Abysskvlt: mDzod Rum (2024)
Voltak már különös zenekarok, amikkel összehozott a sors, de az Abysskvlt most viszi a prímet mind közül. Ha a funeral doom nem
Overkill: W.F.O. (1994)
Taking Over, Under the Influence, Horrorscope – valahogy így néz ki nálam a dobogós Overkill-albumok sorrendje. Még a ’90-es évek legelején is
Vain: Disintegrate Together (2024)
A világ (és a hard rock/heavy metal színtér) egyik legnagyobb igazságtalansága, hogy a Vain az 1989-es, máig felülmúlhatatlan No Respect lemezével (írok
Immortal Disfigurement: King (2024)
Lorna Shore kitaposott ösvényén Már az alcím is eléggé sokatmondó, de azért ennyire nem fogok előre sietni, úgyhogy kezdjük az elején. Cj
The Obsessed: Gilded Sorrow (2024)
Köztudott, hogy a The Obsessed (Maryland) az egyik a korai Black Sabbath által inspirált doom metal banda az amerikai kontinensen. Pályafutásuk 1976-ban
Mastodon: Once More ‘Round the Sun (2014)
Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy a Mastodon, közel negyed évszázados pályafutása alatt mára a XXI. század egyik legegyedibb zenét játszó és
HETI ÖTÖS!
John Quail aktuális kedvencei: 1. Ensiferum – Iron 2. Sinergy – Suicide by My Side 3. Znöwhite – Act of God 4.
Winter: Live in Brooklyn NY (2024)
Amennyiben nem csal az emlékezetem, valamelyik 1992-es MHH-ban olvasott Cathedral interjú végén gyűjtöttek egy csokorba kiadványokat, ajánlott doom táplálékok megnevezéssel. Arra is
Vhäldemar: Sanctuary of Death (2024)
Az elmúlt hetekben több olyan anyagba is belefutottam, amely tetszett ugyan, ám sajnálatos módon túlságosan is emlékeztet a nagy példaképek bizonyos alkotásaira,
V/A: Death Metal (1984)
A ’80-as években (de talán még a ’90-es évek közepéig) komoly jelentőségük volt az underground kiadók által megjelentetett válogatás lemezeknek, amelyekkel az