Enterprise Earth: Death: An Anthology (2024)
A művészetté válás útja Még a pandémia előtt lehetett, mikor először találkoztam az Enterprise Earth zenéjével. A Chelsea Grin, Oceano és a
A művészetté válás útja Még a pandémia előtt lehetett, mikor először találkoztam az Enterprise Earth zenéjével. A Chelsea Grin, Oceano és a
Itéletnap, gyúrás és Carl Weathers Elég kevés olyan zenekar van, akik képesek humort csempészni a zenéjükbe. Ha hirtelenjében kellene mondanom néhányat, akkor
Egy majdnem tökéletes visszatérés Sok olyan alulértékelt metalcore együttes létezett anno 2004-ben, akiknek a zenei tehetsége és intenzitása szabályos szimbiózisban volt. Az
Amikor valami brutálisabbra vágyom Sokszor céloztam rá és említettem is, hogy nem feltétlenül vagyok híve a brutálisabb és technikásabb death metalnak, mert
Minden évben ér valami új és váratlan és ez általában – főleg az utóbbi pár évben – az év elején történik velem.
Wayne öröksége nyomában Hihetetlen leírnom, mert még továbbra is fájó, hogy Wayne Static itt hagyott minket, és ez November 1-én lesz 10
Ismét folytatom a Szűz Füllel való kalandozásaimat, de először szeretnék kitérni a Manowar – Battle Hymnsnél olvasott kommentekre: Nagyon szépen köszönöm a
Új metalcore lemez szagát érzem a levegőben… Nem is csoda, hiszen a főszerkesztő jelezte nekem még január végén, hogy közeledik az új
Szerintem nem igazán újdonság, ha azt mondom, nagy thrash metal rajongó vagyok és ezt a kollégáknak is erőteljesen bizonyítottam Óbarock-on, ahol a
Újabb időutazásra szeretném meginvitálni a kedves olvasóinkat és ismét 1994-be repülünk vissza, amikor a metál műfaj igencsak változatos volt és nem egysíkú.