„Megmaradt undergroundnak a doom is meg a stoner is, és ezzel a Mood is.”

Holdampf Gabi gyerekkori barátom volt. Ha jól emlékszem, már ált.isk. 6. osztály óta egy suliba jártunk, de csak később a gimiben lettünk igazán jóban, amikor kazira felvette a Metallica Kill em all-t, a Slayer Reign in boodot, meg talán korai Running Wild albumokat. Ezek hatására komoly metaltetvériség alakult ki köztünk. 😊 Még közös zenekarunk is volt ekkoriban, amiben Gábor dobolt! Később Sopronban már kicsit komolyabban zenélgettünk, és azt követően jött a Mood sztori. Ide Gábor ajánlott be a Füleki Sanyinak. Ha jól rémlik 1993. dec. 21-én találkoztunk először a Nyugati téren az óra alatt. 😊 Amúgy Sanyi már elsőre szimpi arc volt, úgyhogy meg is alakult a Mood. 😊

Persze, szójáték. Visszafelé olvasva doom, ami ugye a stílus maga! Gábor és Sanyi már ezt a nevet mondta mikor bekerültem a csapatba, úgyhogy közülük valaki a név kiötlője.

Lásd első kérdés.

Azért a Maelstrom nem volt egy ízig-vérig professzionális zenekar. Bár valóban volt néhány fellépésünk, de azért rutinos rókának nem neveztem volna magunkat. 😊 Valójában én inkább a thrash felől jöttem, úgyhogy a C.O.C. Blind lemeze kellemes átvezetésnek bizonyult a füstös, doomos zenei világ felé. Sanyi és Gábor közös gyökere a Black Sabbath volt, ami nálam szép lassan érkezett csak be.

Igen, tényleg velük indultunk, sőt a Koviék monori lakóházában voltak az első próbák. Rémlik, hogy mintha a szobája fala is berepedt volna a nagy hangerő miatt, de lehet, hogy valójában csak a vasút közelsége volt az ok. 😊 Tény, hogy jobban hangzik az első magyarázat. Amúgy Sík után a bőgős poszton hamar megtaláltuk a Király Balit, aki be is vált egyből, de a dobos kérdés sokáig problémás volt. Volt egy Veszprém megyei dobosunk, őt Knolmajer Szilárdnak hívták, de próbáltunk az Intense Agonisingos Nagy Sanyival is, míg az első demót a Tujmer Gabi kisegítésével (korábbi Maelstrom dobos) kezdtük el felvenni. A demózás közben akadtunk rá Koltay Tomira, aki aztán a Mood dobos lett. A demonstráció válogatáson megjelent Stardrifter c. számban már az ő dobolása hallható.

Lásd előbb.

Király Bali hatalmas Black Sabbath rajongó volt. Egészen különleges volt a hozzáállása a basszusgitározáshoz. Túl a megkérdőjelezhetetlen hangszeres tudáson, a témákat próbálta a sprituális oldalukról is megfejteni. Beleásta magát az okkult dolgokba is. A Burning Slow c. szám például emlékezetem szerint az ő gyermeke. A Burning Slow demon és a Vol. 1. lemezen is az ő játéka hallható.
Koltay Tomit azt hiszem a Szarka Joseph (Metal Hammer, Sony Music) ajánlotta be nekünk, így került ő képbe. Korábban a The Rain nevű grunge-os Cult-os csapatban dobolt, ahol a korábbi Bedlamos Lovász Béci és Mester Csabi is játszott. Valószínűleg innen jött, hogy tudtunk játszani a The Bedlam turnéjának néhány állomásán. Nálam a Bedlam hatalmas hatás volt! Imádtam őket! Hatalmas megtiszteltetés volt velük játszani. Tomi dobolásilag pedig pontosan azt hozta amire szükségünk volt a Moodban.

Jesszus. Esküszöm nem emlékszem már rá. Nekem meg sincs, úgyhogy legalább 30 éve nem hallottam. Bocs.

Akkor érkezett be frissen a Down Nola albuma, meg a C.O.C. Deliverance lemeze. Emlékszem Sanyival rongyosra hallgattuk ezeket. Baromi sokat gitároztunk együtt akkoriban, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a mai napig ha együtt játszunk, azonnal megdörren a két gitár. A kérdésre visszatérve, a kilencvenes évek elején baromi fontos és jó lemezek jelentek meg, pezsgett az egész metal szintér. Mindenki azt jósolta, hogy a grunge hullámot követően a következő nagy durranás a doom-stoner vonal lesz. Ez persze semennyire sem jött be. Megmaradt undergroundnak a doom is meg a stoner is, és ezzel a Mood is. Igazából visszaemlékezve sosem éreztük magunkat különösebben menő zenekarnak, inkább ilyen 3. 4. vonal voltunk, ahonnan nem is tudtunk tovább jutni. Ez is benne volt a későbbi feloszlásban.

Pedig nem volt ilyen cél, hogy kapuk nyíljanak meg. 😊 A súlyos riffek meg a dzsidzsis témák röfögtetése lebegett a szemünk előtt. Aztán később valóban itthon is kialakult egy ilyen kisebb doom-stoner színtér. Volt vagy 10-15 ilyesmi stílusban mozgó zenekar, közös koncertek, de aztán mindenki kiöregedett, csak mi maradtunk. 😊

Hát erről én is olvastam, gyakran nyilatkozták a BS tagok, hogy igazából a karrierük végén lettek igazán népszerűek és legendásak.

Lehetett számítani sajnos már erre. Amúgy a búcsúzós koncertjét végig követtem. Nagyon megható volt! Amikor a Mama, I’m Coming Home ment mindenkinek a szemében megjelentek azok a bizonyos könnycseppek. Nekem ott tudatosult igazából, hogy most már tényleg vége, nem lesz többet se Black Sabbath se Ozzy. Hatalmas életmű, felejthetetlen előadó. Nincs értelme kiemelni semmit, elejétől a végéig tökéletes lemezeket csinált!

Egyértelműen a saját dalok. A BS Children of the Grave-et leszámítva nem játszottunk rendszeresen feldolgozást. Volt azonban egy speciális koncertünk 1998. októberében, amikor a BS Reunion album megjelenése kapcsán a Sony felkérésére az akkor E Klubban csináltunk egy speciális koncertet, csak BS számokkal. De ezt leszámítva nem voltunk egy feldolgozásos zenekar, minig is jobban szerettünk a saját témákkal bíbelődni.

Jesszus, ez 1995-ben volt. Nekem az rémlik, hogy a Koltay Tomi csak a Stardriftert dobolta, ami végül a Demonstráció válogatásra is felkerült. A másik 2 nótát (Plastic Man, Four Winds Are Blowing) dobolta kisegítő jelleggel a Tujmer Gabi ex-maelstrom dobos. Életemben ott voltam először stúdióban. Annyi rémlik, hogy a feljátszó hely valami elképesztően „süket” volt. Azóta sem voltam ilyen helyen, semmi visszhang… elképesztő. 😊 A felvétel maga nem hinném, hogy 1 napnál tovább tartott volna, de tényleg nem igazán emlékszem már…

Tomit, ha jól emlékszem Szarka Joseph (Sony, Metal Hammer) ajánlotta, aki szintén gödöllői volt. Tomi nagyon agilis figura volt, tök rendben volt a dobolása, hamar beilleszkedett a zenekarba. Később az ő révén kerültem Gödöllőre, de az egy másik sztori. 😊

Jellemzően Pesten próbáltunk, volt vagy 7-8 próbahelyünk az évek során (többek között Fekete Lyuk, Black Jack, E-Klub) de Gödöllőn is volt próba később. A Mood esetében a zenekar (dob, bőgő, gitárok) heti több alkalommal is próbált, viszont énekkel nagyon ritkán volt próba. Ez ugye amiatt volt, hogy Gábor Sopronban élt. Neki küldözgettünk kazettát, majd később mp3-akat. Aztán mikor összeállt több nóta, élőben is megnéztük.

Büszke voltam rá. Nagyon tetszett, mutogattam is mindenkinek.

Az országos ismertség a Stardrifter Demonstrációs megjelenésének volt inkább köszönhető.

Sanyi AMD-s Leukémiás múltja, meg Gábor, aki asszem már akkoriban is jóban volt Lénárd Lacival, Paranoidos, Leukémiás múltja miatt eleve több volt a fókusz a csapaton. Aztán az meg, hogy ilyen füstös sabbathos, doomos dolgot csináltunk, különösen érdekessé tette a bandát a Metal Hammereseknél. A demó meg nagyon tetszett nekik, innen jött a megkeresés. A Stardriftert azért választottuk ha jól emlékszem, mert egy komplexebb nóta volt, amiben többféle hangulat is megjelent. Volt agyasabb témától, a sabbathos riffen át a súlyosabb dolgokig mindenféle. A szóló, meg ilyen dallamosabb, fogósabb volt, Gábor klassz szólamokat énekelt, nem is nagyon volt kérdéses, hogy ezt válasszuk.

A Demonstráció megjelenése nagy lökést jelentett! Sorban jöttek a koncertlehetőségek, sőt a Vida Ferivel (LMS Records) is ennek révén ismerkedtünk össze, aki a későbbi kiadónk lett

Én is úgy éltem meg, hogy nagy pezsgés volt metal vonalon. Jó haverságban voltunk akkoriban az Ektomorfékkal, Strongékkal és a Neck Sprainékkal. Közös koncertek, bulizgatások…. Jó volt. Nagy Levivel (Neck Sprain bőgős) épp a napokban futottam össze, az Exhorderes koncerten. Jaj, de jó volt találkozni végre!

Volt jópár emlékezetes koncert! LMS fesztiválok, Szigetes bulik, Riff Röffös, E-Klubos koncertek, Bedlam és Nevergreen turnék. Csupa klassz emlék!

A Sanyival, végtelen szerénységből, csak Isteni Gitárpárosként (IGP) aposztrofáltuk magunkat. 😊 Amúgy viccen kívül, a mai napig van valami mágikus, abban ha együtt játszunk, de ezt már említettem korábban.

Persze, nyilván büszke az ember arra amit elértünk, főleg így utólag. Akkoriban azért nem mindig tetszett az adott anyag hangzása, nem minden dal volt személyes kedvenc, de azt hiszem ez így normális is. Nagyon jó volt amúgy 2019-ben a Barbás koncerttel pontot tenni a Mood story végére. Azáltal, hogy a koncert rögzítve lett sok nóta megkapta így a méltó hangzást, és átjött az az energia ami a Moodot jellemezte.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük