Scorpions: Love at First Sting (1984)
A legendás német csapat 1985-ig tartó korszakának diszkográfiája úgy állt össze a gyűjteményemben, mint egy óriási, szabálytalan puzzle. Az 1978-as Tokyo Tapes
Szerző: Coly
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.
Xion: Between Shadows and Gods (2024)
Azt gondolom, minden irányzatra igaz, hogy azokban sok a hallgatható, akár kellemes pillanatokat is okozó anyag, ám jóval kevesebb az igazán kiemelkedő
Final Strike: Finding Pieces (2023)
„Egész jó zene, megtartom.” „Lehet, hogy írni is fogok róla.” „Ez nagyon jó zene! – nagyjából ilyen stációkon mentem keresztül, ahogy egyre
Bruce Dickinson: The Mandrake Project (2024)
Akárcsak a Judas Priest új lemezének, Bruce Dickinson legfrissebb alkotásának érkezését is élénk érdeklődés övezte. Nem véletlenül: az Iron Maiden frontembere utoljára
Messiah: Christus Hypercubus (2024)
Fénykorában nem voltam nagy rajongója a Messiah-nak (azért az Extreme Cold Weatherről bejött néhány nóta, amelyeket a mai napig hallgatok), ennek ellenére
Grip. Inc.: Solidify (1999)
A groove metal mint irányzat nagyon rövid időn belül, a ’90-es évek első felében, közepén már maximális fordulatszámon pörgött. Olyan korszakalkotó darabok
Bokassa: All Out of Dreams (2024)
Sokakkal együtt én is akkor figyeltem fel a Bokassára, amikor 2019-ben a Metallica őket választotta európai stadionturnéja egyik előzenekarának. Lars Ulrich egyenesen
Lucifer: Lucifer V (2024)
Egészen mostanáig, ha megkérdezték volna tőlem, hogy melyik a kedvenc Lucifer-albumom, nemigen tudtam volna választani közülük. A banda zenéje az évek során
Piledriver: Stay Ugly (1986)
Kivel is kezdjem ezt a történetet, amelynek nem egy, hanem minimum két, de még inkább három főszereplője van? Talán a kirakatemberrel, Gordon
Aortha: Monolit (2023)
Az Aortha ötlete a bosnyák gitáros, Predrag Glogovac fejéből pattant ki, aki eredetileg korábbi csapata, a Monolit újabb albumát akarta tető alá