Rage: XIII (1998)
Ha szigorúan vesszük, a XIII a Rage-nek nem a tizenharmadik, csupán a tizenegyedik stúdióalbuma. Persze ott van a ’94-es 10 Years in
The Fallen Prophets: Perpetual Damnation (2023)
Lehet, hogy már most megtaláltam az év, számomra legjobb death metal lemezét?! Ki tudja? Egy biztos, hogy legyen az akár nagy múltú,
Sablonos-e a metalcore 2023-ban?
Öt banda, akik megváltoztatták a játékszabályokat. Még tavaly merült fel bennem eme cikk megírása, miután Béci kolléga úrral volt egy afférom a
Türböwitch – Fullmoon Liquorthropy (2022)
Metal.hu A budapesti Türböwitch 2016-ban alakult, egy emberes piázásnak köszönhetően, ugyanis a két Zsolt, alias „Toxic Witches” kellő mennyiségű alkohol elpusztítása után
Victim: Planet of Graves (2022)
E nem túl egyedi nevet viselő német zenekar 2007 óta létezik, ám egészen tavaly decemberig mindössze három EP-re és egy koncertalbumra futotta
Enslaved: Heimdal (2023)
Kicsit későn, és csak közvetve reflektálva Coly azon cikkére, melyben a mai világban vajon felállíthatunk-e akármilyen TopTen listát elméletét taglalta, szinte meteorként
Judiciary: Flesh+Blood (2023)
A március 10.-i új megjelenések között turkálva találtam rá erre a crossover/HC-thrash-ben „utazó”, szerintem roppant tehetséges texas-i bandára. Rögtön megfogott az a
GWAR: The New Dark Ages (2022)
Egészen mostanáig sikerült távol tartanom magam a GWAR világától, ami, valljuk be, nem kis teljesítmény, hiszen egy csaknem 40 éve létező zenekarról
2wo: Voyeurs (1998)
Halford, Fight, 2wo – Rob Halford Judas Priest-en kívüli zenei kalandozásainak állomásai. Nem időrendben, hanem ahhoz a klasszikus heavy metalhoz viszonyított stílusbeli
…And Oceans: As in Gardens, So in Tombs (2023)
Az …And Oceans számomra mindig is az elveszett zenekarok számát növelte. Na, nem azért mert olyan rosszak lettek volna (néhol azért igen