Pyracanda: Losing Faith (2024)
A nosztalgia nagy úr, ez nem is kérdés. Ez többek között abból is látszik, hogy idén egyetlen album megjelenése tartott izgalomban, ami
A nosztalgia nagy úr, ez nem is kérdés. Ez többek között abból is látszik, hogy idén egyetlen album megjelenése tartott izgalomban, ami
Hogy milyen megtévesztő lehet egy weboldal vagy egy médium által egy adott muzsikára ragasztott skatulya, arra jó példa a Los Angeles-i Syn
HC/Nu Metal Svédországból Skandinávia a fellegvára mindennek ami Metál. Főleg az én szívem csücske országa, Svédország és habár elég sok Death és
Erre a bandára 2004-ben, a Beyond the Apocalypse lemezük megjelenésekor „cuppantam rá”. Thrash hatásokkal alaposan megterhelt muzsikájuk nagyon könnyen talált utat hozzám,
Október 11-én megjelent a Nefalem „A Real Beyond” című új albuma, amely már minden platformon elérhető: https://linktr.ee/nefalem Az albumborító és a grafikai
Amennyiben nem tévedek ezzel a zenekarral kapcsolatban, az Annihilation of the Wickednél vesztettem el a fonalat. Nem az érdeklődésemet, hanem a fonalat.
Az a fura helyzetáll fent, hogy visszanézve az idei cikkeimet, kicsit meglep, hogy mindössze két lemezajánló irományt látok csak közöttük… Igaz, azok amolyan duó-pack
7 év után ismét! Nehezen térek magamhoz bizonyos időkben, hogy melyik Deathcore banda mikor adta utoljára ki a lemezét, illetve hogy melyik
Glyph: Honor, Power, Glory (2024) A Glyph egy végtelenül dallamos, ragadós refrénekkel és gitártémákkal operáló metal brigád Kanadából, élén az egyik kedvenc
Sajnos black metal fanként én is eljutottam arra a pontra, hogy már egy-egy új album kapcsán alacsony elvárásokkal kezdek neki az ismerkedésbe.