Több évtizednyi szünetet követően ismét működik a ’80-as, ’90-es évek kultikus metal ruházati és kiegészítő boltja, a Hunky Punky. Ráadásul ugyanott, ahol régen: Budapesten, a Nagy Diófa utca 9. szám alatt. Mint azt az új üzlet megálmodójától, Herman Orsolyától megtudtam, a Hunky Punky a mai, underground zenéket kedvelő fiatalok igényeit hivatott kiszolgálni, s ha a kínálat valamennyire más is, a bolt szellemisége ugyanaz, mint volt a rendszerváltás előtt. Beszélgetésünk végére a Hunky Punky egykori arca, eladója, Somogyi Péter „Manitou” is befutott.
Coly: Orsi, hogyan jött az ötlet, hogy újranyisd a Hunky Punky-t? Honnan szereztél tudomást az egykori boltról, amelynek fénykorában talán még nem is éltél?
Herman Orsolya: Tavaly novemberben megszűnt a cég, ahol dolgoztam, és akkor azt éreztem, hogy végre a saját vállalkozásommal szeretnék foglalkozni. Divattervező a szakmám, alapvetően táskákat és home dekor termékeket készítek, mellette pedig 14 éves kereskedelmi tapasztalattal rendelkezem. Egy ismerősöm hozott össze Vigh Kristóffal, a Street Art tetováló stúdió tulajdonosával, akik ezt a helyiséget is kibérelték, mivel a recepciójuk a bolt egyik, a tetováló szalonjuk pedig a másik oldalán található, és nem akarták, hogy olyan szomszédjuk legyen, akit esetleg nem kedvelnek. Amikor először találkoztunk, akkor említette, hogy mi volt itt korábban, és biztatott, hogy nézzek utána a neten. Így találtam rá a Rattle Inc. közönségtalálkozóján Somogyi Petivel készült interjúra (ami itt és itt olvasható). Azonnal beindult a fantáziám, azt éreztem, hogy ez a lehetőség az egész életemmel összecseng: a boltnak korábban is női tulajdonosa volt, a helyiség éppen szabad, ráadásul, ahogy az üzletnek, úgy nekem is van egy erős zenei kötődésem, hiszen az apukám zenész volt, és 19 éves koromig én is muzsikáltam. Kristóftól, aki csendestársként van jelen a vállalkozás életében, teljesen szabad kezet kaptam; azt szoktuk mondani, hogy ő az apja, én pedig az anyja vagyok az üzletnek.
Az egész boltot ától cettig én terveztem. Amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi legyen a profilja, még csak a fehér falak voltak. Olyan magyar tervezők alkotásait szerettem volna forgalmazni, akik máshol nem jelenhetnek meg, mert egy picit kilógnak a sorból. Az üzlet tevékenységét a zenével is össze szeretném kötni: terveim szerint magyar előadók olyan merch-eit is forgalmaznám, amelyek csak itt, a boltban lennének elérhetők, és amelyeket az itteni kézművesek készítenének. Erről egy pár zenekarral már folynak is tárgyalások.
Olyan, mintha az eddigi életemben szerzett összes munkatapasztalatomat ebbe a vállalkozásba tudnám belesűríteni: a divattervezésbe, a bolt berendezésébe és a kereskedelembe. Úgyhogy nagyon mázlistának érzem magam, plusz nagyon-nagyon jók a visszajelzések is. Régen ez a bolt egyfajta közösségi tér volt, és most is kezd azzá válni: törzsvásárlóim vannak, akik ismerik egymást, a tervezők is segítenek egymásnak, illetve szeretnék workshopokat is tartani, azzal a szándékkal, hogy a Hunky Punky ne csak egy huszadik fast fashion bolt legyen. Lelke kell, hogy legyen, ahogy régebben is lelke volt.
Coly: Említetted, hogy zenész családból származol. Apukád milyen vonalon mozgott?
Herman Orsolya: Rockzenész volt, Marosvásárhelyen, egy ottani híres bandában, a Reflexben játszott mint basszusgitáros/énekes. A szüleim erdélyiek: anyukám nagyváradi, apukám Marosvásárhelyi. Apával minden vasárnap koncerteket néztünk vagy lemezeket hallgattunk kazettán/DVD-n, például Pink Floydot, Queent, Metallicát, Pokolgépet, Hobo Blues Bandet. Én 12 évig énekeltem és 6 évig csellóztam, úgyhogy a zene mindig is szerves része volt a családi életünknek.
Coly: Milyen profilú bolt ma a Hunky Punky? Kik a vásárlóid, és mit kínálsz nekik?
Herman Orsolya: A vásárlóink több szubkultúrából érkeznek. Régebben is lázadók jártak ide; ők ma is léteznek, csak máshogy néznek ki. Klasszikus punkok, Rawr marketeket látogató huszonévesek, akiknek nincs dedikált boltjuk. Ők eddig jobb híján vásárokra jártak, mivel azok a tervezők, akiknek a cuccait hordják, túl extrémek a magyar márkákat forgalmazó többi vállalkozás számára.
Coly: Tehát több stílus, több műfaj is megtalálható a boltban. Mik azok a termékek, amelyekkel a rock/metalrajongó közönséget szolgálod ki?
Herman Orsolya: (körbevezet a boltban) Itt vannak például ezek a klasszikus punk-rock dzsekik, amiket egy Vilmos nevű fiatalember készít. Ő mindent kézzel csinál, és bőrfestékkel dolgozik. A My Bunny Is Missing plüss- és kerámiaszobrait is ide sorolnám, de az Amulett Műhely termékei is nagyon érdekes keresztezései a metalnak és a punknak, illetve a Steel Petals ékszerei és hagyományos szegecses cuccai is ide tartoznak. A Wenszky Project ezüstgyűrűi pedig minden rock- és metalrajongó fantáziáját megmozgathatják.
A vásárlóim közül nagyon sokan hallgatnak metalt és hardcore-t, ők ezeket a szaggatott holmikat is imádják. Gyakorlatilag ez az új stílusa ennek a világnak. De van klasszikus kockás cuccom is. A Trismegiste pólóit a dark rockos arcok és a régi emósok viszik, de említhetném a latex cuccokat is. Van egy eszméletlenül király metal Krisztus pólóm is a Smörgastól, amit nagyon szeretek: linómetszéssel, szintén kézzel készült. Tehát mindegyik darab egyedi, és brutál sok meló van benne. A jövőben szeretnék más szubkultúrákat is lefedni, úgyhogy lesznek deszkás márkák és graffitis holmik is.
Coly: Egyediségükből adódóan, úgy sejtem, az itt elérhető termékek árfekvése magasabb, mint a más üzletekben kapható, nagy szériában gyártott holmiké.
Herman Orsolya: Nem feltétlenül. A pólók 10-12 ezer forint körül mozognak, és a Bershkában is körülbelül ennyibe kerül egy jobb minőségű póló. Az Utópia az egyik nagy slágermárkánk, ők patchworkből, maradék anyagokból varrnak dzsekiket, kabátokat és nadrágokat amitől azok abszolút egyediek lesznek, másrészt a fenntarthatóság jegyében készülnek. Egy ilyen bőrkabát ára körülbelül 80 ezer forint, de a Zarában is lehet ennyi. A legdrágább termékeink egyébként a festmények.
Coly: A bolt egykori vásárlói nyilván felkapják a fejüket a hírre, hogy újra van Hunky Punky, esetleg el is jönnek körülnézni, de ahogy látom, a kínálatnak csupán a töredéke az, ami nekünk, ötvenpluszosoknak készült.
Herman Orsolya: Én nem a bolt régi közönségét, hanem a mai fiatalokat, a huszonéves és harmincas korosztályt céloztam meg. Azt szeretném, hogy ez a bolt az legyen nekik, mint nektek a régi üzlet volt. És azért ez a kínálat, mert ezt igényli a mostani közönség. Ők nagyon sok itteni tervezőt ismernek és szeretnek, ami a forgalom dinamikus növekedéséből is látszik. Utóbbi egyébként engem is nagyon meglepett, hiszen általában bő egy év kell ahhoz, hogy egy bolt befusson. De Hunky Punky saját termékkel is készülök minden korosztály számára, azoknak is, akik nosztalgiából jönnek be, és szeretnék támogatni a boltot.
Coly: Mióta van újra Hunky Punky?
Herman Orsolya: Március 28-án indultunk, úgyhogy lassan három hónapja létezünk.
Coly: Egyértelmű volt, hogy újra ez lesz a bolt neve?
Herman Orsolya: Igen. A név nem volt levédetve, én pedig mindenképpen tovább akartam vinni ezt a történetet. Ezért is alakítottam ki azt a falfelületet bal oldalon, rögtön, ahogy bejövünk: ott kapott helyet Peti és a régi üzlet portáljának fotója, plusz a piros-fekete csíkos nadrág, amit szintén tőle kaptam ajándékba, de oda fogom kitenni a bolt történetét is angolul és magyarul. Azt szeretném, ha a hozzánk betérő külföldiek is tudnák, hogy ez volt a régió első punk/metal boltja, egy olyan időszakban, amikor ez nem volt magától értetődő. Szerintem a világ egyik legmenőbb dolga volt, hogy a régi tulajdonos ezt meglépte. Nekem az a hölgy óriási példaképem. Ahogy Peti is: január óta – kis túlzással – a vele készült interjúval keltem és feküdtem, azt viszont nem tudtam, hogy ő szerepel a fotón. Így aztán, amikor teljesen véletlenül betoppant, nem csak ő volt elhűlve, de én sem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok vagy álmodom.
Coly: Mik a terveid a bolttal?
Herman Orsolya: A hosszú távú célom, hogy az itteni tervezők együtt tudjanak működni, és ebből olyan márkák nőjenek ki, amelyek relevánsak lesznek a magyar divatiparban. Örülnék, ha szívesen járnának ide az emberek, én pedig abból tudnék megélni, amit szeretek csinálni.
Coly: Peti, milyen érzéseket keltett benned, amikor megláttad, hogy újra van Hunky Punky?
Somogyi Péter „Manitou”: Amikor megláttam a bejárat fölött a cégért, megakadt bennem a levegő. Amikor pedig bejöttem, és észrevettem a saját fényképemet a falon, teljesen lefagytam. És amikor megkérdeztem, hogy aláírjam-e, akkor Orsi kilépett a pult mögül, és láttam a szemén, hogy nem érti, mire gondolok.
Coly: Akkor még nem esett le, hogy a kép a belépő Petit ábrázolja?
Herman Orsolya: Nem.
Somogyi Péter „Manitou”: Rámutattam a fotóra, és azt kérdeztem: „Aláírjam? Én vagyok a képen.” De visszatérve az eredeti kérdésedre, a kedvelt kifejezéseim közé tartozik az időhurok. Na, akkor, amikor beléptem, ezt éltem meg: sok évvel a kép elkészülte után arcon vert a valóság. Nyilván nem úgy nézek ki, nem az vagyok, mint aki akkor voltam. Ugyanakkor az életemnek ez egy nagyon fontos öt éve volt, imádtam itt lenni. Nekem barátok százai származnak ebből az öt évből, akikkel ma is hetente találkozunk, beszélünk.
Coly: Gyakorlatilag mi is innen ismerjük egymást.
Somogyi Péter „Manitou”: Így van. Vicces egyébként, hogy pár héttel azelőtt, hogy erre keveredtem volna, Hands Csabi is elkezdte emlegetni nekem a Hunky Punky sztorit, mondván, hogy készítene róla egy videós podcast-et. Marha érdekes dolog, hogy egymás után futok bele olyan dolgokba, amelyek mind abba a korba mutatnak vissza. Ahogy azt is mókásnak találom, hogy a volt főnökasszonyom is egyedülálló nő volt, és most szintén egy egyedülálló hölgy veszi fel ezt a kesztyűt, száll ringbe, és viszi tovább a régi történetet.
Herman Orsolya: Azt gondolom, nem véletlen, hogy éppen akkor találtam meg ezt a boltot, amikor kellett. Ha két hónappal előbb merül fel ez a lehetőség, valószínűleg nem hagytam volna ott érte a munkám.
Coly: Peti, mennyiben más a mai bolt profilja, kínálata, mint volt a ’80-as években?
Somogyi Péter „Manitou”: Nyilván teljesen más. A régit ma, 2026-ban nehéz elképzelnie annak, aki akkor nem járt itt. Viszont a szellemiségét Orsi nagyon jól megfogta, és olyan jól el tudta mondani, hogy semmiféle visszatetszés nem volt bennem, amikor megláttam a falon a saját arcképemet. Ugyanakkor soha nem gondoltam volna, hogy ennek ilyen kifutása lesz, hogy 40 évvel később itt, ugyanebben a helyiségben a régi Hunky Punkyról fogok beszélni, és hogy ez a bolt még ekkor is létezni fog. Hú, még most is beleborzongok!
Instagram:
https://www.instagram.com/hunky_punky_bp
Facebook:
https://www.facebook.com/hunkypunkybp
Tiktok:
