Dave, mikor kezdtetek dolgozni a negyedik albumon, a Welcome to the Ball-on?
Az 1990-es turné alatt kezdtük írni a dalokat. Emlékszem, hogy néhány új témán már a koncert előtti hangbeállásokon dolgoztunk.
A kiadó kérte, hogy mutassatok új dalokat? Volt pre-produkció?
Nem igazán. Nálunk ez sosem működött így. Vannak bandák, akik azt mondják, negyven dalt írtak egy albumhoz, de a Vicious Rumors sosem ilyen volt. Mi nagyjából 10-11 dalt írtunk lemezenként. Az Atlantic bízott bennünk, tudták, hogy tudjuk, mit csinálunk.
Milyenek voltak a felvételek? Felkészülten mentetek stúdióba?
Harmincöt éve volt, de amennyire emlékszem, minden nagyon jól ment. A Vicious Rumors mindig maximálisan felkészülten érkezett a stúdióba, sosem pazaroltuk az időt.
A ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején három klasszikus albumot készítettetek egymás után: Digital Dictator, Vicious Rumors és Welcome to the Ball. Ez gyakorlatilag egy mesterhármas volt, nem?
Így még sosem gondoltam rá, de igazad van! Ez a három album, plusz az első, a Soldiers of the Night, a mai napig meghatározza a Vicious Rumors hangzását és örökségét.
A Welcome to the Ball 1991-ben riffközpontú, ikergitáros erődemonstrációként tért vissza, és sokak szerint felveszi a versenyt bármelyik klasszikus anyagotokkal. Te hogyan látod?
Szerintem nagyszerű album, még 35 év után is. Még ma is fantasztikusan szól. Mindig azt mondom: a jó zenének nincs lejárati ideje.
A Welcome to the Ball még mindig tiszta power metal, vagy inkább a heavy/power és a thrash határán mozog?
Én egyszerűen heavy metalnak hívom. A Vicious Rumors mindig is az volt. Soha nem tekintettem thrash zenekarnak. A thrash túl szűk meghatározás lenne ránk, olyan lenne, mintha a Judas Priestet vagy az Iron Maident thrash bandának neveznéd.
Egyetértesz azzal, hogy a dalok általában gyorsabbak, mint a Digital Dictatoron, bár akad néhány lassabb, remek ballada is?
Nem tudom, hogy gyorsabbak-e. A VR sosem a sebességről szólt, hanem a jó dalokról.
A Welcome to the Ball dalai változatosak, lényegre törők és sosem unalmasak?
Nagyon jó az egyensúly. Vannak súlyos, gyors, középtempós dalok és néhány ballada is.
Ennek ellenére az album nagy része színtiszta speed metal, néha már-már thrashes is…
A „speed metal” és a „thrash” két olyan kifejezés, amit a legkevésbé szeretek.
Szerinted Carl Albert új dimenziót adott a hangjának ezen a lemezen?
Carl elképesztő volt, és albumról albumra fejlődött. Szerintem Dio lelke és Rob Halford hangterjedelme volt benne.
Az Abandoned őrült energiával indítja az albumot – klasszikus heavy metal himnusz?
Nem a kedvenc dalom a lemezről, de a turnén egyre jobban megszerettem. CD-n is jó, élőben viszont még jobb volt.
Az Abandoned jó nyitódalnak bizonyult?
Először furcsa választásnak tartottam nyitónak, de lehet, hogy tévedtem. Ahogy mondtam, idővel nagyon megszerettem.
A You Only Live Twice, Savior from Anger, Raise Your Hands, Six Stepsisters és Ends of the Earth már szinte thrashes húzású dalok?
Szerintem nem. Soha nem gondoltam a Vicious Rumorsra thrash zenekarként. Nem igazán abból a világból inspirálódtunk.
Az album egyszerre szomorú, agresszív, fogós és érzelmes? Talán ez a legérzelmesebb teljesítményetek?
Lehetséges. Rengeteg különböző hangulat van rajta. Sok a zenei változatosság, mégis végig megmarad a VR-hangzás.
A hangulat végig rendkívül erős?
Igen, abszolút. Sok atmoszféra és energia van benne.
Carl Albert éneke tökéletesen meghatározza az album hangulatát?
Igen. Hatalmas tehetség volt, ráadásul élőben még jobb.
Mélyebb érzelmeket is képes volt közvetíteni?
Nem csak nagyszerű énekes volt. Minden dalban és színpadon teljes mértékben birtokolta a szerepét. Briliáns előadó volt.
Nem csak ő emeli közel tökéletessé az albumot: Geoff Thorpe és Mark McGee fantasztikus szólókat játszanak, a gitárok erősek, az akusztikus részek remekül működnek, miközben te és Larry Howe is hibátlan ritmusszekciót alkottok…
Geoff és Mark elképesztőek voltak dalszerzőként és gitárosként is. Szerintem egy szinten voltak Glennnel és K.K.-val. Larryvel pedig mindig nagyon össze voltunk zárva ritmikailag.
A produkció is sokat fejlődött, kristálytisztán szól a lemez…
Amikor leszerződtünk az Atlantichez, jóval nagyobb költségvetésekből dolgozhattunk. A produkció mindenképpen előrelépés volt a Shrapnel-korszakhoz képest.
A dalok zseniálisan felépítettek – a Welcome to the Ball a Vicious Rumors pályafutásának csúcsa?
Szerintem igen. Mindenki azt mondja, hogy az első négy album határozza meg a Vicious Rumors hangzását és örökségét. Az ötünk között különleges kémia és varázslat működött, amit nem lehet újra létrehozni.
Milyen turnék követték a lemezt?
Volt egy nagy európai turnénk a Savatage-dzsel, ami fantasztikus volt. Headlinerként végigturnéztuk az USA-t, majd Japánba is eljutottunk egy hétre, ahol remek koncertjeink voltak. Az egyik tokiói bulit fel is vettük, ebből lett az 1992-es live albumunk.
Dave, köszönöm szépen a válaszokat! Zárásként üzennél valamit az olvasóknak?
Köszönöm mindenkinek, aki életben tartja a Vicious Rumors zenéjét és örökségét!
A Facebookon itt találtok: www.facebook.com/DaveStarr7777
Illetve tavaly év végén kijött egy új dalunk/klipünk is NOT DEAD YET címmel :