Intöxicated: Sadistic Nightmares (2023)
Ha ö betűt látok egy külföldi zenekar nevében, rögtön olyan csapatok ugranak be, mint a Motörhead, a Mötley Crüe, esetleg – lemez-
Szerző: Coly
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.
Blind Illusion: The Sane Asylum (1988)
Valószínűleg sokkal inkább megmaradt volna pókhálós-patinás kult státuszban, kevesek kevésbé ismert kedvencének a San Franciscó-i progresszív thrash csapat ma 35 éves debüt
Necronomicon: Constant to Death (2023)
Nameless kollégám szerint, aki nálam hamarabb hallgatta a Necro’ idei nagylemezét, a Constant to Death szimplán vállalhatatlanra sikeredett. Ám mivel a csapat
Majesty: Back to Attack (2023)
A német csapat ez év április 6-án jelentette be, hogy a most megjelent Back to Attack az utolsó albumuk, az április 28-i
Kirk Arrington (1962-2023)
Bár utolsó zenekarában, a Seattle-i Garden of Edenben is több mint másfél évtizeddel ezelőtt adott utoljára életjelet magáról, számomra máig Kirk Arrington
Uncle Acid and the Deadbeats, Blood Ceremony, Gaupa – Budapest, A38 Hajó, 2023. május 18.
A hiúz, a boszorkány és az árnyak, avagy extázis, mágia és titokzatosság három felvonásban Hogy nagyobb névnek számít-e a színtéren az Uncle
Megmaradni, meghaladni
„Én ilyen zenét 15 éves koromban hallgattam” – mondta Tomi barátom (aki ma alternatív hazai zenékben utazik) az általam kedvelt metalra. Arról,
Savage Grace: Sign of the Cross (2023)
Az idei esztendő, úgy tűnik, a nagy visszatérések éve. A Holy Moses 9, a Dozer 15, az Extreme 25, a Mezzrow 33,
Blood Ceremony: The Old Days Remain (2023)
A kanadai Blood Ceremony az egyik kedvenc „csajos” zenekarom. A dalszövegeiben gyakran boszorkányos, okkult témákat feszegető, pszichedelikus doom csapat muzsikájában izgalmasan keveredik
Dozer: Drifting in the Endless Void (2023)
Skandináv desert rock/stoner metal? Már önmagában is képzavarnak tűnik, pedig a svéd Dozer Európában az elsők között vette fel az amerikai Palm