Evil Invaders: Shattering Reflection (2022)
Ezzel a belga (limburgi illetőségű) négyesfogattal való találkozásom a „szerelem első látásra/hallásra” esete volt (hasonlóképp a japán Lovebites-hoz). A tavalyi Lowland Fest
Deimos’ Dawn: Anthem of the Lost (2023)
Marc Grewe munkássága egészen idáig kimaradt az életemből. A Morgoth death metalja a ’90-es évek első felében nem az én zeném volt,
Windir: Likferd(2003)
Nagyon sokat töprengtem akkor, és most is a cikk megírása közben, vajon sajnálnom kéne-e Valfart, vagy irigyelnem? Esetleg sok más kortársa, zenésztársa
YOB – Clearing The Path To Ascend (2014)
1. WHAT IS REALITY? – Van néhány zenekar, melyeket amennyire kedvelek, annyira nehezen engednek közel magukhoz. Részben azonosulok velük, részben meg ott
To The Grave: Director’s Cut (2023)
Jobb mint a Lorne Shore??? Halljam!!! Néhány hete olvastam az egyik zenei oldalon egy érdekes, ám erős lemezismertetőt egy ausztrál Deathcore együttesről,
Lovebites: Judgement Day (2023)
Üdv! Első lemezismertetőmet tőlem szokatlan módon nem valami, az elevenen kibelezés örömeit ecsetelő, esetleg sátánimádó feketefémet tartalmazó, vagy a termonukleáris csapás emberiségre
Metallica: 72 Seasons (2023)
Régen megvolt, hogy mikor jön ki az új lemez, csöpögtek a kislemezek, vártam is, hallgattam is, de nem úgy, hogy vágtam a
Metallica: 72 Seasons (2023)
Már a Rattle szerkesztőségi csoportban is elsütöttem, de itt sem hallgathatom el időutazó érzésemet. Mintha csak a ’80-as években járnánk: múlt pénteken,
Metallica: 72 Seasons (2023)
Érdekes kis közösség a metal rajongók világa. Már azzal is könnyedén ki lehet húzni a gyufát egyeseknél, ha rossz véleménnyel vagyunk egy
Suicide Silence: Remember… You Must Die (2023)
Végre! Ideje volt már! Mi tartott eddig??? Heves érzelmeimet nem véletlenül írom le már rögvest az elején, hiszen oly sok időt kellett