Metalos létem első nagy tragédiája volt, amikor jött az SMS egy havertól, hogy bizony Chuck Schuldiner elhagyta ezt az árnyékvilágot. A szívem
A nosztalgia kétélű fegyver: megszépíti a múltat, hiszen annak idején „minden jobb volt”. Megmérgezheti a jelent is, mert napjaink érdemei és teljesítményei
Óh, azok a vad nyolcvanas évek! Amikor születőben voltak a heavy metal vadhajtásai, de még ezek az új címkék nem lettek konkrétan
Az örökös vadászat – egy küldetés, amely végeláthatatlan. Hegyláncok csúcsain, barlangok mélységeiben, havas mezőkön és délibábos pusztaságokon kutatunk kincsek után. Fellobbantak a
Kénytelen vagyok egy őszinte vallomással kezdeni: számomra a Paradise Lost munkássága a Host és a The Plague Within lemezek között a homályba
A 2016-ban indult finn Chalice debütáló albuma, a Trembling Crown 2020-ban elismerő bólogatásokat váltott ki az underground heavy hívő headbangerek körében, így
Manchester számomra maga volt a megtestesült Metal Metropolisz, legalábbis néhány évig, amikor ott éltem. A klubok, a lemezboltok, a pezsgő fém színtér
VHS-kazetták, amelyek ősi krónikákként őrizték a kardot lóbáló, mágusokkal és bestiákkal hadakozó barbárok hőstetteit. Boris Vallejo heroikus festményei. Conan-képregények (szigorúan fekete-fehérben). Dobókockák
Vannak dolgok, amiket nem érdemes túlbonyolítani. Amint megláttam a germán Victim második nagylemezének, a “Nuclear Nightmare”-nek a borítóját, ismeretlenül is egyből tudtam,
Idén igazán jó dolga van a thrashereknek, hiszen sorra érkeznek a jobbnál jobb anyagok. A teljesség igénye nélkül elég csak a Testament,