„Gloryhammer–Warkings buli a Jurassic Parkban” – ironizálhatnék a német brigád aktuális zenei koncepcióján, mert tény: a muzsika mindenekelőtt az említett brit unikornis-metal csapat és a nemzetközi összetételű, ókori-középkori vezérkar világát idézi, míg a dalszövegekben csak úgy hemzsegnek a hiperszuper fegyverzettel megpakolt őslények. Ha egy kicsit árnyalnom kellene a képet, nem ragadnék bele a raptorok és megalodonok mocsarába, hiszen a germán power formáció 2020-as albumán (Space Ninjas from Hell) még az űrnindzsák támadását énekelte meg, legutóbbi lemezén, a 2022-es Dinosaur Warfare Pt. 2 – The Great Ninja War-on egymásnak eresztette a két armadát, mostanra pedig egyértelműen a dínók kerültek túlsúlyba.
Röhejes, nem? Pláne ha azt is hozzávesszük, hogy a kvintett tagjai – a néhai Pirx kapitány utódaiként – aranyszínű űrkosztümben tolják a nyomokban metalt tartalmazó muzsikát. Nyomokban, írom, ugyanis sokadik hallgatásra döbbentem rá, hogy a program nagy részében nem igazán hallom a harapós gitárokat, amelyek soundja közelebb áll a szintetizátor hangjaihoz – ami persze nem meglepő ezen irányzat művelőinél.
(A történeti hűség kedvéért, a 2004-ben alakult Victorious hat évvel később jelentkezett első LP-jével, az Unleash the Titans-szel, a World War Dinosaur pedig a hetedik nagylemezük.)
Ám minden gagyisága ellenére nálam mégis működik ez a fajta muzsika, amely mintha egy fantasy-képregény vagy -rajzfilmsorozat aláfestő zenéje lenne. Egyéniség, újszerűség nem sok van benne, viszont a Győztesek lendületes, jó hangulatú dalokat írnak, könnyen jegyezhető dallamokkal, refrénekkel. David Baßin hangja inkább a Warkings-es Néptribun (Georg Neuhauser), mintsem szigetországi kollégája, a Gloryhammer-es Angus McFife II (Sozos Michael) orgánumát idézi, és a mérleg nyelve is inkább a német-osztrák-török brigád megszólalása, stílusa felé billen. Ám a zene a dalcímek alapján (Brachio Bazooka Battalion, Prehistoric Panzer Power, Lazer Ninja Thunderstorm stb.) egyértelműen az ovis metal kategóriába sorolható.
Nekem ettől a muzsikától jó kedvem lesz, akkor is kisüt bennem a nap, ha a város felett éppen sötét felhők gyülekeznek. Ezer ilyet hallottam már, de ezeregyedik alkalommal is tetszik. A képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára a March to War című nótát helyezném, a maradék helyekért pedig essen egymás torkának a sok vérszomjas, ám lomha őslény, és győzzön a jobbik! Gyenge vagy unalmas szerzemény nincs az albumon, legfeljebb a dallamokkal telítődhetnek egy idő után a hallójárataink. A maga műfajában csaknem hibátlan produkció.
