Necrodeath: Arimortis (2025)
„Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj…”, ez a sor jutott eszembe, amikor eme
„Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj…”, ez a sor jutott eszembe, amikor eme
Ahogy sok más friss anyagot, természetesen ezt is Metálbéci ajánlotta a figyelmembe. A zenei irányvonal mellett a poénos cím is felkeltette az
Volt, anno (a ’80a-s évek, a ’90-es évek legelejéről beszélek) nekünk, magyaroknak (is) egy thrash színterünk. Még pedig nem is akármilyen. Mirror,
Nem tudom, hogy valóban így van-e, de szeretném hinni, hogy Európában elsőként mi, a Rattle Inc. hasábjain írtunk az Új-zélandi maori metalosokról.
A SpiritWorld a szegény ember Slayer-e. A thrash metal egykori nagyágyúja rajongójának pótkávéja. Stu Folsomék olyan hannemanos/kinges riffekkel pakolják tele dalaikat, hogy
Az Insane Hellride Entertainment újra belecsap a lecsóba. A Supersonic Blue Hell-lel összeállva egy újabb különleges estét szervezett le a thrash-rajongóknak a
1988 – 1995 közt létezett, alkotott és koncertezett thrasher brigád 9 dalt rögzített az egykori demóanyagok tételeiből válogatva. A felvételek a Supersize
Úgy tűnik, a tavasz érkeztével együtt végre befutnak a számomra említésre méltónak tartott idei új metal anyagok is! A múlt héten kijött Costa
Mint azt már néhányszor írtam, a Közép- és Dél-amerikai underground metal mezőny nem tartozik a szívem csücskéhez, de néhány bandának, mint ebben
Végre! Ahhoz képest, hogy állítólag már 2022 végén is csak a keverés volt hátra, elég sokáig húzódott a kanadai thrash brigád harmadik