A december egyik legizgalmasabb zenei kalandja saját év végi listáink összeállítása, illetve mások hasonló összegzéseinek tanulmányozása. Mely lemezek alkotják egyébként meglehetősen eltérő ízlésünk, érdeklődési körünk metszetét? Vannak-e olyan alkotások, amelyek a mi életünkből valamiért kimaradtak, mások (az általunk preferált irányzatok kedvelői) viszont előkelő helyre rangsorolták azokat, s emiatt lehet, hogy nekünk is érdemes próbát tenni velük?
Ebben az esztendőben a Rattle A.D. 11 munkatársa teszi közkinccsé kedvenc albumainak listáját. Az ezeken szereplő lemezek jó részéről év közben részletesen is írtunk. Jó böngészést hozzájuk, és természetesen mi is kíváncsian várjuk, hogy megosszátok velünk: nektek mely 2025-ös alkotások nyerték el a leginkább a tetszéseteket.
Buga B:
Örömmel mondhatom, hogy idén is bőven volt miből válogatni a magamfajta mindenevőnek, de nekem valahogy könnyen összeállt a 2025-ös Top 10-em. Lássuk, mi lett a végeredmény!
1. Orbit Culture: Death Above Life
Az OC első helye egy pillanatig sem forgott veszélyben. Ahogy a kritikámban is megírtam, nagyon kiforrott melodic death metalt tolnak a fiúk, pont úgy, ahogy én szeretem.
2. Sister: The Way We Fall
Nemcsak a Sister második helye meglepő, hanem az is, hogy egyáltalán felkerültek a listára. A banda zenei világa egyáltalán nem az én világom, mégis nagyon megfogott ez az album sokszínűségével és mocskosságával.
3. Dynazty: Game of Faces
Ha van Dynazty album az adott évben, annak a listámon a helye. A svéd hajmetálosok megint kitettek magukért, nincs fék a Dynazty-vonaton.
4. Helloween: Giants & Monsters
Úgy tűnik, még mindig vannak ötletek a Helloween háza táján, erős lemezzel tértek vissza. Keepert már sosem fognak írni, de ez egy kellemes 2025-ös album.
5. Lord of The Lost: Opvs Noir Vol. 1 és 2
Valamire nagyon ráérzett a Lord of The Lost, kétrészes albuma engem megint eltalált különlegességével. Nagy formában vannak az utóbbi években; így tovább, srácok!
6. Gama Bomb: Necronomicon Automaton (EP)
Igaz, csak EP, de milyen! Benne van minden, amiért szeretem a Gama Bombot. Ilyen lendületes thrashre van szüksége a világnak.
7. Benediction: Ravage of Empires
Számomra újdonság volt a Benediction darálása, de nagyon bejött, a régebbi albumokba is bele fogom ásni magam.
8. Mezzrow: Embrace the Awakening
Még egy kis thrash az amúgy nagyon vegyes listán. Régi motoros banda, 2025-ben is minőségi muzsikával.
9. Avatar: Don’t Go in the Forest
Igaz, a kritikámban azt írtam, hogy ez az Avatartól gyengécske, de még így is nagyon színvonalas darab a svéd bolond brigádtól. Ahogy írtam, egy EP jobb lett volna az anyagból, de így is ajánlom azoknak, akik valami különlegesre vágynak.
10. Awake Again: Shitwreck
A finn srácok nagyon szórakoztatóak és bár nem vagyok a modern metal legnagyobb rajongója, ők nagyon betaláltak nálam. Viccesek, lazák, de kemények is egyben. Várom jövőre a teljes lemezt. Ha lesz.
Akik kimaradtak:
Violator, The Halo Effect, Epica, Warbringer, Testament, Sodom, Struck a Nerve, Sanguisugabogg – Ők mind-mind minőséget tettek le az asztalra idén is, de le nem nyűgöztek. Ez azért még mindig négy-öt meghallgatást jelent nálam.
Coly:
Kb. 200 idei, általam hallgatott albumból a legjobbnak tartott 10 – furcsa módon egyetlen amerikai lemez és egyetlen thrash metal anyag nincs közöttük.
1. Reflection: The Battles I Have Won
Epikus heavy metal nagyívű témákkal, óriási refrénekkel: a görögök muzsikája inkább a Manowar, mint a Manilla Road taposta ösvényen halad.
2. Dynazty: Game of Faces
A dallamos europower metal svéd élcsapata jó ideje nem változtat stílusán, ám évről évre egyre jobb dalokat ír. A Game of Faces-nek egyetlen gyenge pillanata sincs.
3. Scardust: Souls
Progresszív (szimfonikus?) metal Izraelből énekesnővel, megannyi izgalmas, váratlan megoldással, emlékezetes refrénekre kihegyezett dalokkal. Noa Gruman időnként üvegrepesztő magasait leszámítva hallójáratokat simogató alkotás.
4. Helloween: Giants & Monsters
A legnagyobb név a listán: Kai Hansenék ismét remek nótákat írtak, amivel nálam négy évvel ezelőtti „visszatérő” albumukat is sikerült űberelniük. Az all-star felállás három énekessel is működik, a dalokkal jól egyensúlyoznak a keményvonalas és a kommersz vonal között.
5. Hammer King: Make Metal Royal Again
Eddig nem ismertem ezt a német heavy/power brigádot. Történelmi témák, férfias dallamosság, az anyagnak a helyenként anyanyelven előadott nóták is egyedi ízt adnak.
6. Angel of Damnation: Ethereal Blasphemy
Legutóbbi albumukkal, a 2018-as Heathen Witchcrafttal magasra rakták a lécet, amit sikerült megugraniuk. Német doom metal az ex-Manilla Road dobos Neudival a fedélzeten.
7. Leverage: Gravity
Listám egyik meglepetéscsapata: könnyed heavy/power metal Finnországból, fogós, hangulatos nótákkal.
8. Blizzard: Forgotten Gods
Újabb görög versenyző a Top 10-ben: klasszikus, a ’80-as évek hangulatát lehelő heavy metal. A Thesszalonikiből származó kvintettnek ez a bemutatkozó nagylemeze.
9. Lord of the Lost: Opvs Noir Vol. 1
Egy-két éve szimpatizálok ezzel az indusztriális jegyeket is mutató német dark/gót metal csapattal. A december 12-én napvilágot látott Vol. 2-t még nem hallgattam, de látatlanban ki merem jelenteni, hogy a mennyiség náluk nem megy a minőség rovására.
10. Thundermother: Dirty & Divine
Inkább hard rock (and roll), mint metal, ám így is élvezetesen lendületes, vérbő muzsika – ez alkalommal már Linnéa Vikströmmel a mikrofonnál. Meggyőző visszatérés azok után, hogy két évvel ezelőtt a tagság háromnegyede (ma The Gems) faképnél hagyta a zenekarvezető Filippa Nässil gitárost.
Az év EP-je:
Tomb of Giants: Holding the Flame
A német heavy metal banda új frontemberrel vág neki az évtized második felének. Ezt a váltást „promózza” ez az ütős, négyszámos anyag. Férfias ének, fogós nóták – várom a következő nagylemezt.
Csizi Norbi:
1. Fer De Lance: Fires on the Mountainside
2. Castle Rat: The Bestiary
3. Firmament: For Centuries Alive
4. Rothadás: Töviskert… A kísértés örök érzete… Lidércharang
5. Paradise Lost: Ascension
6. Coroner: Dissonance Theory
7. Hooded Menace: Lachrymose Monuments of Obscuration 8. Violator: Unholy Retribution
9. Vindicator: Whispers of Death
10. Tetem: Egy másik világ pokla
Dávid Laci:
1. Dream Theater: Parasomnia
2. Wall Of Sleep: The Kingdom
3. A-Z: A2Z²
4. Pentagram: Lightning in a Bottle
5. Angel Of Damnation: Ethreal Blasphemy
6. Desaster: Kill All Idols
7. Testament: Para Bellum
8. Nefarious: Addicted to Power
9. Eternal Darkness: Eternal Darkness
10. Butchers: Posthumus
John Quail:
1. The Halo Effect: March of the Unheard
2. Destruction: Birth of Malice
3. Vicious Rumors: The Devil’s Asylum
4. 1914: Viribus Unitis
5. Paradise Lost: Ascension
6. Warrant: The Speed of Metal
7. Mezzrow: Embrace the Awakening
8. Coroner: Dissonance Theory
9. Revenge: Night Danger
10. Iron Brigade: Ill Fated Voyage
Mácsai Dani:
2025 igazán izgalmas év volt, tekintve, hogy nagyon sok jó lemez jött ki. És igaz, nem sokról tudtam írni, részben a munkám és egyéb elfoglaltságaim miatt, de azokról mindenképpen igyekeztem véleményt formálni, amelyekről tudtam, hogy szerepelni fognak a listámon.
1. Orbit Culture: Death Above Life
A svéd Orbit Culture ismét megmutatta, hogy a modern hangzásnak, a sötét atmoszférának, a mélyre hangolt gitároknak és a fogós témáknak bizony hatalmuk és erejük van. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a hangzásuk, mint mindig, most is ULTRA-brutálisan súlyos! Nem véletlenül gondolom a Death Above Life-ot 2025 legjobb lemezének!
2. Despised Icon: Shadow Work
A deathcore irányzat megalkotói és pionírjai… Hát persze, hogy felkerült a listámra a nemrég megjelent Shadow Work lemezük! Hatalmas tisztelettel adózom nekik, amiért ismét megmutatták, hogy kell igazából deathcore zenét csinálni!
3. Psycho-Frame: Salvation Laughs in the Face of Grieving Mother
Igazi meglepetésként robbant be nálam a Psycho-Frame, de még inkább az lepett meg, hogy ők is visszahozták a régi Myspace-érás deathcore érzést a műfajba, és ezáltal olyan jól nekiindultak, hogy innentől kezdve számukra nincs megállás!
4. Whitechapel: Hymns of Dissonance
Egy olyan deathcore banda, akikről azt hittem, le fogok mondani, de az ez évi lemezük igazán meglepett, és módfelett kiérdemelték, hogy ismét a Top 10-es listámra kerüljenek. Modern hangzásukkal visszahozták a régi deathcore érzést, és ennek módfelett örülök.
5. LIK: Necro
Ha az év láncfűrészes hangzású lemezéről beszélünk, akkor a LIK Necro albumának biztos helye van nálam, ráadásul az igazi svéd death metal hangulatot is hozzák.
6. Killswitch Engage: This Consequence
Ha létezik metalcore anyag, amely az elejétől a végéig hibátlan, akkor az az új SKE lemez. Semmi töltelék, semmi felesleges önismétlés, csak igazi, hamisíthatatlan metalcore!
7. Deftones: Private Music
A Deftones, akármilyen irányvonal követ, mindig is a nagy kedvenceim közé fog tartozni. Mostani Private Music lemeze is lehengerlően jól reprezentálja a bandát, és tovább növeli a csapat népszerűségét.
8. Shadow Of intent: Imperium Delirium
Ha létezik tökéletes szimfonikus deathcore lemez, már-már túl tökéletesre polírozva, de nem tudod azt mondani rá, hogy túl steril, az az Imperium Delirium. A srácok továbbra is hibátlan mesterműveket alkotnak!
9. Biohazard: Divided We Fall
A Biohazard azon kedvenc HC bandáim egyike, akik visszatérésükkel és új lemezükkel nem okoztak csalódást: egy igazi NYHC klasszikust tettek le az asztalra!
10. Mirrar: Ascencion
Elsőnek a francia Mirrar érkezett az idei Top 10-es listámra, ráadásul újoncként, és el kell ismernem egy dolgot: ilyen klinikai eset instrumentális djent anyag sosem szerepelt még az év végi kedvenceim között. Eddig! Annyira komplex számomra a zenéjük, hogy abszolút megvettek kilóra!
Majka:
Szokás szerint a lejátszási listáimhoz nyúltam, hogy megtudjam, és ti is megtudjátok, mik voltak a legjobb lemezek idén. Lássuk is!
1. Messa: The Spin
Ez egy olasz doom-progresszív-pszichedelikus-góth zene; a csapatot nem ismertem korábban. Sötét, komor, dallamos, változatos, olyan, mint egy sötét örvény, engem teljesen beszippantott.
2. Frayle: Heretics & Lullabies
Őket sem ismertem, ez is doom és gothic, meg blackgaze (amiről eddig azt se tudtam, micsoda), visszafogott, vagy inkább visszafojtott, nagyon sokat hallgattam.
3. Labyrinthus Stellarum: Rift in Reality
Atmoszférikus black metal Odesszából; ott mostanában nem lehet nehéz súlyos és sötét zenéket csinálni, és ez a lemez telitalálat: fogós, melodikus, mégis könnyen befogadható.
4. Sear Bliss: Heavenly Down
Nagy öröm, hogy idén is van magyar zenekar a listán, az meg elég furcsa, hogy ennyi black metalt hallgattam ebben az évben. A zenekart meg nyilván senkinek nem kell sem bemutatni.
5. Sodom: The Arsonist
A jó öreg Sodom, mindig lehet rájuk számítani: teuton thrash, fogós riffek, és nagyon jól eltalált refrének, régóta a legjobb Sodom lemez ez, semmi fakszni, csak Sodom, ahogy kell.
6. Violent Vira: Lover of a Ghost
A csajnak volt egy dala, ami a TikTokon nagyot ment, de én azt nem ismerem, a lemez viszont nagyon tetszik. Goth, emo, meg ilyeneket írnak róla, de szerintem tök jó dalok csavarokkal, és időnként azért rendesen oda is csapnak. Meg fogom mutatni a lányomnak is, hátha jó lesz kapudrognak.
7. Alien Weaponry: Te Rā
Meglepően sokat hallgattam, de nem is olyan meglepő, mert tök jó. Trióként se szegényes a hangzás, megjegyezhető dallamok, nekem jobban tetszik, mint a korábbi cuccaik.
8. Helloween: Giants & Monsters
Elképesztően profi az egész, a kisujjukban van az egész műfaj. Nyilván nem egy Keeper…, de 2025 van, és ez egy kiforrott, nagyon jó lemez.
9. Benediction: Ravage of Empires
Death metal, ahogy én szeretem: megalkuvás nélküli pusztítás, fröcsögő izzadság, egy nagy csipet thrash-sel fűszerezve. Királyság, na.
10. Destruction: Birth of Malice
Hát hogy maradhatnának ki? Még megsértődnének, hogy a Sodom itt van, ők meg nem. Csak úgy elröppen az idő, ahogy az ember hallgatja, az Accept cover meg überbomba.
Nameless:
1. Sign Of The Wolf: Sign of the Wolf
2. Phantom Spell: Heather & Hearth
3. Törzs: Menedék
4. Astronoid: Stargod
5. Paradise Lost: Ascension
6. Testament: Para Bellum
7. Helloween: Giants & Monsters
8. Three Days Grace: Alienation
9. Kryptoportikus: Dark Rainbow
10. Orbit Culture: Death Above Life
Reaper:
1. Deafheaven: Lonely People With Power
Bár furán hangzik a black metal-shoegaze keresztezés, itt mégis jól működik. Feszült tempó, változatos gitártémák és nagy érzelmi hullámzás jellemzi az anyagot. Nálam betalált.
2. Blackbraid: III.
Kedvenc észak-amerikai indiánom most sem hibázott: semmi nagy was ist das nincs a zenéjében, mégis üdítő anyag.
3. Saor: Amidst the Ruins
Eddig nem estem hasra tőlük, de ebben az albumban végre megtaláltam azt a pluszt, ami kiemeli a tömegből. Igazi keltás hangulatú, atmoszferikus BM.
4. Havukruunu: Tavastland
Igazi harcias, pogány metal, minden pozitívumával és negatívumával együtt.
5. Agriculture: The Spiritual Sound
Ugyan nem kedvelem az „optimista” post-metalt, mégis bekúszott a hétköznapjaimba. Talán pont azért, mert annyira más, mint a megszokott sötét zenéim.
6. …And Oceans: The Regeneration Itinerary
Róluk kár bármit is írni, ott folytatják, ahol abbahagyták az As in Gardens, So in Tombs-szal, csak egy fokozatot még rátettek.
7. Devoid: Culture War
Mindent megírtam róluk, amiért jó ez az album.
8. Paradise Lost: Ascension
Népszerűségük ellenére sose voltam oda értük, valahogy mindig úgy éreztem, valamilyen zene után kullognak. Most is, de ebben már van erő és egyedi stílus.
9. Angerseed: Rapture Is Mine… Glory Is Ours
Erről az albumról is mindent megírtam korábban.
10. Daron Malakian And Scars On Broadway: Addicted to the Violence
Igen, kilóg a sorból. Majd az ünnepek alatt elolvashatjátok, hogy miért is tetszik. 🙂
Sipy:
Az előző évhez képest idén egy kicsivel több metal produkció nyerte el a tetszésemet. Ezt legfőképpen abból tudom leszűrni, hogy most akár egy 20-25-ös lista is simán összejönne a tavalyi 16-17-es kollekcióval szemben. Persze ahogy az lenni szokott, idén is volt néhány csalódást okozó album, amiktől többet vártam. Ilyen például a Machine Head, a Dark Angel, az Orbit Culture, a Coroner és főleg az Amorphis új lemeze. Nem mondom, hogy rossz anyagok (bár a Dark Angel-é szerintem az), de engem valamiért ezek nem hatottak meg igazán.
Ugyanakkor ért pár kellemes meglepetés is ilyen téren, főleg germán oldalról. A Destruction, a Paradox, a Helloween és az Udo and the Old Gang friss anyaga kifejezetten tetszik. Évösszegzésként annyit még megjegyeznék, hogy idén a klasszikus death metal vonalról érkezett számomra a legkevesebb említésre méltó LP, konkrétan most csak a magyar Angerseed albuma jut eszembe. Ellenben a thrash metal műfajból jóval több album mozgatta meg a fantáziám, mint az elmúlt években. A Chemicide, a Struck a Nerve, a Paradox, a Violator, a Destruction, a Cryptosis új anyagain szerintem igencsak jófajta „csapkodás” hallható. Viszont, mint az látható, a listám nagy részét most is a sötét hangulatú atmoszférikus albumok uralják. Ezt alátámasztván, a három dobogós anyaghoz egy-egy videót is mellékelek. UFF!
1. Behemoth: Shit of God
2. 1914: Viribus Unitis
3. Aran Angmar: Ordo Diabolicum
4. Arch Enemy: Blood Dynasty
5. Helloween: Giants And Monsters
6. Violator: Unholy Retribution
7. Lucifer’s Child: Illuminant
8. Cryptosis: Celestial Death
9. Paradox: Mysterium
10. Volbeat: God of Angels Trust
Szabó Gábor:
1. Judicator: Concord
Izgalmas gitártémák, csodálatos vokálmunka, egyedi stílus – számomra nagyon szerethető album a Concord. Már rég nem egy amerikai Blind Guardian-imitátor banda, hanem egy saját utat lelt heavy-power társaság.
2. Gargant: Dead Night Defiance
Erő, dinamizmus és lendület. Igazi, hamisítatlan power metal album Brazíliából.
3. The Hallo Effect: March of the Unheard
Ahogy a Jester Race album után szólnia kellett volna az In Flames-nek… Nagyon örülök ennek a projektnek. Ez a második album ugyanolyan erős és szerethető, mint amilyen a debütlemez volt.
4. Black Adder: Hellraiser
Riffközpontú, szigorú, de mégis nagyszerű refrénekkel telepakolt power korong egy tök ismeretlen német bandától. Sokat forgott nálam idén.
5. DragonSkull: Chaos, Fire, Vengeance
Nem kérdés, ha egy görög banda jön szembe, jó eséllyel profi és minőségi metalt kapunk. Itt sincs másként. Erős Manowar hatás, nagyszerű dalok.
6. Fer de Lance: Fires on the Mountainside
Az amerikai banda elszállósabb doom-heavy metalja inkább egy érzést ad át, de azt nagyon. Sodró középtempók, de olyanok, amelyektől eltűnnek a határok. Elrepít ez az album, szeretem hallgatni, akár vezetés közben is.
7. Wings of Steel: Winds of Time
Csupasz heavy metal, némi narcisztikus glam feelinggel, de nagyon-nagyon profin. Sokra viszik még ezek a srácok.
8. Hangfire: Burn
Egy középszerű amerikai banda a millióból, azonban egy jó dalszerzővel és egy jó torkú énekesnővel megspécizve. Sokszor meghallgatom még ma is. Izgatottan várom, milyen lesz az új énekes hölgy.
9. Evilon: Ginnungagap
Északi, zord, de folkból építkező és nagyszerű megoldásokat is felmutató pagan metal album. Amon Amarth kistesó.
10. Aexylium: Myth of Mankind
Olasz viking metal. Bizony van ilyen. Néhol erős kelta (Eluveitie) hatások, de határozottan jó dalírói készségek. Az előző, Four Season album talán még jobb volt, de így is befértek a Top 10-be.
11. Under Ruins: Age of the Void
Doom-heavy metal, bőven 8 perc feletti dalokkal. Hasonlóan a Fer de Lance-hez, magával ragadó, elszállós, de nagyon szerethető.
12. Lost Sanctuary: Harbinger of Chaos
Riffközpontú, dallamos power metal; nem minden dal hibátlan, de nagyon eltalált témákkal telepakolt album.
13. Black Soul Horde: Symphony of Chaos
A spanyol tradicionális heavy metal banda horror tematikájú szövegekkel dolgozik, de zeneileg semmi extrém nincs bennük, ellenben jó dalokat írnak, és az egész lemez olyan, mint egy időutazás a 80-as évek végére. Mostanában sokat megy nálam.
Azt gondoltam, talán nem is olyan erős év ez zenei szempontból, de ahogy nézegettem az idei albumokat, rá kellett jönnöm: bizony jó sok kellemes meglepetés ért ebben az évben. És igaz, hogy jöttek ki jó lemezek olyan régi nagy kedvenceimtől is, mint a Helloween, a Vicious Rumors, a Rage vagy a Grave Digger, de most, amikor a listámat állítottam össze, egyszerűen nem fértek be, mert nem hallgattam őket annyiszor, mint a Top 10+3-ba bekerült előadókat. Oké, talán egyik sem tölt meg arénákat, de nem is ez a szempont.
