Uwe, milyen zenei tapasztalataid/tevékenységeid voltak a Mekong Delta előtt?
19 éves voltam, amikor csatlakoztam az MD-hez, és nem volt semmilyen jelentős korábbi tapasztalatom más ismert zenekarokkal.
A második, The Music of Erich Zann című album után Vincent St. Johns (alias Reiner Kelch) elhagyta a zenekart, és helyére te, Mark Kaye (alias Uwe Baltrusch) kerültél. Hogyan történt ez?
Akkoriban az MD egy baráti zenekar próbatermében próbált egy nagy próbakomplexumban Dortmundban. Én Kölnből származom, körülbelül 100 km-re innen, és véletlenül éppen egy másik zenekar meghallgatásán voltam, amelyik ugyanott próbált. Az a személy, aki kölcsönadta az MD-nek a próbateremet, aznap hallott játszani, amikor arra járt, és azt mondta az MD-nek, hogy hallott valakit, aki a képességei alapján megfelelhet az igényeiknek. Mivel azonban nem akartam csatlakozni a másik zenekarhoz, és visszatértem Kölnbe, Ralfnak valahogy ki kellett nyomoznia a telefonszámomat, ami nem volt egyszerű, mert a másik zenekar kezdetben nem akarta megosztani. Végül megszerezte, felhívott, és megbeszéltünk egy találkozót. Egy héttel később már újra a próbakomplexumban voltam – csak egy emelettel lejjebb -, és a többi már történelem.
Te voltál a zenekar első számú gitárosa, vagy más zenészeket is meghallgattak?
Fogalmam sincs. Amennyire tudom, én voltam az első, aki megfelelt az elvárásaiknak.
Mennyire ismerted a Mekong Delta korábbi kiadványait?
Egyáltalán nem. Nem ismertem MD-t. A telefonhívás után meg kellett kérdeznem egy barátomat, akinek volt egy MD CD-je, hogy kölcsönkérhetem-e.
Ügyes, tehetséges zenész voltál, aki megfelelt a zenekar igényeinek/igényeinek?
Gondolom igen, különben nem engem választottak volna. 😉
Egyébként mi volt a véleményed a német thrash szcénáról, ami ekkor érte el a csúcspontját?
Soha nem érdekelt a német thrash színtér. Az én érdeklődési vonalam mindig is az amerikai thrash színtér volt. Slayer, aztán jött a Slayer, aztán jött a Slayer, aztán jött a Slayer… 😉 De komolyan, minden, ami ott történt abban az időben, sokkal érdekesebb volt számomra. Exodus, Forbidden Evil, Testament, korai Metallica, Anthrax, Armored Saint, és így tovább.
Mikor kezdtetek el dolgozni a The Principle of Doubt albumon?
Valamikor 1988 végén, azt hiszem – ez már nagyon régen volt…
Mennyi időbe telt, amíg új anyagot találtatok ki?
Amikor csatlakoztam a zenekarhoz, az anyag nagy része már készen volt, és az MD már próbált az albumhoz. Csak a későbbi albumoknál kapcsolódtam be jobban a kreatív folyamatba.
Hogyan zajlottak a felvételek?
Egy rövid próbaidőszak után egyenesen a stúdióba mentünk. Napközben még az érettségi vizsgáimat tettem Kölnben, éjszaka pedig a stúdióban voltam Bochumban. Frank általában először a saját részeit vette fel, én pedig utána következtem.
A harmadik album döntő pont bármelyik/minden zenekar karrierjében?
Azt mondanám, hogy a második album sokkal fontosabb egy zenekar karrierje szempontjából, de nem hiszem, hogy van erre egy kemény szabály.
Úgy gondolod, hogy a dalszerzés még tovább fejlődött a Mekong Delta és a The Music of Erich Zann óta?
Minden album más volt. MD minden bizonnyal minden albummal magabiztosabbá vált a stílusukban, de ez nem jelenti azt, hogy a korábbi albumokon javítani kellett volna. Végül is minden ízlés kérdése. Személy szerint nekem nagyon tetszik a The Music of Erich Zann, aminek nem is voltam részese.
A The Music of Erich Zann minden elemét itt finomították?
Lehetséges, de minden MD album egy új megközelítés, a hangzásuk újfajta felfedezése is volt.
Azt mondanád, hogy a csapat úgy döntött, hogy inkább a straight up thrash megközelítés mellett dönt?
Mindig is az volt a helyzet, hogy Jörg, Frank és én – később Jörg és én, majd Jörg utódja, Peter és én, mint ritmusszekció – erős affinitással rendelkeztünk a groove-os thrash részekhez. Ezeket építettük be Ralf klasszikusabb irányultságú kompozícióiba, ami thrashesebbé tette a zenét. Ez határozottan egy olyan fejlődés volt, ami azután vált hangsúlyosabbá, hogy csatlakoztam a zenekarhoz.
A sötét hangulat még mindig megvan?
Az MD mindig is sötét volt.
Mivel magyarázod, hogy a dalok többnyire hagyományos mintákra épülnek, és annak ellenére, hogy szeretitek hangszeres trükkök formájában demonstrálni a technikai tudásotokat?
Nem tudok arról, hogy a dalaink valaha is hagyományos struktúrákat követtek volna. Számold meg az ütemeket – egy hagyományos 4/4-es ütemet találni ritkaságszámba megy.
Vannak progresszív vagy legalábbis szokatlan elemek, amelyek megjelennek a Mekong Delta harmadik nagylemezén?
Nem értem a kérdést. Úgy hallod?
A Mekong Delta tudott izgalmas, meglepő elemeket tartalmazó dallamokat formálni, amelyek többnyire váratlan váltásokra épülnek?
Az alapján komponáltunk és hangszereltünk, amit jónak éreztünk. Hogy tudtuk-e, mit csinálunk, azt mások döntsék el.
Mindig az adott szám koherenciája állt a zenészek fókuszában?
Minden album egy meghatározott koncepciót követett.
A minőség színvonala folyamatosan magas, nem igaz?
Ezt másoknak kell eldönteniük, de szerintem általánosan elismert.
A The Principle of Doubt-on a klasszikus részek még mindig egyetlen számra, az El Colibri-ra korlátozódnak?
Ha az 1:1-es feldolgozásra gondolsz, akkor igen. Egyébként a klasszikus elemek minden számba beépülnek.
Nem bánod, hogy az egyetlen további furcsaság, hogy a Twilight Zone témája a legmarkánsabb zenekari részeket tartalmazza az albumon?
Nem értem a kérdést.
A Mekong Delta a karrieretek ezen szakaszában már mutatott vonzalmat a klasszikus alapú kompozíciók iránt?
Igen, lásd fentebb.
A legjobb korai progresszív thrash dallamok, furcsán fülbemászó ötletek és riffek, valamint valóban furcsa és baljós hangzásvilágok voltak a jellemzőek rátok?
Ezt másoknak kell eldönteniük. Egyszerűen azt hoztuk létre, amit művészileg ki akartunk fejezni.
Egyetértesz azzal, hogy a Mekong Delta nem egészen a megszokott utat járta be, a klasszikus zene iránti rajongásotok miatt?
Igen, a kezdetektől fogva olyan zenészek mellékprojektje voltunk, akik más zenekarokban is aktívak voltak. Mint ilyen, az MD mindig is más pályát futott be. Ehhez az is hozzájárult, hogy csak évekkel később kezdtünk el élőben fellépni és turnézni.
Ahogy később a zenekar megmutatta, jól működik az a technika, ahogyan a zenekari hangzást egy progresszív thrash zenekaréval ötvözik…
Ez így van. De ez nem volt új – voltak elődeink, mint az ELP vagy a Yes, és utánunk is voltak zenekarok, akik folytatták ezt a hagyományt.
A The Principle of Doubt tisztábban szólt, mint a két elődje?
Szerintem igen. De a hangminőség sosem volt az MD produkcióinak erőssége.
A The Principle of Doubt az eddigi legnehezebb, legváltozatosabb és leghangulatosabb Mekong Delta-mű?
Minden albumnak megvannak a maga erősségei. A Principle minden bizonnyal nagyon hangulatos és változatos volt.
Uwe, nagyon köszönöm a válaszaidat. Mik a záró szavaid?
Köszönöm a kérdéseidet és az érdeklődéseteket a Mekong Delta zenei öröksége iránt!
Uwe, what were your musical experiences/activities prior to Mekong Delta?
I was 19 years old when I joined MD and didn’t have any significant prior experience with other well-known bands.
After the second album, The Music of Erich Zann, Vincent St. Johns (aka Reiner Kelch) left the band and was replaced by you Mark Kaye (aka Uwe Baltrusch), how did you get in the picture exactly?
At that time, MD was rehearsing in the practice space of a friendly band in a large rehearsal complex in Dortmund. I’m from Cologne, about 100 km away, and I happened to be at an audition for another band rehearsing in the same complex. The person who had lent MD their practice room heard me playing that day as he passed by and told MD he’d heard someone who might fit their requirements based on his skills. But since I wasn’t interested in joining the other band and was back in Cologne, Ralf somehow had to track down my phone number, which wasn’t easy because the other band didn’t want to share it initially. In the end, he got it, called me, and we set up a meeting. A week later, I was back at the rehearsal complex—just one floor down—and the rest is history.
Were you the band’s first choice being the guitarist or did they audition other musicians as well?
I have no idea. As far as I know, I was the first one who met their expectations.
To which extent were you familiar with Mekong Delta’s previous releases?
Not at all. I didn’t know MD. After the phone call, I had to ask a friend who owned an MD CD if I could borrow it.
Were you a skillful, talented musician, who suited the band’s needs/demand?
I suppose so, otherwise they wouldn’t have picked me. 😉
By the way, what were your views of the German thrash scene, that reached its peak at this point?
I was never interested in the German thrash scene. My thing was always the U.S. thrash scene. Slayer, and then came Slayer, and then came Slayer… 😉 Seriously, though, everything happening over there at the time was much more interesting to me. Exodus, Forbidden Evil, Testament, early Metallica, Anthrax, Armored Saint, and so on.
When did you start working on the The Principle of Doubt album?
Sometime at the end of 1988, I think—it was ages ago…
How long did it take to come up with new material?
When I joined the band, most of the material was already finished, and MD was already rehearsing for the album. I only became more involved in the creative process with the subsequent albums.
How did the recording sessions go?
After a short rehearsal period, we went straight into the studio. During the day, I was still taking my final high school exams in Cologne, and at night, I was in the studio in Bochum. Frank usually recorded his parts first, and I followed afterward.
Is a third album a crucial point in any/every band’s career?
I’d say the second album is much more important for a band’s career, but I don’t think there’s a hard rule for that.
Do you think, that the songwriting has improved even further from the days of Mekong Delta and the The Music of Erich Zann?
Every album was different. MD definitely became more confident in their style with each album, but that doesn’t mean the earlier albums needed improvement. In the end, it’s all a matter of taste. Personally, I really like The Music of Erich Zann, which I wasn’t even a part of.
All elements of the The Music of Erich Zann have been refined here?
Possibly, but every MD album was also a new approach, a new way of exploring their sound.
Would you say, that the group had decided to take a more straight up thrash approach?
It was always the case that Jörg, Frank, and I—later Jörg and I, and then Jörg’s successor Peter and I as the rhythm section—had a strong affinity for groovy thrash parts. We incorporated those into Ralf’s more classically oriented compositions, which made the music thrashier. This was definitely a development that became more prominent after I joined the band.
Is the dark atmosphere still here?
MD was always dark.
How do you explain, that the songs mostly rely on conventional patterns and even though you like to demonstrate your technical skills in the form of instrumental gimmicks?
I’m not aware of our songs ever following conventional structures. Count the beats—finding a conventional 4/4 time signature will be rare. We just packaged it in a way that felt natural. But for us, a 5/4 or 7/4 was our 4/4.
Are there progressive or at least unusual components that show up on Mekong Delta’s third full-length?
I don’t understand the question. You can hear it, can’t you?
Did Mekong Delta know how to form thrilling songs with surprising elements which are mostly based on unexpected breaks?
We composed and arranged based on what felt right to us. Whether we knew what we were doing is for others to decide.
Is/Was the coherence of the respective track always in the focus of the musicians?
Every album followed a specific concept.
The level of quality is constantly high, isn’t it?
That’s for others to decide, but I think it’s generally recognized.
Are on the The Principle of Doubt the classical parts still confined to a single track, El Colibri?
If you mean a 1:1 cover, yes. Otherwise, classical elements are integrated into all the tracks.
Do you mind, that the only other oddity is the theme from Twilight Zone has the most prominent orchestral parts on the album?
I don’t understand the question.
Did, at this point in your career, Mekong Delta have already shown affections towards classical based compositions?
Yes, see above.
Did you have some of the best early progressive thrash songwriting, strangely catchy ideas and riffs, and truly strange and ominous soundscapes?
That’s for others to decide. We simply created what we wanted to express artistically.
Do you agree with, that Mekong Delta hasn’t quite gone the usual route, due to your infatuation with classical music?
Yes, from the beginning, we were a side project of musicians who were also active in other bands. As such, MD always had a different trajectory. The fact that we only started performing live and going on tour years later contributed to this as well.
As the band was later to show, their way of combining the orchestra’s sound with that of a progressive thrash band works/worked well…
That’s correct. But that wasn’t new—we had predecessors like ELP or Yes, and after us, there were bands that carried on that tradition.
I think so. But sound quality was never the strength of MD’s productions.
Did The Principle of Doubt sound cleaner than its two predecessors?
I think so. But sound quality was never the strength of MD’s productions.
Is The Principle of Doubt the most challenging, varied and atmospheric Mekong Delta work to date?
Each album has its own strengths. Principle was certainly very atmospheric and varied.
Uwe, thanks a lot for your answers, what are your closing words?
Thank you for your questions and for your interest in the musical legacy of Mekong Delta!
