Arcana: Cantar De Procella (1997)

Magamba bámulós hangulataimban hajlamos vagyok az Arcana diszkográfiájában bogarászni, belelapozni a múltba. Ilyenkor – konkrét cél hiányában, sokszor önkéntelenül – a Cantar
Magamba bámulós hangulataimban hajlamos vagyok az Arcana diszkográfiájában bogarászni, belelapozni a múltba. Ilyenkor – konkrét cél hiányában, sokszor önkéntelenül – a Cantar
Régi, megsárgult térképeken az ismeretlen földrészekhez és tengerekhez előszeretettel azt írták: hic sunt dracones – itt sárkányok vannak. Megértem az egykori „térképészek”
Erre a lemezre már akkor kivetettem a hálóm, amikor végighallgattam az előzetesként közzétett dalt, és átfutottam közreműködőinek névsorát. A Reverse Engineer kreditjeiből
Ennek a cikknek már évekkel ezelőtt meg kellett volna születnie. Azért vártam vele eddig, hogy biztos legyen a benyomás, ne férkőzzön kétség
Voltak már különös zenekarok, amikkel összehozott a sors, de az Abysskvlt most viszi a prímet mind közül. Ha a funeral doom nem
Szimpatikus, de veszélyes vállalkozás egyetlen 42 perces számmal megtölteni egy lemezt. Hirtelenjében még példát is nehezen tudnék felhozni, ahol egy ilyen szokatlan
Valótlant állítanék, ha azt mondanám, meglepődtem Ihsahn új lemezének minőségén, mert nem lepődtem meg. Pavlovi reflex lehet nála, hogy nem nagyon nyúl
Sexepil a Rattle AD-n? Biztos, hogy jó helyen szerepel? Van erre valami magyarázat? Ha magyarázat nincs is, egy érvem akad: a Sugar
Ez a lemez akkor keltette fel érdeklődésem, amikor egy tavaly olvasott ajánlás nyomán rákerestem a Fortíđ ott kínálgatott albumára, a Narkissos-ra, de
Tökéletesen kerek és tökéletesen átlátszó. Nem csalás, nem ámítás. Az van, amit hallasz – egy molekulával sem több. Nem is olyan rég,