Dark Angel: Extinction Level Event (2025) 2.0

Nem minden fekete-fehér. Ezt példázva Coly szintén megírta a maga kritikáját az új Dark Angel albumról, azonban az övé szöges ellentéte a
Nem minden fekete-fehér. Ezt példázva Coly szintén megírta a maga kritikáját az új Dark Angel albumról, azonban az övé szöges ellentéte a
2005 óta, azaz idén immár 20 éve aktív résztvevője az undergroundnak a norvég (Hamar, Innlandet / Grimstad, Agder) Deathhammer, és ezt stílszerűen
2006 környékén felpezsdült a thrash metal színtér. Nemcsak a klasszikus bandát szállítottak le izgalmas anyagokat, hanem feltörekvő, energikus fiatal hordák is. A
Míg a világ thrash metal rajongó tábora a Dark Angel, szerintem is igencsak gyengére sikerült visszatérő albumán siránkozik, és megváltásként a Testament
Dark Angel-rajongó vagyok, sőt, nagy kedvenceim. Ugye két korszakra (Doty/Rinehart) bontható munkásságuk – én az utóbbival fedeztem fel és kedveltem meg őket.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy sok lengyel thrash metal bandát hallgatok! De ez nem meglepő, hiszen az extrém vonalról inkább death és
Annak idején, 2012. szeptemberének végén, egy hangulatos klubbulin vettem részt Marcaliban, a Kék Madárban. Amennyiben nem tévedek, az Age Of Agony volt
„Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj…”, ez a sor jutott eszembe, amikor eme
Ahogy sok más friss anyagot, természetesen ezt is Metálbéci ajánlotta a figyelmembe. A zenei irányvonal mellett a poénos cím is felkeltette az
Volt, anno (a ’80a-s évek, a ’90-es évek legelejéről beszélek) nekünk, magyaroknak (is) egy thrash színterünk. Még pedig nem is akármilyen. Mirror,