Nem tartom valószínűnek, hogy késhegyre menő vitát generálnék azzal a kijelentésemmel, hogy A Faith No More képes testamentuma című kiadvány (https://konkretkonyvek.com/termek/a-faith-no-more-kepes-testamentuma/) a magyar nyelven valaha megjelent zenei képregények legjobban sikerült darabjai közé tartozik. Dudich Ákos és a rajzoló, Oravecz Gergely tartalom és forma szempontjából egyaránt a maximumot hozták ki az ottani sztoriból. A történet annak ellenére teljes volt, hogy a képregény szövegi szempontból alapvetően egy gyorsfogyasztásra készült formátum.
Ákos a már jó ideje szokásává vált zenei témájú biográfiák (lásd pl. https://rattlead.hu/2025/10/06/jeff-blue-linkin-park-a-csucsra-vezeto-ut-konkret-konyvek/) mellett időközben jelentkezett egy Beastie Boys képregénnyel is; mivel az a zenei világ meglehetősen távol áll tőlem, az a bizonyos füzet/könyv nem jutott el hozzám. Ellenben a Circus Germanicus alcímű kiadvány – a továbbiakban inkább könyvnek nevezném, mintsem füzetnek – kötelező olvasmány számomra.
A Rammstein sztorija, a hozzájuk kapcsolódó anekdoták, botrányok, szóbeszédek szinte tálcán kínálják a megrajzolás, megírás, magyartalanul megfogalmazva a képregényesítés lehetőségét. További érvként szolgált a projekt mellett, hogy hivatalos Rammstein könyv magyar nyelven még nem jelent meg – tudtommal máshogy sem. A billentyűs, Christian Lorenz életrajza ugyan kapott egy magyar nyelvű kiadást, de ha nem lett volna egyértelmű, maga Flake és a kiadó is úton útfélen hangoztatták, hogy az a könyv még véletlenül sem a zenekarról szól.
A frontember, Till Lindemann verseskötete szintén megjelent nálunk, annak pedig témaválasztásaiból adódóan kizárólag a zenekar dalszövegeihez volt köze. A Circus Germanicus tehát ha rendhagyó formában is, de az első, nyomtatásban megjelent magyar nyelvű Rammstein biográfia.
Ahogy Ákos részletesen leírja a bevezetőben, a képi anyag kifejezetten lassan állt össze, melynek hátterében a rajzoló személyében bekövetkezett változás állt, így a hosszúra nyúlt szünettel együtt több mint két évbe telt, mire a képregény formát öltött. A szerzők amúgy a véglegesítéskor a rajzoló személyében bekövetkezett, nem tervezett változást ügyesen áthidalták. A fekete-fehér képregény nagyjából nyolcvan oldalnyi terjedelemben kíséreli meg összefoglalni bő három évtized történetét, mi több, az előzmények egyenesen a második világháború végéig nyúlnak vissza. A formátum a bevezetőben emlegetett Faith No More képregényhez hasonló, a megvalósítás azonban más. A Circus Germanicus oldalain ugyanis szövegbuborékokat csak elvétve találni, ez a sztori alapvetően leíró jellegű. Mivel a Sehnsucht időszaka óta tartom magam rajongónak, a lemezeken túl többé-kevésbé tisztában vagyok a zenekar mindenkori viselt dolgaival is. Ezek tudatában merem leírni, hogy a könyv teljes képet ad a Rammstein jelenségről, melynek legalább olyan fontos velejárója a látvány, mint maga a zene.
Sőt, egyesek szerint Lindemann és társai az utóbbi hiányát leplezik az előbbivel – már csak emiatt is találó a Circus Germanicus alcím. A kiadvány lapjain nemcsak a zenekar, mint kollektíva, hanem a megbonthatatlan egységet képező hatos minden tagja megkapja a maga személyre szabott bemutatóját, ahogy a szükséges és indokolt mélységekig az egyes oldalági zenekarok, projektek is szóba kerülnek. Egy-egy képkockányi cameo erejéig nagynevű kollégák is feltűnnek, sőt még hazai érintettek felbukkanásával is lehet számolni – szóval érdemes nemcsak olvasni, hanem a képi anyagba is alaposabban belemerülni. Bár a zenekar épp egy csendesebb időszakát tölti, de a Rammstein évtizedek óta akkora márkanév a színtéren, hogy különösebb aktualitások nélkül is megérdemlik, hogy emlegessük őket. Jómagam pedig végszóként két szóval jellemezném a Circus Germanicust: hiánypótló és teljes.
Rendelési lehetőség: https://konkretkonyvek.com/termek/rammstein-circus-germanicus/