Chris Boltendahl’s Steelhammer: Reborn in Flames (2023)
A Grave Diggertől nálam csupán az első három album „játszik”, s bár a megjelenésüket követően az életmű későbbi darabjaiba is bele-belekóstoltam, azok
A Grave Diggertől nálam csupán az első három album „játszik”, s bár a megjelenésüket követően az életmű későbbi darabjaiba is bele-belekóstoltam, azok
Az elmúlt egy-két évben vált szokásommá, hogy körülbelül 10-15 – többségében friss – albumból alakítok ki magamnak egy viszonylag szűkebb, egyre ismerősebbé
A Volbeat-et 2010. május 14-én, a Puskás Ferenc Stadionban, a Metallica előzenekaraként láttam először élőben. Akkor még nem ismertem őket, így csak
Ötből négy metalrajongó a Tailgunner nevét látva – ha nem ismeri az általuk játszott muzsikát – nagy valószínűséggel az Iron Maidenre asszociál,
Jelenlegi pozíciója alapján vajon minek nevezhetjük a svéd Orbit Culture-t? A melodikus death/groove új üdvöskéjének? A Gojira kistesójának? A jövő nagy reménységének?
A Gloryhammertől eddig elriasztott a zenészek farsangi maskarája meg a frontember által lóbált, abnormális méretű pöröly; komolytalannak gondoltam a csapatot, anélkül, hogy
Itt is ugyanaz a sorminta, mint az általam korábban méltatott Lizzy Borden, Riot V, Jag Panzer vagy Fifth Angel esetében: annak idején,
A magunkfajta férfiember Nita Strausst hajlamos inkább LÁTNI, mint HALLANI, mondván, ez a szőke bombanő biztos csak a látvány kedvéért van ott
Ahhoz képest, hogy sok-sok évvel ezelőtt a Black Sabbath munkássága rántott be a kemény zenék világába, és hogy egy időben elég rendesen
Az 1981-ben alakult coloradói csapat az általam ismert eddigi legjobb albumával rukkolt elő – hozzáteszem, a mostanin kívül csupán az 1984-es debüt