Assassin: Interstellar Experience (1988)
Már jó ideje agyaltam azon, hogy feláldozom a klaviatúra oltárán azon gondolataimat, amelyek akkor törnek elő az időtől és sörtől megfáradt elmém
Kategória: Házi kedvencek
3 Inches of Blood: Long Live Heavy Metal (2012)
Le lehet élni metalosként úgy a 21. század első negyedét, hogy az ember nem hallgat 3 Inches of Blood-ot? Úgy tűnik, igen.
Innumerable Forms: Punishment in Flesh (2018)
A beteges hangulatú Death / Doom bandákat mindig is szerettem. Tudom, hogy az ilyen stílusú csapatok lemezeinek hallgatása egyeseknek felér egy szögesdróttal
Tormented: Graveyard Lust (2012)
Elég csak megtekinteni a banda logóját, s rögtön tudjuk, hogy mit várhatunk ettől a csapattól! S ha azt is elárulom, hogy svédek,
Arcana: Cantar De Procella (1997)
Magamba bámulós hangulataimban hajlamos vagyok az Arcana diszkográfiájában bogarászni, belelapozni a múltba. Ilyenkor – konkrét cél hiányában, sokszor önkéntelenül – a Cantar
Dark Angel: Leave Scars (1989)
Miután tavaly már nem jutott időm megemlékezni erről a lemezről, arra az elhatározásra jutottam, hogy akkor ebbe a rovatba emelem be. Már
Gross Out: Demo/Hardcore Hates You (2014/2015)
Életem egyik legnagyobb koncertélményére 2014. december 27-én került sor Szombathelyen, a Végállomásban, amikor is, a szinte hagyománnyá vált év végi hardcore fesztivál
2in1: Ritual Carnage – The Highest Law (1998); Hypnosia – Extreme Hatred (2000)
Ritual Carnage: The Highest Law (1998) Nem mondhatnánk, hogy ’98-ban térdig gázoltunk a thrash metal kiadványokban, de azért volt pár album, amelyekkel
Deathrow: Riders of Doom (1986)
Sajnos kezdhetünk hozzászokni, hogy kedvenc zenészeinket (illetve, úgy általánosságban a muzsikusokat) elragadja a halál. Így március végéhez közeledve rengeteg haláleset történt már
Liege Lord: Master Control (1988)
Tudom, megkéstem eme cikkel, de ahogy mondják, jobb későn, mint soha. Ráadásul szomorú apropója is van ismertetőmnek, mert említett lemez elkészítői közül