Grave Digger: Bone Collector (2025)
Az első három Grave Digger lemez máig nagy kedvencem, az 1986-os Digger album (Stronger than Ever) viszont messzire lökött tőlük, skótos korszakában
Címke: power metal
Silent Winter: Utopia 2024
Egyszerűen nem mehetünk el említés nélkül emellett az album mellett. Nem hagyja a lelkiismeretem. Olyan súllyal robbant be a lejátszómba 2024 végén,
Frozen Crown: War Hearts (2024)
Az olasz csapat pályafutását második albuma, a 2019-es Crowned in Frost óta követem nyomon. Ám míg az az anyag bejött, a rá
3in1 lemezajánló: Glyph – Soultrace – Nightsteel
Glyph: Honor, Power, Glory (2024) A Glyph egy végtelenül dallamos, ragadós refrénekkel és gitártémákkal operáló metal brigád Kanadából, élén az egyik kedvenc
Bloodorn: Let the Fury Rise (2024)
A Bloodorn egy egészen friss brigád. Az egykori Sirenia tagok, a gitáros Nils Courbaron, és a dobos Michael Brush kiegészülve a Freedom
Unleash the Archers: Phantoma (2024)
A maga idejében többen is dicsérték a kanadai zenekar legutóbbi lemezét, a 2020-as Abysst, így meghallgattam, és bár tetszett, utólag csupán a
Warlord: Free Spirit Soar (2024)
Az amerikai Warlord kultikus csapat, nyugodtan nevezhető a ’80-as évekbeli heavy metal szcéna érdekes színfoltjának. Ha mást nem is, Child of the
The Headless Ghost: King of Pain (2024)
Azért valljuk be, a power metal kifejezés ma már egy elég elcsépelt fogalom. Régebben, mondjuk olyan 20-25 évvel ezelőtt, ha valamire ráaggatták
Coventhrall: Legacy of Morfuidra (2024)
Bevallom nem ismertem korábban a zenekart. Igazából a borító keltette fel az érdeklődésemet és hallgattam bele a finn zenekar új albumába. Majd
Rifforia: Axeorcism (2024)
Kissé messziről fogok indítani, de talán hamar világos lesz, hogy miért. Amikor a Facebookhoz csatlakoztam valamikor a korai hőskorszakban, azon túl, hogy