Autonoesis: Moon of Foul Magics (2022)
Alessandro Bariccótól jelenleg a City a kedvenc regényem, úgy, hogy miközben egyes részeit imádom, és ezek miatt újra és újra elolvasom a
Szerző: Coly
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.
Rage: XIII (1998)
Ha szigorúan vesszük, a XIII a Rage-nek nem a tizenharmadik, csupán a tizenegyedik stúdióalbuma. Persze ott van a ’94-es 10 Years in
Victim: Planet of Graves (2022)
E nem túl egyedi nevet viselő német zenekar 2007 óta létezik, ám egészen tavaly decemberig mindössze három EP-re és egy koncertalbumra futotta
GWAR: The New Dark Ages (2022)
Egészen mostanáig sikerült távol tartanom magam a GWAR világától, ami, valljuk be, nem kis teljesítmény, hiszen egy csaknem 40 éve létező zenekarról
2wo: Voyeurs (1998)
Halford, Fight, 2wo – Rob Halford Judas Priest-en kívüli zenei kalandozásainak állomásai. Nem időrendben, hanem ahhoz a klasszikus heavy metalhoz viszonyított stílusbeli
Danzig-albumok rangsorolva. Vigyázat, szubjektív!
Az elmúlt bő három évtizedben több szempontból is érdekesen alakult a kapcsolatom Glenn Danzig csapatával. Az 1990-es Lucifuge megjelenését követően találtam rájuk,
The Evil: Seven Acts to Apocalypse (2023)
Ez a brazil okkult doom csapat még 2017-ben került a látókörömbe. Akkor már öt éve léteztek, de a zenekar nevével azonos címet
„Benne van nálad a legjobb tízben?”
„Benne van nálad a legjobb tízben?” – kérdezte Zsoli, közvetlenül a brnói Manowar-koncert után, a zenekarral kapcsolatos rajongásom mértékét firtatva. Nehezen tudtam
The Lightbringer of Sweden: The New World Order (2023)
Svédország Fényhozója – milyen ambiciózus név, leginkább egy Manowar-kaliberű, küldetéstudatos csapathoz illene, ám ha tudjuk, hogy a Lightbringer latinul Lucifer, máris más
Ráhallgató: Sabaton, Leather… és a többiek
Sabaton: The War to End All Wars (Nameless listájáról) A Sabaton muzsikája csupán néhány évvel ezelőtt jutott el hozzám, amikor jó néhányat