CRIONIC: The Land Which Once Were (2024)
Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a ’80-as évek legelején Dániát a Mercyful Fate tette fel a heavy metal zene
Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a ’80-as évek legelején Dániát a Mercyful Fate tette fel a heavy metal zene
Kissé messziről fogok indítani, de talán hamar világos lesz, hogy miért. Amikor a Facebookhoz csatlakoztam valamikor a korai hőskorszakban, azon túl, hogy
Azt gondolom, minden irányzatra igaz, hogy azokban sok a hallgatható, akár kellemes pillanatokat is okozó anyag, ám jóval kevesebb az igazán kiemelkedő
Minden évben ér valami új és váratlan és ez általában – főleg az utóbbi pár évben – az év elején történik velem.
Ahogy múlt héten a Nőnap mellé „ünnepi tortahabként” megkaptuk az új Priest lemezt, úgy most március 15-én, a nemzeti ünnepünk mellé is
Már az elején leszögezem, év végi top 10-es lista helyezettel van dolgunk! Méghozzá garantáltan a felső házból. Rég habarodtam bele így lemezbe,
„Egész jó zene, megtartom.” „Lehet, hogy írni is fogok róla.” „Ez nagyon jó zene! – nagyjából ilyen stációkon mentem keresztül, ahogy egyre
Wayne öröksége nyomában Hihetetlen leírnom, mert még továbbra is fájó, hogy Wayne Static itt hagyott minket, és ez November 1-én lesz 10
Akárcsak a Judas Priest új lemezének, Bruce Dickinson legfrissebb alkotásának érkezését is élénk érdeklődés övezte. Nem véletlenül: az Iron Maiden frontembere utoljára
Fénykorában nem voltam nagy rajongója a Messiah-nak (azért az Extreme Cold Weatherről bejött néhány nóta, amelyeket a mai napig hallgatok), ennek ellenére