
Kémeri Péter neve egészen 2000-ig összeforrt a Tankcsapda zenekar nevével, de az ezt követő években is aktív maradt a háttérben, többek között a Tokaj-Hegyalja Fesztivál alapítótagjaként. A következő beszélgetésből kiderül, milyen porondon dolgozik most, és hogyan látja a hazai rockzenei szcénát az elmúlt évtizedek reflektorfényében.
Elmesélnéd, hogy lettél a Santa Muerte zenekar menedzsere? Vagy lehet használni egyáltalán azt a szót, hogy „menedzser“?
Nem vagyok menedzser. A menedzsernek van pénze. Nekem nincsen. Legalábbis annyi nincs, hogy igazi, nagy menedzser lehessek.
Viccet félretéve, éppen ezért keresek jelenleg is támogatókat a csapat köré. Képletekkel élve: nem vagyok globális multinacionális nagy cég, inkább egy kis garázsmenedzsment, ennek minden előnyével és hátrányával.
Mik születtek már garázscégekből! Pl. az Apple, a Metallica meg sok minden más. Érdekes kalandok… Kaland az élet, kérem szépen. 😊 És micsoda hullámvasút, akár anyagilag, akár érzelmileg! A Santa Muerte betekintést enged mindkettőbe.
Oké, szóval nem vagy menedzser, de akkor ki?
Én a cirkuszigazgató vagyok. Ez az új pozícióm: a Santa Muerte egy rockshow. Ki vannak festve a tagok, maszkok vannak, történetek. Egy Halloween-parti-szerű rockshow az egész, nekik pedig összigazgató lélekre és nem menedzserre van szükségük.
Több zenekarnak segítettem eddig, de ilyen zenekarom régen volt, pedig dolgoztam a Hungaroton hanglemezkiadónál, valamint két rádióban is: a Friss (ma Campus Rádió – szerk.) rádiónál és a budapesti Star FM-nél. Itt ismerkedtem meg számos, ma már klasszikusnak számító zenésszel, mint a Groovehouse vagy a Kowalsky meg a Vega tagjai. Fesztiválszervezőként pedig nyilván több zenekarral is kapcsolatba kerültem.
A Santa Muerte esetében őszintén ki tudom mondani, hogy rajongásból vagyok újra „szervező”.
Ez a legjobb kombináció.
Így van, mert ha szereted, amit csinálsz, akkor az nem tekinthető munkának, hanem egy jó elfoglaltság ami még fizetéshez, vagyis pénzhez juttathat.

Mióta dolgozol velük?
Idén májusban épp fűrészelgettem a fát a kertben, amikor a YouTube a Vazul vére „Szabadon” című dala után automatikusan elém rakta a Santa Muertét. Mondom, ez nem is olyan rossz! Meghallgattam az első, a második, a harmadik dalt, majd a tízéves banda mindhárom nagylemezét. Végighallgattam, és megtetszett.
Rendezvények miatt figyelem a zenekarokat, képben vagyok, hogy milyen bandák vannak, és bár régóta nem vettem részt aktívan a szcénában, a civil pályámból kifolyólag még mindig be tudom kötni a zenekarokat. Voltak egyetemi projektek, ahol Lovasiékat (Kispál és a Borz – szerk.), a Hiperkarma Robiját, meg az Intim Torna Illegálos srácot (Dorogi Péter – szerk.) egyszerű gitárral fel lehetett léptetni.
Tehát így kötődtem a zenéhez, de konkrétan a zenekari koncertek, turnék, promó- és marketingszervezés területén nem foglalkoztam ilyesmivel. A belső hangom azt mondta: „Végre egy izgalmas magyar produkció…”
A zenekarban hogyan történik a dalszerzés? Ki írja a szövegeket és ki írja a zenéket hozzá?
A Santa Muertében Vörösmarti Imre gitáros írja a szövegeket és a zenét, majd közösen csiszolják azokat album vagy dal formájába. Tehát Ermi ennek a történetnek a fő beszállítója. Azt gondolták, hogy a három jó album önmagában eladja a történetet. Ez soha nem működött. Mindig kell valaki, aki segít megtolni a dolgokat. Remélem, hogy nem kell hozzá tíz év, hogy ez a zenekar elérje a méltó helyét.
Szerintem a produkció érett arra, hogy 2027 meglepetészenekara legyen. Őket sem játsszák rotációban a rádiókban, jelenleg még nem áll mellettünk a média, nincs országos plakátkampány, de ezen dolgozom a csapattal együtt.
Mi teszi különössé a Santa Muertét a konkurenciával szemben, akik hasonló zenét játszanak és hasonló image-dzsel lépnek fel? Mi az a plusz ebben a zenekarban, ami a többiben nincs meg?
A szövegvilága mindenképpen egyedivé teszi a zenekart, ha meghallgatod az albumot, Te is fogod hallani, érteni.

Mi ennek az új, 2026-os albumuknak a címe?
„Circus Maximus”. Ezért vagyok cirkuszigazgató. Van három albumuk, van harmincvalahány dal, és szerintem mindegyik jó, de ezt nem én vagyok hivatott eldönteni, hanem a közönség. Nekem csak az a dolgom, hogy megpróbáljam a srácokat oda tenni mindenki elé, hogy hallgassák meg a lemezt.
Ami különlegessé teszi őket a többiekhez képest, az maga a produkció. Ez a történet egy cirkuszi show-ként is működik. Egy keretes történetben van, van intro és outro, a dalok fel vannak építve, az arcmaszkokkal ki van találva maga a történet. El kell jönnöd egy bulira, és meg kell nézned személyesen őket!
A stúdiómunka tekintetében is van érezhető szintlépés a lemezek között?
Az ember mindig tanulva fejlődik, de hát mit is vársz egy 18 éves ifjú zenésztől, aki azt hiszi, hogy szétszaggatja a világot a maga játékával, és tíz év alatt visszatér oda, hogy önmagát ki tudja nevetni?
Amikor megszületik egy lemez, minden zenekar azt mondja: „Ez a legjobb felállás, ez a legjobb lemez, ennél nem volt jobb, sose lesz jobb.” Mindig így megy ez tovább. Ez egy alkotói folyamat. A másik dolog pedig az, hogy a közönség melyik lemezt tartja a legjobbnak.
A generációk változnak, és mellettünk már két generáció elhúzott. Mások az igények, látom a lányomon. Más az egész metódus, mégis minden ugyanaz, mert aki szereti a zenét, az ugyanazt keresi a zenében most, mint 1988-ban, csak a sajátos élményeid már nem ugyanazok, mint amik korábban voltak.
Lehet, erre is jó példa a 2026-os „Circus Maximus”.
Mik a tervek a zenekarral idén és jövőre? Milyen távlatokban gondolkozol?
Én most a Santa Muerte mögött és mellett vagyok, és ugyanúgy előre látom bennük a teltházas koncerteket, mint korábban több magyar rock- és popsztárnál.