Megmaradni, meghaladni
„Én ilyen zenét 15 éves koromban hallgattam” – mondta Tomi barátom (aki ma alternatív hazai zenékben utazik) az általam kedvelt metalra. Arról,
Szerző: Coly
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.
Savage Grace: Sign of the Cross (2023)
Az idei esztendő, úgy tűnik, a nagy visszatérések éve. A Holy Moses 9, a Dozer 15, az Extreme 25, a Mezzrow 33,
Blood Ceremony: The Old Days Remain (2023)
A kanadai Blood Ceremony az egyik kedvenc „csajos” zenekarom. A dalszövegeiben gyakran boszorkányos, okkult témákat feszegető, pszichedelikus doom csapat muzsikájában izgalmasan keveredik
Dozer: Drifting in the Endless Void (2023)
Skandináv desert rock/stoner metal? Már önmagában is képzavarnak tűnik, pedig a svéd Dozer Európában az elsők között vette fel az amerikai Palm
Guilty Pleasures 7: Korpiklaani
Jó ideje szunnyadó alrovatunkat felélesztve, ez alkalommal egy bő évtizeddel ezelőtti „botlásomról” szeretnék számot adni nektek. Talán nem is bűnös élvezetnek, hanem
Kings Never Die: All the Rats (2023)
Szerkesztői-újságírói minőségemben elég sok promóciós anyagot kapok, általában kisebb kiadóktól, és bizony a figyelmembe ajánlott bandák láttán a legritkább esetben csillan fel
Beastmaker: Body and Soul (2020, 2021)
Az új zenék egy részével úgy találkozom, hogy alig van információm velük kapcsolatban: csak a műfaji besorolást, az album- és a számcímeket,
Kamelot: The Awakening (2023)
A floridai dallamos power metal csapatot az 1999-es The Fourth Legacy albummal ismertem és szerettem meg, és máig ez a kedvenc anyagom
Deimos’ Dawn: Anthem of the Lost (2023)
Marc Grewe munkássága egészen idáig kimaradt az életemből. A Morgoth death metalja a ’90-es évek első felében nem az én zeném volt,
Metallica: 72 Seasons (2023)
Már a Rattle szerkesztőségi csoportban is elsütöttem, de itt sem hallgathatom el időutazó érzésemet. Mintha csak a ’80-as években járnánk: múlt pénteken,