Diehumane: The Grotesque (2023)
Vajon milyen zenét kapnánk, ha elegyítenénk az Exodus és az A Pale Horse Named Death muzsikáját? A kérdés pusztán elméleti, mert bár
Szerző: Coly
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.
Elegant Weapons: Horns for a Halo (2023)
Tetszik ez az anyag, jó ideje tervezem, hogy írok róla, ám ma, ahogy láttam a Shock! magazin oldalán is az ajánlót, úgy
Bloodbound: Tales from the North (2023)
Na, jó, talán túlzás volt a részemről azt állítani, hogy a csapat idei albumának esélye van bekerülni az év végi Top 10-embe
Jók, jobbak, legjobbak: 2023 második negyedévének szubjektív értékelése
Kivételesen a szokásosnál bővebb lére eresztem a mondanivalómat, ez az összegzés ugyanis remek alkalmat kínál arra, hogy olyan lemezekről is szót ejtsek,
Concrete Age: Bardo Thodol (2023)
Biztos veletek is történt már olyan, hogy évekig, akár évtizedekig is elkerültétek egymást olyan csapatokkal, amelyeknek a muzsikáját pedig egyenesen nektek írták.
Wasteland Clan: The End of Time (2023)
„2120-ban járunk. Az elmúlt évszázad katasztrófáinak túlélői új reményre lelnek. Amit sok próféta megjósolt, és amit a népek vártak, végre valóra vált.
Metal Church: Congregation of Annihilation (2023)
Régi Metal Church-rajongóként talán már a Ronny Munroe-éra kapcsán is érdemes lett volna úgy gondolkodnom, hogy Kurdt Vanderhoofnak ez egy másik csapata,
Nuclear Assault: Survive (1988)
Bár a Survive két év különbséggel követte a csapat bemutatkozó albumát, a Game Overt, a Handle with Care-től viszont csupán egy esztendő
Intöxicated: Sadistic Nightmares (2023)
Ha ö betűt látok egy külföldi zenekar nevében, rögtön olyan csapatok ugranak be, mint a Motörhead, a Mötley Crüe, esetleg – lemez-
Blind Illusion: The Sane Asylum (1988)
Valószínűleg sokkal inkább megmaradt volna pókhálós-patinás kult státuszban, kevesek kevésbé ismert kedvencének a San Franciscó-i progresszív thrash csapat ma 35 éves debüt