Zoli, sok szeretettel üdvözöllek magazinunk nevében. Mikor, hogyan kerültél kapcsolatba a heavy metal zenével, és mi fogott meg benne?
Üdvözlöm az olvasókat és köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra. Már 9-10 évesen megtalált a pop/rock zene, de metál zenét csak 1983-84 táján, 11-12 évesen kezdtem el hallgatni. Olyan zenekarokat, mint a Judas Priest, Iron Maiden, AC/DC,Metallica, Mötley Crüe, Black Sabbath, Ozzy, Accept, de a punk-ot is nagyon szerettem, majd felfedeztem a „Heavy Metal kedvelőinek”című műsort a rádióban, itt ismertem meg az olyan bandákat, mint a Grave Digger, Satan, Agent Steel, vagy Dio. Imádtam azt az energiát, azokat a külsőségeket, amiket ez a zene adni tudott. Az öltözködési stílust; farmert, bőrdzsekit szegecsekkel, farmer mellényt, magas szárú puma cipőt, hosszú haj, mindent, ami igazán kellett az akkor lázadó korszakhoz. (ha,ha,ha.)
A népszerű, populáris bandákat részesítetted előnyben, vagy egyből az undergroundba, a durvább irányzatokba „ugrottál fejest”?
Akkor, amikor elkezdtem zenét hallgatni, egy vidéki srácnak nagyon nehéz volt hozzáférni az underground-ban mozgó bandák hanganyagához, először az ismertebb zenekarokat hallgattam, legyen az külföldi vagy magyar. Az AC/DC, JudasPriest ,IronMaiden, Accept talált meg, majd szépen elmerültem az undergroundba. Ne felejtsük, akkor még nem volt thrash, se death, vagy a szó szorosabb értelmezésében black metal sem. Majd jött a kazetta cserélgetős korszak, na akkor már csak az underground létezett számomra.
Mikor döntötted el, hogy zenész leszel és hangszert ragadsz a kezedbe?
1987 táján kezdtem el játszani a gondolattal, mi lenne ha zenélnék? Természetesen gitáros akartam lenne, jöttek a szokásos otthoni léggitározások a seprűvel (ha,ha,ha), majd ’88-ban vettem meg az első hangszeremet 3800ft -ért Siófokon, az ottani hangszerboltban. Azóta már nincs meg ez a hangszer, egy NDK-s Musima gitár volt. Akkor kezdő hangszernek tökéletes volt, aztán rá egy évre meg lett az első erősítőm is, egy Vermona, hozzá házilag készített torzító pedál, amit egy ismerős havertól vettem, aki barkács szakkörön készítette és egy szappantartó dobozba volt applikálva. (ha,ha,ha) Na, ez az igazi underground!! (HA,HA,HA)
Jártál zeneiskolába, vagy autodidakta módon tettél szert tudásodra?
6 éven keresztül autodidakta módon tanultam gitározni, mindent megpróbáltam ismerős zenészektől ellesni témákat, kazettáról leszedni dalokat (persze könnyebb punk-os dolgokat), majd Pestre feljutva kottákat, szaklapokat (GuitarWorld, GuitarSchool) vásároltam. Majd másoltam, cseréltem kottákat, oktató videókat. 1994-ben kb egy évig jártam gitártanárhoz is, akit Légrádi Antalnak hívtak(R.I.P), aki a Hangár zenekar gitárosa volt. Sajnos már régóta nincs köztünk. Volt egy teszt felmérő az első alkalomkor, én meg elkezdtem neki eljátszani egy Malmsteen dalt (nem tökéletesen), erre azt mondta, hát ő nem tud már mit mutatni, csak helyre rakni dolgokat. Viszont élete végéig egy tartós barátság alakult ki köztünk, és rendszeresen segítette a zenekaraimat koncerteken, felvételeket készített velünk, az első demónkat is nála vettük fel. Egy csupa szív ember volt, akinek rengeteget köszönhetek. Utána már csak hanganyagokból, oktató videókból tanultam és természetesen a feldolgozásokból.
Akkoriban Tamásiban, illetve vonzáskörzetében milyen volt a heavy metal zenei élet, valamint, mi volt a véleményed a globális, magyar színtérről?
1989 – 1994 között fantasztikus volt. A második koncertünkön, ami egy sok zenekaros fellépés volt egy művelődési házban, 320 fizető vendég volt. Tiszta őrület még belegondolni is. A blues kocsmák is rendszeresen telt házzal mentek, a mi koncertjeinken is mindig szép számmal jöttek össze emberek, szóval nem volt panasz az akkori közönségre. Elég sok fellépési lehetőség is volt, de 1995-ben valami nagyon megváltozott. Kellett 2-3 év még, hogy úgy ahogy vissza álltak a dolgok, de olyan, mint ami a ’80-as évek végén volt, már nem jött vissza. Az akkori globális metal színtér fantasztikus volt, rendszeren jártunk fel Pestre, hisz rengeteg olyan zenekar jött Magyarországra, amit meg kellett nézni (Sodom 1990-ben, Kreator 1991-ben, Iced Earth/Blind Guardian 1991-ben, Sepultura 1991-ben, Metallica 1993-ban), de a II. Thrash fesztiválon is ott voltam a Lánymányosi Műv házban (Barbed Wire, Slogan, Necrofight, Butchers, Moby Dick)
Hogyan jutottál információkhoz az esetleges újdonságok megjelenésével kapcsolatban?
Természetesen az akkori első forrás a Metal Hammer volt, 2020-ig az összes szám meg van, még a Metallica Hungarica-ák is. Rendszeresen vásároltam fanzineket, mint a Metal Mirror, a Hard Life, Lamentation, Panic például, de hallgattam az olyan műsorokat is, mint a Garázs, vagy a TV-ben futó Rocktükör. A haverok által beszerzett, majd kazetta cserélgetős korszakban rengeteg olyan zenekart fedeztem fel, amiről még az újság/fanzinek sem írtak.
Amennyiben nem tévedek, az Insect Collectionben kezdtél el játszani, mit kell tudnunk erről a formációról?
Az Insect Collection egy igazi (szó szerint) garázs banda volt, nálunk a garázsban próbáltunk a szomszédok nagy örömére. A zenekar 3 tagból állt: Bodnár Misi barátom dobolt, Tisa basszusgitározott és énekelt, én voltam a gitáros, a zene pedig jó fajta punk/hc volt, magyar szövegekkel. Majd ahogy cserélődtek a tagok 1991 augusztusáig (ekkor volt az utolsó koncertünk, mert jött 1 év katonaság), úgy változott a stílus is. Szép lassan a punkot átváltotta a heavy metal, bekerültek olyan feldolgozások, mint a Metallica – Seek and Destroy című dala, és ebben a korszakban születtek a Detox első demójára felkerült dalok is, mint az Idegen, vagy a Monument demón szereplő Monument című lassú dal is.
Ezek után jött a Detox? Ez már egy komolyabb próbálkozás volt?
A Detox-ot Könnyű Tamás barátommal alapítottuk meg mikor leszereltem. 1993-ba állt össze az a társaság, akik felvették az első demót majd 30 évvel később a CD-t is. Elindultunk tehetségkutatón Kaposváron, rengeteg koncertünk volt itt a környéken, de sajnos 1994 augusztusában szétszedte a csapatot a katonaság. Számunkra nagyon fontos állomás volt ez a zenekar, hiszen itt készült az az első hivatalos demó, amivel szerepeltünk a Metal Hammerben. Lénárd Laci (R.I.P.) nagyon jó kritikát írt róla. Ennek a zenekarnak a múltját vitte tovább a Monument, aminek szintén készült egy demója 1995-ben, ami szintén megtalálható a Metal Hammerben a demonstráció rovatban. 1996-ban ez a zenekar is feloszlott.
Mielőtt rátérnénk jelenlegi, aktív zenekaraidra, arra kérlek, hogy pár szóban „poroljuk le” múltadat, hiszen több csapatban is megfordultál, úgy is, mint pl. Aiming High, Hocus Pocus, Zarándok, Windmill, Spiritbell (az ex-Morris basszusgitáros Golyák Csabával), White Light.
A Hocus Pocus 1998-ban alakult és instrumentális zenében utazott, többségében Satriani dalok és egy Eric Johnson dal tette ki a programot. Sajnos 2 év múlva elfáradt a dolog, ugyanis itt az instrumentális gitárzenével a zenészeken kívül nem sok mindent tudtak kezdeni az emberek a koncerteken. Készült egy demónk, ami alapján bekerültünk „‘megint ” a Hammerbe, de 2000-ben dobost váltottunk és egy énekes is belépett a csapatba, így a dalok többségét lecseréltük régi Ossian dalokra. 2001–ben feloszlottunk. A Hocus Pocussal párhuzamosan játszottam a Zarándok nevű együttesben is, gyakran előfordult hogy a két zenekar egy helyen egymás után játszott, így két koncertet nyomtam. Utána kerültem a kaposvári White Light-ba gitárosként, ahol blues/hard rock jellegű zenét játszottunk, volt szerencsék Deák Bill előtt is fellépni. Készült egy 4 számos demó CD-nk is, de 2004-ben feloszlott ez a csapat is. Majd egy hosszabb szünet következett 2011-ben, egy heavy metal feldolgozásokat játszó bandába kerültem a pécsi/komlói Aiming High-ba. Itt főleg Accept, Iron Maiden, Saxon és Scorpions dalok szóltak a koncerteken. Ebből a zenekarból csábítottam magam mellé az énekes Pixit és a basszusgitáros Golyák Csabát, és egy fiatal dobossal megcsináltuk a Spiritbellt. A Spiritbell nem volt az a koncertezős zenekar, 2 koncertet ha adtunk teljes pályafutásunk alatt, viszont igen termékenyek voltunk CD-k terén. 1 demó 2 album és 3 EP-t adtunk ki 2 év alatt, majd következett 2018-ba a Windmill. Rengeteg koncertünk volt, egy demót készítettem a csapattal, majd 2019 augusztusában kiszálltam a zenekarból. 2023 elkészítettük a DETOX – Túl hideg ez a föld albumát. Innen indult az Urachel is és az Anxiety Collapse, majd később a Haatan.
Napjainkban az Anxiety Collapse-ot, a Haatant és az Urachelt „üzemelteted”, hogyan jut rájuk időd, illetve milyen „sebességben” tudod őket működtetni?
Valamelyikre mindig van időm, általában a kitalált dal ötlettől, gitár riff-től függ, hogy melyikhez kerül az alap téma, majd amiből kialakul a kész dal, de ez azt is befolyásolja, hogy éppen milyen zenéket hallgatok. Általában minden évben megpróbálok mind a 3 zenekaromtól megjelentetni valamilyen jellegű anyagot, lehet hogy lemez, vagy csak Ep lesz belőle. Az Urachelnél és az Anxiety Collapse-nél annyival könnyebb a dolgom, hogy itt egyedül mindent én csinálok, míg a Haatan-nál ketten vagyunk a dobos „testvéremmel”, Siskával. Itt azért egy picit lassabb a tempó, de az évenkénti egy kiadványt itt is szeretnénk tartani.
Egyformán fontos számodra mind három banda, vagy esetleg valamelyik, valamilyen szempontból elsőbbséget, prioritást élvez?
Igazából mind 3 zenekar egyaránt fontos számomra. Az Urachel-nél könnyebben jönnek az ötletek, a Haatannál belefér minden a hard rock, a blues, a doom, a heavy metal, vagy a progresszívebb témák is. Itt az „ének”, ami igazi kihívás számomra. Az Anxiety Collapse-nél a thrash és egy kis death metal dominál, ami kamaszkorom nagy kedvence és máig is nagyon szeretem ezt a zenei irányt.
Amikor dalokat írsz, hogyan, milyen szempontok alapján döntöd el, hogy melyik csapatnál használod fel azokat?
Nagyon sokat számít, hogy éppen milyen zenét hallgatok, milyen a hangulatom. Ha sok black metal megy, akkor értelemszerűen az Urachel kerül képbe, ha heavy metalosabb zenéket hallgatok, akkor a Haatan. Ahogy elkezdek egyik zenekarral foglalkozni, akkor annak szeretem befejezni a dolgait, vagyis végig viszem, amíg el nem készül az album vagy EP. Nem szeretek semmit félbe hagyni, eddig ezt sikerült tartani.
Miből merítesz ihletet, úgy zeneileg, mind szövegileg?
A zenei dolgok általában lemez hallgatás, vagy gyakorlás közben jönnek. Felkapom a gitárt és hagyom, hadd írja meg magát a dal alapötlete, onnan már könnyebb minden, csak fel kell „öltöztetni” a nótát. A szöveget is megpróbálom a dalok hangulatához igazítani, nyilván a stílust figyelembe véve, de akár egy film vagy egy könyv is adhat ötletet, ihletet hogy miről szóljanak.
Amíg az Urachel egy egyszemélyes formáció, addig az A. C.-ben és a Haatanban Szomorú „Siska” Tibor dobos a társad, ennek mi az oka?
Kicsit ki kell hogy javítsalak, csak a Haatan-ban dobol már Siska barátom, az Anxiety Collapse első EP-jét még ő dobolta fel, de aztán akkor úgy alakult, hogy nem tudja már a dobolást folytatni a munka és a család mellett, de aztán az élet másképpen alakítja a sorsokat és így vissza tért, viszont ő soha nem szerette ezeket a durva, súlyos zenéket, így létre hoztuk a Haatant, amiben minden olyan zenei stílust felhasználunk, amik a másik két zenekarra nem jellemzők.
Az Urachelben az Axafan művésznevet használod…
Az Axafan egy kitalált tűz démon neve Faust mágia könyvében. Valahogy passzolt a Pseudomonaachia Daemonium albumhoz, mégiscsak egy démon ír démonokról (Ha,ha,ha).
Amúgy black metal körökben szerinted miért „bújnak” a zenészek álnevek mögé?
Van e mögött egy kis misztikum azért, hogy rejtélyesé teszi azt, ami úgy is rejtélyes, a hallgató kíváncsi lesz, mégis kik ezek vagy ki ez, aki ilyen albumot készít, de ez nem csak a black metalra jellemző, pl. ott a Ghost, akik az elején szintén kitalált nevek mögé bújtak, vagy a Slipknot. Néha meg nem is annyira az a név fontos, hogy ki csinálta az albumot, hanem maga a zene.
Mind tavaly, mind idén komoly aktivitást mutattál az A. C.-vel, a Haatannal és az Urachellel, hiszen „zsákszámra” jelentek meg ezen csapatok anyagai. Egy-két gondolattal mondjál el róluk kérlek minden fontos, lényeges információt.
Az első album vagy EP a Siskával elkészített AnxietyCollapse bemutatkozása volt a Slavering Ghoul, egy olyan thrash/death muzsika. Ezzel párhuzamosan elkészült 2023 októberében az Urachel – Pseudomonaachia Daemonium albuma amit teljesen egyedül játszottam fel. Ez a lemez elég régóta hevert a fiókban, most jött el az ideje, hogy befejezem majd kiadjam. 2023 év végén még ki jött az Anxiety Collapse – Anxiety Collapse albuma, ahol már szintén egy személyben zenéltem. 2024 tavaszán összeraktam egy thrash-tribute albumot, ahol vendégeket hívtam különböző zenekarokból énekelni és gitárszólókat feljátszani. Az Urachel – Gehenna albuma is megjelent áprilisban, amit szorosan követett a bemutatkozó Haatan album, a The fragments of the past, amin régi Spiritbell és Monument dalok kerültek fel, itt újból bekerült a képbe Siska barátom a doboknál. Utána kaptam egy felkérést a Bál zenekartól, hogy adjunk ki egy split CD-t, ez lett a „Feltörve a felszínre „, amin a leghosszabb Urachel dal szerepel. 2024 augusztusában elkészült a Haatan – Eternal Descent of the Decadent Goddess első albuma, ami teljesen új dalokból áll .A következő a sorban a harmadik Urachel, a Stigmata of Satan, ami egyelőre még csak digitális formában létezik, de jövőre lesz CD is. Nem rég került ki a netre az új Anxiety Collapse – Shadows of the Abyss EP, ami 27 perces thrash muzsika, ennek a CD megjelenése is 2025 év elején várható. Közben szerepeltem még különböző külföldi fanzinek/webzinek válogatás mellékleteként Urachel és Anxiety Collapse dalokkal (Brutal-Zine,Rotten Pages).
Hol kerültek rögzítésre ezek a hanghordozók? Rendelkezel saját házi stúdióval?
Az egyszemélyes dolgaimat, mint az Urachel és az Anxiety Collapse, itt nálam veszem fel és készítem el a végeredményt. Jó pár év alatt összeraktam egy elég komoly, drága cuccokból álló „szoba”stúdiót. A dobokhoz VST hangszert használok, vagyis programozott dobot, amivel elég sok dolog van, hogy megközelítsem a természetes dob hangzást. A többi természetesen mind élő hangszer. A Haatan esetében más a helyzet, ott az én előre elkészített gitárhangásom került a demóra. Siska barátom otthon, Pesten egy Roland elektromos dobbal feldobolja, majd vissza kerül hozzám a dob alap és utána játszom fel a végleges gitárokat/basszust/éneket.
Hangzásaikat illetően megfelelőnek, kielégítőnek találod őket?
Teljes mértékben, nyilván van még mit fejleszteni, javítani. Törekszek arra, hogy legalább megközelítsem az általam nekem tetsző legjobb hangzást. Ha nem lennék elégedett, addig ki sem adnám az albumokat.
Mindegyik saját gondozásban jelent meg, igaz?
Igen, mindegyik zenekar albumát saját kiadásba jelentettem/jelentettük meg. Egy komoly céggel készítem a CD-ket és a borítókat is. Ezen a jövőben sem szeretnénk változtatni.
Kiadókban nem is gondolkodtál?
Megkerestem pár underground kiadót, volt aki megjelentette az első albumot kazettán (Bál Records, Depressive Illusions Record), alacsony példányszámban (25 és 66 db). Egy mexikói kiadó, a Quetzalcoatl Records kiadta a az első két Urachelt és az első Anxiety Collapset, azt hiszem pár száz példányban. Itt tartok most, de bízok abban, hogy lesz majd valami még. Volt egy ajánlat, de csak jövőre valósulhat meg, de általában önrészt kérnek, ami elég sok és mivel itt nálunk (de szerintem máshol is) rettentően csökkent a CD eladások száma, főleg a kisebb zenekaroknál. Nagyon nehéz eladni a CD-imet, szerencsére eddig sikerült nullára kihoznom a produkciókat.
Miután cd-n (is) kiadtad az albumokat, úgy gondolom, fontosnak tartod/találod a fizikai formátum ápolását, életben tartását… Fontos számodra, hogy a végeredmény kézzel fogható legyen?
Természetesen, nekem nagyon sokat számít, hogy a kedvenc muzsikámat ne csak halljam, hanem lássam is. A metal zenékhez szorosan hozzákapcsolódik a fizikai CD/vinyl/kazetta. Szeretem lapozgatni a CD füzetet vagy a vinyl lemezeimet nézegetni. A saját zenéimnél is ezt szeretném elérni, hogy a borító és a tartalma is szép és jó legyen annak, aki megveszi az albumokat.
Külföldre is promotálod a zenekarokat? Onnan milyen visszajelzések érkeztek a kiadványaidra?
Igen mindegyik zenekart rendszeresen promotálom külföldön, jó pár interjú felkérést is kaptam és készítettem olyan fanzinekbe/webzinekbe, mint a BrutalZine, a Rotten Pages, Blutrache, Detox’Zine, Inside the Darkness, Transcending the Mundane vagy a perui ORACULUM PESTIFERUM fanzine. Természetesen a magyar fanzinek/webzinek sem maradnak ki.
Tervezed esetleg, hogy valamelyik bandát színpadra állítod?
Nagyon szeretném, főleg az Urachelt, de sajnos ehhez nagyon nehéz tagokat találni, próbatermet bérelni. Itt, ahol én lakom ez szinte lehetetlen. Nem csak hogy olyan zenészeket nem találok, akik szeretik, eljátsszák ezt a fajta zenét és cuccuk is van, hanem próbatermet sem. De ha ez még is megoldódna valami csoda folytán, akkor ott vannak a koncertek. A kis klubok, kocsmák többsége bezárt, megszűnt, a nagyobb koncertekre, fesztiválokra nagyon nehéz bejutni és nem nagyon vágyok arra, hogy 2 embernek játsszak (volt már ilyen). A zenekaraimmal nem kevés koncertet adtam már összesen, voltak jó és rossz élmények is, a jó dolgok motiválják az embert, míg a rosszak vissza húznak, de ha adódik egy olyan pillanat hogy van rá, lesz rá mód, akkor az Urachelt szívesen kivinném színpadra. Azt a költséget, amit a koncertezés és próbálás felemészt, inkább zeneszerzésre, és az albumaim kiadására fordítom most.
A manapság nagyon divatos közösségi médiáról mit gondolsz?
Szerintem jól kell tudni használni, meg vannak az előnyei és a hátrányai is. A zenéd itt eljut olyan emberekhez, akiket soha nem találnál meg nélküle. Ha van pénzed, óriási reklámot tudsz csinálni. Kiadókat, menedzsmenteket, fanzineket találsz, akikkel sokkal könnyebb felvenni a kapcsolatot, eladni a bandádat. A youtube-on vannak olyan csatornák, aminek több 10 vagy 100 ezer követője van. Persze, csak ha hajlandóak kitenni az elkészült zenédet. Ott a Bandcamp vagy a Spotify, ahol valamennyi pénz is becsordogál…
Miben rejlenek az előnyei, hátrányai?
Az előnyeit az előbb vázoltam. A hátránya, hogy ezt nem csak te tudod, hanem mások is, így rengeteg zenekar ugyanezt csinálja és így lehet hogy elveszel a tömegben, és természetesen vannak jobb zenekarok, akik elveszik a lehetőséget előled. Ráadásul rendkívül gyors az információ áradat, és elég sokszor elsikkad a zene.
Hogyan alkalmazkodsz jelenlegi felgyorsult, a számítógépek által uralt világunkhoz?
Minél több lemezt adok ki a lehető leggyorsabban, addig amíg nem megy a zene rovására.(Ha,ha,ha) Komolyan próbálom állandóan valamelyik hír felületen, webzine vagy youtube csatornán tartani a zenekarokat, hogy olvassanak róla, vagy újabb youtube csatornákat keresni ,esetleg a facebook-on több hírt érdekességeket megosztani.
Jövőbeni terveidről mondjál pár szót, kérlek. „Mire számíthatunk” tőled 2025-ben?
Elkezdődtek a Haatan következő lemezének munkái, elég jól haladunk vele, a jövő év első felére tervezzük a megjelenést. Az Urachelnek terveim szerint meg fog jelenni egy Split CD-je egy hazai, magyar blackmetal csapattal, amin mindegyik bandától kb 15-20 perc lesz hallható. Én ide teljesen új dalokkal készülök. Ki szeretnék adni egy Urachel válogatás CD-t, ami természetesen nem csak válogatás lenne, hanem szerepelne rajta új dal is, ki nem adott feldolgozás, a dalok többségét megszavaztatom a Facebookon oldalon. Készül még egy tribute CD is (hasonló a Anxiety Collapse thrash tribute-hez), ahol ismert zenekarok dalai lesznek hallhatóak, magyar blackmetal zenekarok énekesei és gitárosainak vendégszereplésével . Itt is már kész vannak a dalok alapjai, csak az éneksávokat és gitárszólókat várom. Az idénre terveztem, de sajnos az új albumok készítése miatt átkerült a jövő év elejére a dátum. További pontos hírek majd menet közben a facebook oldalakon fognak megjelenni. Ha valakit érdekel, kövesse a zenekaraimat.
Zoli, köszönöm szépen válaszaidat és további sok sikert kívánok.
Én köszönöm a lehetőséget. Sziasztok. A METAL legyen veletek!!
https://www.facebook.com/Urachelband