Amennyiben a svéd death metalról beszélünk, akkor elsősorban a ’80-as évek közepén/végén szárba szökkent stockholmi chainsaw hangzású, másodsorban pedig a ’90-es évek elején/első felében testet öltött göteborgi vonulat jut mindenki eszébe, holott a műfaj tulajdonképpen az ország teljes területét lefedte. Pl. Sorcery (Sandviken, Gävleborg), Grave (Visby, Gotland – igaz, később Stockholmba költöztek), Eucharist (Veddige, Halland), Ceremonial Oath (Billdal, Halland) stb. De, gondolom Malmöben, Helsinborgban – és még sorolhatnám – sem talált süket fülekre a halál fém, annak idején.
1989-ben, Finspångben (Östergötland) bontott vitorlát az Edge Of Sanity, amely szintén a klasszikus svéd bandák közé küzdötte fel magát kiadványaival, a csapat vezetője, Dan Erland Swanö pedig az egyik legelismertebb, legnépszerűbb személlyé avanzsálódott a szkénában. Amit róla dióhéjban tudni kell: termékeny dalszerző, nagyra becsült producer és a progresszív death metal egyik meghatározó alakja, ha nem a teljes progresszív metálé. A Ghost zenekart 1983-ban alapította az akkor 10 éves Dan Swanö, amely nem tévesztendő össze a manapság világhírű Ghost-tal, amely szintén Svédországból származik. Dag Swanö öccse, aki számos projektben dolgozott vele, ezek közül is kiemelendő a Nightingale, a Pan.Thy.Monium és a Diabolical Masquerade. A Unisound stúdió (korábban Gorysound) tulajdonosa.
Az Edge Of Sanity-t 1989-ben hívta életre Per Anders Lindberg basszusgitárossal, Leif Thore Benny Larsson dobossal, valamint Sami Joackim Nerberg, illetve Magnus Andreas „Dread” Axelsson gitárosokkal, amely tagság 10 esztendeig volt együtt – Roberth „Robban” John Filip Karlsson énekes csak a Cryptic lemezen működött közre, „aki, ráadásul csak két évig ette a banda kenyerét”. Ez a kiadvány minden death metal rajongó étvágyát kielégítendő matéria, semmilyen szinten sem hagy kívánnivalót maga után, lévén a zenekar összes, a bemutatkozó Nothing but Death Remains lemez(é)t megelőző demóit tartalmazza, gyűjti egy csokorba. Természetesen feljavított, remastered formátumban. Teszem hozzá, nem éppen (feltétlenül) kronologikus sorrendben, mert a ’89-es Euthanasia demót, az 1990-es The Immortal Rehearsals demó felvételei követik, és csak ezután kerülnek sorra a Kur-Nu-Gi-A, valamint a The Dead demók (bármilyen furcsa, szintén 1990-es anyagok) számainak feljátszása.
Úgy gondolom, sem a stockholmi, sem a göteborgi irányhoz sem hasonlítható az E. O. S. „a maguk feje után mentek” és öntötték zenébe ötleteiket. Már ezen, korai dalokon/anyagokon kimutatható (volt) a progresszivitásra való törekvés, itt nincsenek láncfűrész hangzású megoldások, fogós dallamokkal operáló „kilengések”, ők valami egyedit próbáltak közzétenni. Komoly hangsúlyt fektettek a basszusgitár kiemelésére (pl. Pernicious Anguish, Maze of Existence, Beyond the Unknown), talán némi thrash befolyásról is beszámolhatunk (Human Aberration), doomos váltásokat emeltek be a tételekbe (Incipience to the Butchery, Disrupting the Inhabitants, Decepted by the Cross), ezáltal az Autopsy-t juttatva eszembe, egy biztos, nem akartak a 12 egy tucat közül jellegű bandává avanzsálódni. Ezzel párhuzamosan, nem könnyű elsőhallás után nótáikra „rácsatlakozni”, azok összetett felépítéseik révén nem hatolnak be egyenesen a hallójáratokba. Szaggatott ritmusokból (pl. The Day of Maturity) sincs hiány, úgy gondolom, hogy a kanadai Voivod (akkori) munkásságát maximálisan (el)ismerték, és próbálták meg zenei világukba integrálni, beépíteni. A már fentebb említett Maze of Existence-be horrorisztikus hangulatot kevertek a szintetizátor segítségével.
Ami a lényeg, „szem nem marad szárazon” eme kiadvány meghallgatását követően, egyben bizonyítja, hogy miért is lóg(ott) ki az Edge Of Sanity az akkori svéd death metal mezőnyből. Kizárólag ajánlani tudom eme kiadvány beszerzését a stílus és a zenekar rajongóinak.
