Blood Feast: Infinite Evolution (2024)
Mind jómagam, mind Bársony Péter kolléga írt már erről a Bayonne-i (New Jersey) csapat Kill for Pleasure debütálásáról. Én a jubileum, ő
Címke: Thrash metal
Syn Absence: Realm of Hate (2024)
Hogy milyen megtévesztő lehet egy weboldal vagy egy médium által egy adott muzsikára ragasztott skatulya, arra jó példa a Los Angeles-i Syn
Sylosis: The Path (2024, EP)
Az a fura helyzetáll fent, hogy visszanézve az idei cikkeimet, kicsit meglep, hogy mindössze két lemezajánló irományt látok csak közöttük… Igaz, azok amolyan duó-pack
2in1: Ritual Carnage – The Highest Law (1998); Hypnosia – Extreme Hatred (2000)
Ritual Carnage: The Highest Law (1998) Nem mondhatnánk, hogy ’98-ban térdig gázoltunk a thrash metal kiadványokban, de azért volt pár album, amelyekkel
Ataraxia: Torments of Reality (2024)
Nem igazán értékelem, amikor egy zenekar jól hallhatóan (szándékosan vagy tudat alatt) ugyanolyan vagy nagyon hasonló zenét játszik, mint valamelyik nagy példaképe.
Mayhemic: Toba (2024)
Nem tagadom, nagyon szeretem a Dél-Amerikai metal színteret, legyen szó thrash, death, vagy doom zenéről. Értelemszerűen fő favoritom a Sepultura (a Chaos
Evildead: Toxic Grace (2024)
Annak idején, 1987-ben, amikor megalakult az EvilDead (Evil Dead) – nevüket Sam Raimi horrorfilmje, a The Evil Dead alapján vették fel –,
Sodom: Agent Orange (1989)
Azon gondolkodtam, mielőtt nekiálltam eme írásomnak, hogy mi lett volna a Sodomból, ha annak idején Michael „Destructor” Wulf gitárost (R. I. P.)
Necrodeath: Fragments Of Insanity (1989)
Véleményem szerint az olasz bandák a ’80-as években nem tudtak kitörni önnön árnyékukból, megmaradtak a metal világ mellékszereplőinek. Ettől függetlenül, hogy valamilyen
Kerry King: From Hell I Rise (2024)
Hogy izgatottan vártam-e Kerry King első szólóalbumának megjelenését? Nem mondhatnám, hogy tűkön ültem, ugyanakkor kíváncsi voltam, mit hoz össze az a thrash