Power Paladin: Beyond the Reach of Enchantment (2026)
A Power Paladin mindig kedves lesz a szívemnek, hiszen Rattle magazinos debütálásom a PP első albuma volt. Ami aztán kiállta az idő
Címke: heavy/power metal
Wings of Destiny: Masters of War (2025)
Ez egy tavalyi album. Igaz, az év végén látott napvilágot, de akkor is: mire eljutott hozzám, már rég ’26-ot tapostunk, ezért úgy
Lion’s Share: Inferno (2026)
Hivatalosan március 27-én lát majd napvilágot, én viszont már december eleje óta pörgetem a lemezt; nem is értem, mi értelmét látják ennek
Gargant: Dead Night Defiance (2025)
Az utóbbi hónapokban számos újdonságot hallgattam meg, de egyiknél sem éreztem az oly nagyon keresett „Hűha” érzést, amikor elönt a kellemes tudat,
Reflection: The Battles I Have Won (2025)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem általában legalább három hallgatás kell ahhoz, hogy elkezdjen tetszeni egy anyag, hogy jó ismerőseimmé váljanak
Dragon Skull: Chaos Fire Vengeance (2025)
Én nem tudom mi van a görög levegőben, lehet, hogy a hősök emlékezete, melyet gyermekkorban beléjük táplálnak az általános iskolában, de valami
Predator: Unsafe Space (2025)
Már a ’80-as években is Dunát lehetett rekeszteni -tor végű zenekarnevekkel, amelyek amellett, hogy elég hangzatosak, legalább ennyire sablonosak is voltak. Annihilator,
Dynazty: Game of Faces (2025)
Bár a Dynazty 2007-ben alakult, én relatíve későn, a 2018-as Firesignnál kapcsolódtam be a sztoriba, de azóta lelkesen követem a svéd metál
Starchaser: Into the Great Unknown (2024)
Ha azt mondom, svéd heavy/power metal, valószínűleg mindenkinek beugrik egy bizonyos megszólalás, zenei irányvonal, amelynek gerincét a lendületes, fogós dallamokra épülő nóták
Triumpher: Spirit Invictus (2024)
Harry Potter mentegetőzését némileg kifordítva: nem én keresem a görög csapatokat, rendszerint azok találnak meg engem. Ahogy korábban is írtam: amikor meghallgatok