Az Arcania egy francia együttes, akik 1999-ben alakultak és az azóta eltelt 25 évben mindössze egy EP és ezzel az anyaggal együtt, három LP-t sikerült összehozniuk. Tehát nem mondható el róluk, hogy túlzottan termékenyek lennének dal írás terén! Az ezt megelőző Dreams Are Dead című lemezük is már tíz éve hogy megjelent. Eddigi munkásságuk számomra is ismeretlen volt, de ez az okt.11-én kijött cucc, már elsőre is elég meggyőző erővel hatott rám, ami azóta minden egyes hallgatással csak nő.
Zeneileg, a korai Trivium, korai Orbit Culture és ezekből kikövetkeztethetően persze a Metallica munkássága is felfedezhető az Arcania muzsikájában, főleg ami az ének hang, illetve a stílust illeti, ami mint tudjuk, ezen bandák esetében „papa Het-től” eredeztethető. Ez a (valljuk meg) nem túl széles hangterjedelmű ének stíluson belül a francia csapat énekes gitárosa (Cyril Peglion) szerintem rohadt jó ötleteket villant, főleg a refrénekben. (Lost Generation, Hope Won’t Ast, Social Suicide…)
A lemez túlnyomórészt gyors thrash-es témákra épülő számai a címadó mellett a Turned to Hate, Pack of Lies és a terjedelmes bő 9 perces Now the Sun Won’t Shine.
A lágyabb melódiákat a The Void és a lemez sláger száma, a What Will Remain szolgáltatja. Az ének részek mellett szintén kiemelkedő az igen csak „ízes” és kidolgozott gitárszólók is nagyban növelik nálam az anyag élvezeti értékét. Meggyőződésem, hogy ha a fentebb említett három banda közül adta volna ki valamelyik ezt a lemezt (beleértve a Metallica-t is), a műfaj szakmai és rajongó oldala is az egekig magasztalná ezt az anyagot. Így viszont, valószínűleg csak pár száz esetleg ezer metalhead részéről kapja majd meg e csapat az őt illető elismerést, egy ilyen színvonalas ízig-vérig METAL album elkészítéséért! Nálam mostantól ők a francia Trivium!
BRAVO ARCANIA!!! UFF!
