Deathstars: Night Electric Night (2009)
A svéd csapatot első ízben a 2010-es, csillebérci Metalfesten láttam-hallottam. Nem estem hanyatt a produkciójuktól, amit akkor egyfajta tinédzserlányoknak szánt Marilyn Manson-Rammstein
A svéd csapatot első ízben a 2010-es, csillebérci Metalfesten láttam-hallottam. Nem estem hanyatt a produkciójuktól, amit akkor egyfajta tinédzserlányoknak szánt Marilyn Manson-Rammstein
Ahogy azt egy korábbi cikkemben is írtam, a ’84-’85 táján megismert heavy metal bandák azonos eséllyel indultak nálam. Egyrészt mert akkoriban –
Bár 2022 nyarán látott napvilágot, hozzám csak a tavaly őszi felhozatallal együtt jutott el a lengyel csikócsapat bemutatkozó albuma. A nevük alapján,
A Final Axe egy sajnálatosan rövid életű Las Vegas-i csapat volt: ugyan már alakulásuk évében, 1989-ben megjelent bemutatkozó nagylemezük, a Beyond Hell’s
Tegnap újra előkerült nálam az Evenmore egyetlen nagylemeze, a Last Ride, és a dalokat hallgatva késztetést éreztem arra, hogy ismét említést tegyek
A közelmúltban újra kedvem támadt a ’80-as évek közepéről származó heavy metal albumokat, olyan „fapados” old school zenéket hallgatni, amelyeket eddig nem
Ez azon helyzetek egyike, amikor a „közízlés” és az én személyes ízlésem találkozik: már bekészítettem meghallgatásra a csapat legfrissebb albumát, amikor láttam,
Nálam annak idején nagyon betalált a Thronehammer 2019-es debütje, az Usurper of the Oaken Throne; az újgenerációs doom csapatok alkotásait számon tartó
Érdekes, hogy míg a Celtic Frost diszkográfiáját szinte hézagmentesen magamévá tettem, elődzenekarának, a Hellhammernek a muzsikáját mindeddig negligáltam. Úgy gondoltam, az tényleg
Legújabban azt találtuk ki magunknak (és nektek), hogy végre őszintén bevalljuk egymásnak, melyek azok a neves előadók, akiktől eddig egyetlen hangot, egyetlen