Máig tartom ama álláspontomat, hogy a heavy metal zene berkein belül Svédország – érdekes módon -, thrash-ben nem alkotott nagyot, bár ez is megítélés kérdése. Egy biztos, az underground nem a svéd thrash bandáktól volt hangos annak idején, ebből a műfajból „valahogyan kimaradtak”. Ellenben, bárhonnan is nézzük, az epikus doomot (Nemesis/Candlemass) és a láncfűrész(es) death metalt (R. I. P. Leffe Cuzner) viszont egyértelműen nekik köszönhetjük.
Mielőtt a chainsaw sound (majd később a Göteborgi) szárba szökkent volna, történt egy s más a skandináv államban. Szigorúan underground szintről van szó. Mefisto, Obscurity (ez esetben a Malmöi, nem a Järfälla-i formációra gondolok), Merciless – megvannak? (Az Agony vagy a Mezzrow már „populárisnak” számítottak). Jelen írásom tárgya, 1986-ban Strängnäs Södermanlandban jött létre, mégpedig Stefan „Stipen” Carlsson dobossal, Erik Wallin gitárossal, Fredrik Karlén basszusgitárossal, illetve Kalle „Kåle” Aurenius énekessel (R. I. P. – 2017. 12. 26.) a soraikban. Ebben az összetételben tették közzé egy évvel később (az 1987. június 18-án Nyköpingben, a Svängrummet stúdióban felvett) Behind the Black Door demójukat, viszont az 1988-as, Eskilstuna-ban, a Tuna stúdióban elkészített Realm of the Dark demón már Roger „Rogga” Petersson volt a „dalnok”. Eme „alapozások” után vonultak – újfent – a Tuna stúdióba, hogy mindösszesen négy nap alatt (1989. 07. 02. – 07. 06.), rögzítsék az önmaguk és Stefan D. által producelt debütáló albumjukat, a The Awakeninget.
Mi adja eme alkotás „sava-borsát”, „különlegességét”? Az, hogy ez volt az Øystein Aarseth (Euronymous – R. I. P. – 1993. 08. 10.) által életre hívott Deathlike Silence Productions első kiadványa. Hogy, hogyan nem, bizonyára megtetszett neki a svéd fiatalok lendületes zenéje. (Egyébiránt korábban – legalábbis a Lords of Chaos könyv alapján, amelyet Michael Moynihan és Didrik Søderlind írtak – Posercorpse Music volt a „vállalkozás” neve, azonban ez egy kicsit pontatlan. Noha a Posercorpse a DSP elődjeként szolgált, a kiadót a ’80-as években a komplett Mayhem vezette/alapította – bár soha nem volt bejegyezve megfelelő cégként -, jelenleg – 1997 óta – bejegyzett társaságként, Jørn „Necrobutcher” Stubberud tulajdonában van. Tovább haladva az underground kiismerhetetlen ingoványain, útvesztőin, a Posercorpse-t eredetileg Funny Farmként hívták, és a kiadó egyetlen anyaga a Mayhem Deathcrush Ep-je volt. A név szerepel a Kvikksølvguttene feljegyzéseiben (kiadó-specifikus katalógusszámokkal, pl. a Head Not Found által megjelentetve.) No, de visszatérve a szóban forgó lemezre. Van egy olyan gyanúm, hogy a The Awakeninghez megjelenésének idejében csak nagyon kevesek juthattak hozzá, lévén „hétpecsétes lakat alatt őrzött”, ízig-vérig földalatti termékről beszélünk. Jaj, el ne nyálasodjunk már, nem igaz? Ezek a svéd fiatalok pedig odab@sztak rendesen, a majd 27 percben elővezetett nyolc tétel nem hiszem, hogy bármely thrash (thrash/death) rajongót hidegen hagyna/hagyott volna. (Megkérdezem: annak idején, mekkora publicitást kaptak, hogyan lehetett lemezükre szert tenni?). Természetesen nem voltak aranytojást tojó tyúk, de a maguk nemében és stílusában, bizony ez egy bőven klasszikussá nemesedett korong. Van itt a lemezen Tiszta Gyűlölet (Pure Hate), Szörnyű Sors (Dreadful Fate), a Sötét Birodalma (Realm of the Dark). Ezek a „srácok” nem szarozunk, rohamozunk „stílusban” támadtak mindenre és mindenkire – eleve a műsoridő önmagáért beszél. Értelemszerűen ismerték (imádták) a Kreatort, a Dark Angelt és/vagy a Slayert, de, ki nem, akkoriban? „Változatosság gyanánt” előfordulnak váltások, lassabb ütemek (pl. Dying World), galoppozás (The Awakening), azonban alapvetően a száguldás jellemzi a végeredményt. Mi több, a Bestial Death-ben harmóniákra lehetünk figyelmesek, ahogyan a Denied Birth is „megkapó” dallamokkal, vastag basszus alapozással kezdődik. Az egyik legelső underground death/thrash banda Svédországból, amely – ahogyan fentebb utaltam rá – a DSP első leszerződtetett csapata volt (Anti-Mosh 01).
Hozzá kell tennem mindenképpen azt is, hogy bár az albumot 1989-ben vették fel és szerzői jogvédelem alatt állt, 1990 előtt nem jelent meg. Egyes források szerint az év februárja, a Merciless hivatalos biográfiája alapján márciusa a hivatalos kiadási dátum. („Csak úgy érdekességként”, a nyolc dalból négyet – Souls of the Dead, Dreadful Fate, Realm of the Dark, Bestial Death –, a demókról vettek/tettek át a lemezre). Ami pedig a borítót illeti, Gustave Doré, az A száraz csontok völgyének látomása díszíti, ugyanakkor ezt a képet a honfitárs Dismemberizer (később, szimplán csak Dismember) is felhasználta 1988-as próbatermi felvételéhez, valamint a finn Sacred Crucifix (előtte Criminal Assault) az 1989-es Realms of Darkness demójához, illetve a holland Monastery (soraiban Lars Rosenberggel és Adrie „Aad” Kloosterwaarddal) 1992-es, The Process – Church of the Final Judgement EP-jéhez „nyúlta le” a „designt”. És, még ezen koronghoz (időhöz) kapcsolódik, hogy több kompiláción szerepeltek, képviseltették magukat, úgy is, mint, Dreadful Fate (Blasphemous Harmonies Volume 1 Tape – Blasphemous Harmonies Distributions, 1989), Souls of the Dead (Buttfuck Compilation Tape Vol. 3 -Buttfuck, 1990), Pure Hate (Apocalyptic Things #1 – Apocalyptic Things, 1990, illetve Nuclear Attack – A Projection of a Stained Mind- CBR Records, 1991). Magyarán, földalatti szinten odatették, oda akarták tenni magukat.
A folytatás dióhéjban, távirati stílusban: – a válogatás kiadványokat mellőzve – split Ep földijeikkel, a Comeconnal (1991), The Treasures Within (1992), Promo ’93, Unbound (1994 – immáron Peter Stjärnvinddel a dobok mögött, mi több, ezeken az anyagokon, „egyenesen a progregrisszivítás ütötte fel a fejét), kiadóváltások, majd 1994-ben feloszlás, és 1999-ben újjáalakulás. Azóta folyamatos aktivitás: – noha, kevés hírrel, információval – Demo 1999, Merciless (2002), Live Obsession (2004), Live in Santiago (2022), jövőre (amikor, a cikket írom, amúgy idén – február 27.) pedig érkezik a Darkness Shall Rise Productions által gondozott, mindkettő demót felölelő mű, a Behind the Realm of the Dark compilation. Ebből is látszik, hogy komoly aktivitással nem vádolhatóak meg, mindazonáltal úgy gondolom, igény lenne rájuk. Mindenesetre a The Awakening nálam egy régi favorit, beszerzése, felfedezése sohasem késő.
