Ataraxia: Torments of Reality (2024)
Nem igazán értékelem, amikor egy zenekar jól hallhatóan (szándékosan vagy tudat alatt) ugyanolyan vagy nagyon hasonló zenét játszik, mint valamelyik nagy példaképe.
Nem igazán értékelem, amikor egy zenekar jól hallhatóan (szándékosan vagy tudat alatt) ugyanolyan vagy nagyon hasonló zenét játszik, mint valamelyik nagy példaképe.
Amikor először szólalt meg a fejhallgatómban az Achelous idei albumát felvezető Whispering Forest intró, az angyali női ének dallamvezetése hallatán azt gondoltam,
Szeretem az olyan filmeket, regényeket, amelyek több szereplő nézőpontjából is elmesélik ugyanazt a történetet. Így aztán, bár már olvastam Ozzy Osbourne, Ronnie
Milyen kevés kell a boldogsághoz! Egy rutinos bostoni banda, akik nem akarják megújítani a műfajt, megváltani a világot, viszont jó dalokat írnak.
Taking Over, Under the Influence, Horrorscope – valahogy így néz ki nálam a dobogós Overkill-albumok sorrendje. Még a ’90-es évek legelején is
Az elmúlt hetekben több olyan anyagba is belefutottam, amely tetszett ugyan, ám sajnálatos módon túlságosan is emlékeztet a nagy példaképek bizonyos alkotásaira,
A maga idejében többen is dicsérték a kanadai zenekar legutóbbi lemezét, a 2020-as Abysst, így meghallgattam, és bár tetszett, utólag csupán a
2024. második negyedévének szubjektív értékelése Az április elejétől június végéig terjedő időszakban összesen 39 idei megjelenésű albumot ismertem meg, ami jóval kevesebb
Nem sokkal a Rattle Inc. újraindulását követően, 2017 januárjában összegyűjtöttem és közzétettem, hogy eddigi életem során mely rock/metal anyagok gyakorolták rám a
A Holy Mother név számomra sokáig csupán az 1998-as Toxic Rain albumot jelentette. Az az anyag a mai napig tetszik, azt viszont