2006 környékén felpezsdült a thrash metal színtér. Nemcsak a klasszikus bandát szállítottak le izgalmas anyagokat, hanem feltörekvő, energikus fiatal hordák is. A hangfalainkból vígan dörömböltek a Fueled By Fire, a Merciless Death vagy a Strike Master bemutatkozásai. Egy debütalbum viszont rátromfolt csaknem mindegyikre, ez pedig a brazil Violator „Chemical Assault”-ja. Azonban az ígéretes első menet után megtorpanni látszott a lendület, hiszen a második nagylemezre, a „Scenarios of Brutality”-re hét esztendőt kellett várni, az ajánlóm tárgyára (félek kimondani) pedig egyenesen 12-t! De jobb később, mint soha, igaz? – hangozhat a költői kérdés. Dicsőséges visszatérés ez vagy egy erőtlen, megfáradt banda kétségbeesett próbálkozása, hogy rászolgálhasson valamiképpen az ígéretes karrierindításkor nekik szánt bizalomra? Lelövöm a poént, és ezzel együtt remélhetőleg fel is csigázom a mélyen tisztelt olvasót: ha idén egy thrash albumot akarsz meghallgatni, akkor hibát követnél el, ha nem ezt választanád!
A zenekarok általában nagy melldöngetéssel hangoztatják, hogy „az új lemezünk még durvább, még technikásabb…” és így tovább, egy dolog viszont a rideg tények fagyos markával szorítja meg az „Unholy Retribution”-t hallgató thrashert: ez az anyag a Violator leggonoszabb és legsötétebb alkotása! Pedig a korábbiak sem voltak családi piknikek a parkban! Nem tudom, hogy a brazil országutakon mi a sebességhatár, de Poney Ret Crucifier (vokál/basszus), Cambito Chains Killer (gitár), Capaça Bloody Nightmare (gitár) és Batera Bone Crusher (dobok) kvartettje igen sok gyorshajtási büntetőcédulát rejtegethet a turnéfurgon kesztyűtartójában. A nagylemez nélkül töltött bő egy évtized alatt azonban bőszen locsolgatták a próbatermi Slayer oltárt Heinekennel és minden vásár- és ünnepnapon végigjártak „Hét Templomot”, hogy a Possessed hagyatéka alatt celebráljanak, és mindez bizony érződik a bő 40 perces anyagon. Soha rosszabb ajánlást egy thrash bandának! Hogy tovább hergeljék az amúgy is kiéhezett ősfanokat, egy videóval is megtámogatott dallal ostromolták a hallójáratokat, méghozzá a „Chapel of the Sick”-re keresztelt ostorcsapással. További két albumbeharangozó szerzemény is felkerült az ismert platformokra, a „The Evil Order” és a „Hang the Merchants of Illusion”. Ezek a dalok is alátámasztják, hogy nem észveszejtő kapkodásból és csapkodásból fog állni a korong. A „The Evil Order” csontokat őrlő belassulásai tanúbizonyságként szolgálnak annak, hogy a srácok nem ültek tétlenül és fejlesztették a dalszerzői képességeiket. Viszont kár szépíteni a dolgot: magas oktánszámú, sebességmániás riffhurrikánt zártak be ebbe a korongba.
Ha nagyon hunyorgunk, akkor az Andrei Bouzikov által megálmodott borító pokoli jelenete eszünkbe juttathatja a „Hell Awaits” artwork-jének serénykedő démonokat. Bouzikov alkotásai nem ismeretlenek a thrash szcéna előtt, hiszen olyan bandák anyagait ékesítik képei, mint a Bio-Cancer, a Dust Bolt vagy a Hellbringer.
Szót ejtenék még a hangzásról is, hiszen a fent említett sötét atmoszférát ez teljesíti ki igazán. A belga Carnation basszere, Yarne Heylen volt felelős a produceri és hangmérnöki/keverési feladatokért, és meg kell hagyni, hogy remek munkát végzet. Nem véletlenül, hiszen a Schizophrenia, a Warbringer vagy az éppenséggel a Nervosa brutálisan megdörrenő anyagain is dolgozott.
Kár szépíteni a dolgot, a brazil brigád jött, látott és győzött! Persze az idő majd eldönti, hogy mennyire alkottak időtálló klasszikust, viszont azt biztosan kijelenthetem, hogy a 2025-ös év egyik legjobb thrash metal albumát tisztelhetjük az „Unholy Retribution” formájában. Nem fogsz mellé ezzel a kegyetlen koronggal, ha kíméletlen edzésben akarod részesíteni a nyakizmaidat. Csalódás kizárva!
