Starchaser: Into the Great Unknown (2024)
Ha azt mondom, svéd heavy/power metal, valószínűleg mindenkinek beugrik egy bizonyos megszólalás, zenei irányvonal, amelynek gerincét a lendületes, fogós dallamokra épülő nóták
Címke: heavy/power metal
Triumpher: Spirit Invictus (2024)
Harry Potter mentegetőzését némileg kifordítva: nem én keresem a görög csapatokat, rendszerint azok találnak meg engem. Ahogy korábban is írtam: amikor meghallgatok
Fairytale: Army of Ghosts (2023)
Túlnyomórészt frissen megjelent lemezeket és több évtizedes klasszikusokat hallgatok, a gyűjteményembe csak néhanapján kerül be egy-egy nem teljesen új, ám nem is
Legions of the Night: Darkness (2024)
Úgy tűnik, az ihletettség nagyon mélyen gyökerezik Jens Faber fő dalszerzőben, hiszen 2021 óta immár a harmadik lemezét adja ki a német
Achelous: Tower of High Sorcery (2024)
Amikor először szólalt meg a fejhallgatómban az Achelous idei albumát felvezető Whispering Forest intró, az angyali női ének dallamvezetése hallatán azt gondoltam,
Vhäldemar: Sanctuary of Death (2024)
Az elmúlt hetekben több olyan anyagba is belefutottam, amely tetszett ugyan, ám sajnálatos módon túlságosan is emlékeztet a nagy példaképek bizonyos alkotásaira,
Ironflame: Kingdom Torn Asunder (2024)
Úgy gondolom, hogy az egyszemélyes formációk inkább a black metalban bevett formula, legalábbis én ott találkoztam leginkább ilyen bandákkal, illetve még az
Holy Mother: Rise (2024)
A Holy Mother név számomra sokáig csupán az 1998-as Toxic Rain albumot jelentette. Az az anyag a mai napig tetszik, azt viszont
Bulletbelt: Burn It Up (2023) & Electro Charged: Reign of Deception (2024)
Érdekes az új zenék szellemi-lelki befogadásának folyamata: ahogy zúdulnak rám az általam korábban nem ismert előadók aktuális alkotásai, a többszöri hallgatás során
Nemedian Chronicles: The Savage Swords (2024)
Kora ifjúságomat két író határozta meg: Edgar Rice Burroughs a Tarzan könyvek szerzője és Robert E. Howard a Conan történetek megálmodója. El