Life Of Agony: River Runs Red (1993)
Az a durva nagy helyzet, hogy sokáig tépelődtem azon, hogy ezt a cikket egyáltalán nekem kell – e megírnom, mivel a Life
Kategória: Jubileum
Chris Boltendahl’s Steelhammer: Reborn in Flames (2023)
A Grave Diggertől nálam csupán az első három album „játszik”, s bár a megjelenésüket követően az életmű későbbi darabjaiba is bele-belekóstoltam, azok
Volbeat: Guitar Gangsters & Cadillac Blood (2008)
A Volbeat-et 2010. május 14-én, a Puskás Ferenc Stadionban, a Metallica előzenekaraként láttam először élőben. Akkor még nem ismertem őket, így csak
Jag Panzer: The Hallowed (2023)
Az 1981-ben alakult coloradói csapat az általam ismert eddigi legjobb albumával rukkolt elő – hozzáteszem, a mostanin kívül csupán az 1984-es debüt
My Dying Bride: 34,788%…Complete (1998)
Emlékeim szerint a 34,788%…Complete mindig is a My Dying Bride mostohagyereke volt. A szintik túlzott térnyerése és a „selymesebb” hangvétel nem nyerte
Metallica: Kill ’Em All (1983)
Egy pillanatra képzeld magad annak a kezdő metalrajongónak a helyébe, aki egykor a Black Sabbath, a Scorpions, a Judas Priest és hasonló
Elegant Weapons: Horns for a Halo (2023)
Tetszik ez az anyag, jó ideje tervezem, hogy írok róla, ám ma, ahogy láttam a Shock! magazin oldalán is az ajánlót, úgy
Death: Individual Thought Patterns 30.
1993 június 22.-én, azaz éppen ma 30 éve jelent meg ez a briliáns dalcsokor, amit minden túlzás nélkül nevezhetünk a progresszív death
Nuclear Assault: Survive (1988)
Bár a Survive két év különbséggel követte a csapat bemutatkozó albumát, a Game Overt, a Handle with Care-től viszont csupán egy esztendő
Blind Illusion: The Sane Asylum (1988)
Valószínűleg sokkal inkább megmaradt volna pókhálós-patinás kult státuszban, kevesek kevésbé ismert kedvencének a San Franciscó-i progresszív thrash csapat ma 35 éves debüt