A német Fleshcrawl együttessel már jó ideje szoros kapcsolatban vagyok (vajon miért… hehe!), és engem is egyre inkább érdekelt, hogyan alakulnak náluk a dolgok, illetve miként formálódik az új lemez.
Miután az utóbbi időben minden felgyorsult körülöttük, úgy éreztem, itt az ideje, hogy a banda alapítóját, Bastian Herzogot végre hivatalosan is leültessem egy interjúra. Bastival már egy ideje ismerjük egymást, és személyében egy remek fickót, valamint kiváló dobost ismertem meg, akárcsak a Fleshcrawl többi tagjában. Interjú jellegű beszélgetést azonban még sosem készítettem vele.
Ráadásul Borisz is besegített a szervezésben, és még a lemez megjelenése előtt megkért rá, így hát ki vagyok én, hogy nemet mondjak egy ilyen lehetőségre?
Úgyhogy következzen az interjú!
Szia Basti! Köszi, hogy időt szakítottál erre az interjúra!
Szia Dani! Nagyon örülök neki! Köszi a megtiszteltetést!
Körülbelül 40 éve dobolsz és vezeted a Fleshcrawl-t. Ennyi év, turné és rengeteg nehézség után mi táplálja még mindig benned azt a tüzet, ami a death metalhoz kell?
Nem egészen 40 év, de az 1991-es Fleshcrawl névre keresztelésünk évétől számítva 2026-ban már 35 év! A Fleshcrawl (korábban Morgoth és Suffocation néven ismert) korai és azelőtti időszaka 1987 áprilisára tehető. Nos, én még mindig élvezem az extrém metal zenész szerepét, szeretek utazni és színpadokon játszani szerte a világon, élvezem a zenekészítést, és élvezem az ingyen sörözést is. (haha) És a death metal energiája, ereje és brutalitása, mint műfaj és zenei stílus, páratlan. Ráadásul a zenekarnak nagyszerű a felállása, nagyszerűek az emberek. A kémia a zenekarban lenyűgöző! Mindez motivál!
A death metal dobolás fizikailag olyan, mint egy extrém sport. Mi motivál arra, hogy formában maradj, és minden este 100%-ot nyújts a blast beateknek, még 40 év után is?
Extrém metal dobosként – vagyis inkább úgy kellene mondanod –, hogy fittnek és formában kell tartanod magad. Kontrollálnod kell a súlyodat, oda kell figyelned a táplálkozásodra, és edzened kell a tested és az izmaidat. Nincs más választás!
Ha visszamehetnél 1987-be a mai tudásoddal, milyen tanácsot adnál fiatalabb önmagadnak, amikor először kezdtél death metalt játszani?
Tanulj és sajátítsd el a hangszered, higgy abban, amit csinálsz, ne hagyd, hogy bármi eltérítsen az utadról, és élvezd a metál életet!
Sven sajnálatos halála után sok rajongó aggódott a Fleshcrawl jövője miatt. Amikor először próbáltatok Borisszal, mi volt az a pillanat vagy érzés, ami arra késztetett, hogy azt mondjátok: „Igen, ő az, aki továbbviheti ezt az örökséget”?
Miután találkoztunk és próbáltunk nagyjából kétszer, már elég biztosak voltunk ebben. A dalok lejátszása nagyszerűen működött, és iszonyúan hangzott. Jó érzésünk volt, és biztosak voltunk benne, hogy ez a mi emberünk! Azt hiszem, amikor lejátszottunk néhány dalt, és az ének nagyon erőteljesen és masszívan szólt, vad sikolyokkal és hörgésekkel, minden eldőlt. Úgy értem, már akkor is nagyon jó érzésünk volt, miután láttuk a „Beneath a Dying Sun” gitár- és vokálfeldolgozását a YouTube-on, ami alapvetően lenyűgözött minket. És emberi szinten is jól éreztük magunkat, elég biztosak voltunk benne, hogy jól kijövünk majd egymással.
Mennyi szabadságot adtál neki a régebbi dalok élő újraértelmezésében, és mennyire volt fontos számára, hogy hű maradjon Sven örökségéhez?
A korábbi kiadású dalok vokáljai jók, így nincs szükségük változtatásra vagy fejlesztésre. Talán Borisz csinál néhány sikolyt itt-ott, ami kicsit másképp működik, de összességében a dolgok megegyeznek a CD-ken hallottakkal.
Láttuk Borist élőben, és hihetetlen energiát hoz a színpadra. A dobok mögül a te szemszögedből hogyan reagáltak rá a rajongók az első közös koncerteken?
A reakciók többnyire nagyon jók és nagyszerűek voltak. Vannak, akiknek problémájuk van vagy volt az énekkel kapcsolatos változtatásokkal, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. A helyzet az, hogy van egy új énekesünk (aki már nem is olyan új, már 5 éve!), aki zseniális teljesítményt nyújt, fantasztikusan szól, képes a régi számokat ugyanúgy énekelni, mint a múltban, és egy nagyon kedves ember. Az embereknek el kell fogadniuk ezt, és magukévá kell tenniük az „új” helyzetet. A legtöbb esetben az emberek azonnal vagy egy idő után elfogadták vagy elfogadják, néhány esetben nem. Ez az ő döntésük.
Beszéljünk egy kicsit az új albumról – mert már kérdezgetnek róla! Mikorra várható a megjelenés? Van már fix dátum, vagy csak 2026 van megerősítve?
A lemez megjelenési dátuma 2026. június 12.
Van már címe az új albumnak, vagy legalább egy munkacíme, amit meg tudnál osztani?
A címe „Epitome of Carnage”.
Ez lesz az első teljes stúdióalbum, amit Borisszal vettek fel. Hogyan változott a dalszerzési folyamat, mióta csatlakozott? Mennyire vesz részt a dalszövegírásban?
A riffek és dalok nagy részét a két gitárosunk írta, bár időnként én is hozzájárultam egy-egy riffel. Néhány dal szinte teljes erővel és formában áll össze, és nagyon kevés plusz munkát igényel. Mások egy részletesebb hangszerelési, finomítási és bizonyos részek finomhangolási folyamatán mennek keresztül, mielőtt mindenki teljesen elégedett lenne vele. Borisz írt egy számot „Embers of Wrath” címmel, amely single-ként jelenik meg. Számos dalszövegért is ő felelős – ami egy énekes esetében nem meglepő.
Melyik stúdióban dolgoztatok, és ki végezte a keverést?
Mindent a memmingeni (Németország) Scumlight-Stúdióban vettünk fel és kevertünk, ami az egyik gitárosunk, Apu stúdiója. A gitár újrahangosítását a weilheimi (Németország) Walzwerk-Tonstudioban végeztük. A stockholmi székhelyű Peter In de Betou masterelte az egészet.
Dobosként másképp álltál hozzá az új anyaghoz, vagy ragaszkodtál a bevált módszereidhez?
Nem, semmi újdonság részemről. Hallom a riffeket és dallamokat, és általában tudom, melyik ütemek, fill-ek stb. illenek hozzájuk. A „bevált gyakorlatokat” követem, és azokhoz ragaszkodom a furcsa kísérletek helyett.
Új dalok írásakor mennyi szabadságod van? A dobszólamokat a gitárriffek köré építed, vagy együtt fejlesztitek a tempóváltásokat és a struktúrákat?
Először is ott van a riff vagy a dallam, aztán azon gondolkodom, hogy mit játsszak. Néha már a legelejétől kristálytiszta, hogy melyik részhez milyen ütem vagy struktúra kell. Riffek tesztelésekor gyorsan kiderül, hogy mit kell tennie a doboknak ahhoz, hogy a riff lazán és zúzósan szóljon. A tempóváltozások és a struktúrák természetesen áramlanak, amint egy dal kibontakozik, egy idő után kiderül, hogy egy adott résznek gyorsabbnak vagy lassabban kell-e játszania. Néhány dalban elég sok tempóváltás van.
Mennyiben járult hozzá Boris összességében az új anyag dalszerzéséhez?
Mivel Borisz maga is nagyszerű gitáros, hozzájárul a dalszerzéshez, a riffek és az ötletek megalkotásához. Ehhez az új albumhoz egyetlen számot írt „Embers of Wrath” címmel. Ezen kívül természetesen sok dalszöveget is írt.
A Fleshcrawl hangzását gyakran hasonlítják a svéd stílushoz (mint például a Dismember vagy a Grave). Dobosként mi a legnagyobb különbség a német és a svéd megközelítés között?
Én ezt nem így érzékelem. Ez mind HM2 stílusú death metal. Nagyszerű dalokat és zenét próbálunk alkotni, ahogy a svédek is tették és teszik!
Véleményed szerint mi egy nagyszerű death metal dobos legfontosabb tulajdonsága – a sebesség, a pontosság vagy a groove?
Tulajdonképpen mindenből kell egy kicsi, de számomra személy szerint a groove és az érzés a legfontosabb. Mert végső soron a zenét egy zenekar alkotja, ahol több zenész ad bemenetet, a hallgatók pedig egy kimenetet kapnak. És a kimenet a lényeg, nem pedig az, hogy az adott zenész technikailag csúcskategóriás játékos-e, vagy képes-e úgy játszani, mint egy gép. Mindez jó, de senkinek sem segít, ha a zenei eredmény szar! Szóval a groove és az érzés mindent felülmúl!!!
És egy utolsó érdekes kérdés: ha dobosként bármilyen más műfajt kipróbálhatnál, melyik lenne?
Glam, stadion- és hair metal! (hehe)
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat Basti, és remélem hamarosan találkozunk újra!
Én köszönöm, és én is remélem!
