3 Inches of Blood: Long Live Heavy Metal (2012)
Le lehet élni metalosként úgy a 21. század első negyedét, hogy az ember nem hallgat 3 Inches of Blood-ot? Úgy tűnik, igen.
Szerző: Coly
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.
Crowd surfing kisokos – úszóknak és úsztatóknak
Szerintem mindenki tudja, mi az a crowd surfing: koncert közben a közönség feje fölött, a nézők kezén siklani a színpad felé. Az
Black Majesty: Oceans of Black (2025)
Bevallom, némi előítélettel viseltetek az Ausztráliából érkező csapatok iránt. Mintha az a vidék „az Isten háta mögött” lenne, az AC/DC-t és néhány
Helms Deep: Chasing the Dragon (2025)
„Na, egy újabb visszatérő!” – gondoltam, amikor először megláttam a floridai zenekar nevét, valamiért ugyanis úgy emlékeztem, mintha a metal hőskorában, a
Leverage: Gravity (2025)
Lehet, hogy hallottál már a finn Leverage-ről, hiszen az idei a hatodik nagylemezük, ráadásul remek muzsikát játszanak, nekem viszont a mostani az
Tomb of Giants: Holding the Flame (2025)
A mostani az első találkozásom a 2013 óta létező német csapattal, akik dalaikban a régi iskola, a ’80-as évek másod-harmadvonalbeli zenekarainak örökségét
Reflection: The Battles I Have Won (2025)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem általában legalább három hallgatás kell ahhoz, hogy elkezdjen tetszeni egy anyag, hogy jó ismerőseimmé váljanak
In memoriam: Ozzy Osbourne – Blizzard of Ozz (1980)
Jómagam valamikor 1983-84 körül kezdtem követni a Black Sabbath és Ozzy akkor már csaknem másfél évtizede – előbb együtt, majd két külön
Warkings: Armageddon (2025)
Hét évvel ezelőtti színre lépésekor a Warkings izgalmas új szereplőnek tűnt a nemzetközi fémzenei színtéren: különböző történelmi korokból érkezett harcosok emelték a
Alestorm: The Thunderfist Chronicles (2025)
A zene mint élmény teljességéhez a külcsín is szervesen hozzátartozik: az adott csapat imázsa, színpadi megjelenése, a muzsikusok kinézete, a lemezborítók. Mindezek