Vhäldemar: Sanctuary of Death (2024)
Az elmúlt hetekben több olyan anyagba is belefutottam, amely tetszett ugyan, ám sajnálatos módon túlságosan is emlékeztet a nagy példaképek bizonyos alkotásaira,
Címke: heavy/power metal
Ironflame: Kingdom Torn Asunder (2024)
Úgy gondolom, hogy az egyszemélyes formációk inkább a black metalban bevett formula, legalábbis én ott találkoztam leginkább ilyen bandákkal, illetve még az
Holy Mother: Rise (2024)
A Holy Mother név számomra sokáig csupán az 1998-as Toxic Rain albumot jelentette. Az az anyag a mai napig tetszik, azt viszont
Bulletbelt: Burn It Up (2023) & Electro Charged: Reign of Deception (2024)
Érdekes az új zenék szellemi-lelki befogadásának folyamata: ahogy zúdulnak rám az általam korábban nem ismert előadók aktuális alkotásai, a többszöri hallgatás során
Nemedian Chronicles: The Savage Swords (2024)
Kora ifjúságomat két író határozta meg: Edgar Rice Burroughs a Tarzan könyvek szerzője és Robert E. Howard a Conan történetek megálmodója. El
Overlorde: Awaken the Fury (2023)
Az Overlorde egy kultikus, US heavy/power metal muzsikában utazó zenekar New Jersey-ből, amelyet még a nyolcvanas években alapított Mark „M.E.” Edwards gitáros
Primal Fear: Code Red (2023)
Egy kicsit messziről kezdem, de rövid leszek: a Gamma Ray 1990-es bemutatkozó albuma, a Heading for Tomorrow máig nagy kedvencem, de nem
Burning Sun: Wake of Ashes (2023)
Nos, hadd kezdjem azzal ezt a lemezismertetőt, hogy elmeséljem, mi már elég régóta ismerjük egymást Papi Zolival a Burning Sun “brand” megalkotójával.
Jag Panzer: The Hallowed (2023)
Az 1981-ben alakult coloradói csapat az általam ismert eddigi legjobb albumával rukkolt elő – hozzáteszem, a mostanin kívül csupán az 1984-es debüt
Fifth Angel: When Angels Kill (2023)
Az utóbbi évek pozitív tapasztalatai egyértelműen arra bátorítanak, hogy adjak esélyt a ’80-as évekből ismert/kedvelt bandák hosszú kihagyás után megjelentetett visszatérő lemezeinek.