyike a lemezt záró kicsit Slayer-es kezdésű Eschatos Hemera, amiben egy tiszta énekrészt is hallhatunk, amiről nekem a magyar Cadaveres-sel való párhuzam ugrott be elsőre…sőt, ahogy e sorokat írva hallgatom az egész anyagot, egyre inkább rokonság fedezhető fel zeneileg is a két banda között. Nagyon tetszik még a Machine Head stílusú „Cobalt” vagy az album talán legtöbb gyors részt tartalmazó száma a Steel Hand God (a kb fél perces záró téma nagyon üt!), de a bólogatós Paradigm Piercer nálam egy picit talán a korong összes számát übereli.
A 2014-ben alakult együttesnek eddig egy 2016-ban kiadott EP, egy 2017 -es Mortality Rate-el közös Split album, és egy 2019-es LP szerepel a discográfiájában. A döngölős groove-thrash metal kedvelőinek nem hiszem hogy csalódást okozhat ez a lemez. Engem nagyon eltalált! Jó szórakozást! Uff!
